Katalónia álma
Katalónia kormánya, a Generalitat október elsején népszavazást kezdeményezett a Katalónia Autonóm Közösség függetlenségének egyoldalú kikiáltásáról. A hírekből ismert, hogy Spanyolország kormánya és alkotmánybírósága nem, hogy nem ismerte el a népszavazást, annak eredményét, de még magát a tényt sem, illetve alkotmányellenesnek tartják azt. Ez utóbbiban egyébként igazuk is van. Az 1978-ban elfogadott spanyol alkotmány valóban nem teszi lehetővé, hogy az ország egységét felbontva az autonóm közösségek maguk döntsenek a kiválásról.
Hogyan jutott el idáig Spanyolország és Katalónia?
801-től a terület a móroktól való visszafoglalását követően Nagy Károly birodalmához tartozott.
A 12. század elején egyesítették az Ibériai-félsziget északkeleti csücskében lévő őrgrófságokat Barcelona grófjának vezetésével. A barcelonai grófság ettől kezdődően egészen a 15. század végéig rendelkezett szuverenitással, a katalánnal, mint államalkotó hivatalos nyelvvel, saját képviseleti és kormányzati szervezetekkel. A katalán parlament a Corts 1213-óta működik. A végrehajtó hatalom szervezete a Diputació del General, ami 1359-óta folytatja tevékenységét állandó jelleggel.
1137-ben egyesült Katalónia Aragóniával. Ez a két ország között lényegében csak perszonáluniót jelentett. Az ország a fénykorát I.
Jakab, akinek a felesége II. András magyar király lánya volt, uralkodása alatt érte el. Ekkor az ország megszerezte a Baleári-szigeteket, Valenciát, rövid időre Nápolyt, Szicíliát és Athént is, és a Földközi-tenger egyik legnagyobb hatalmává vált.
Az önálló katalán-aragón állam végét Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd 1469-ben megkötött házassága jelentette. A két korona uniója, ekkor még csak perszonálunió volt és az egyes királyságok megtarthatták belső jogrendjüket.
Az Ibériai-félsziget visszafoglalása a móroktól és Amerika felfedezése és meghódítása azonban a királyságon belüli erőviszonyokat drasztikusan Kasztília (Madrid) javára módosította.
