Kontyolt tető és abaúji vendégszeretet
Orbán Éva és Balogh Pál Géza
Első nap
Május 13-án fújt minket oda a
szél az Encsi járásba. A vonattal és autóval érkező csapatot a program
szervezői, Varga Ági, Jeney Laci és Juhász Pál, Pali bácsi, az
agrárközgazdaságtan élő klasszikusa fogadták.
1.
ábra Megérkezésünk pillanatai
Első utunk az az encsi
görögkatolikus templomba vezetett, ahol Pacsai János esperes fogadott minket.
Sok mindent megtudtunk a térségről az ő szemszögéből. Beszélt az elöregedő
lakosságról és a magas arányú helyi cigányságról, színes történetekkel
illusztrálva – hamar kivettük a szavaiból a kulturális különbségeket.
Megtudtuk, hogyan tud az egyház részt venni a vidéki élet fenntartásában és azt
is, hogy nagy tekintélye van az emberek szemében. Ezt igazolja az esperes úr
kedvenc dicsérete is, amit nemrég kapott: „Tisztelendő Úr, a fügödi cigányok
csak magában látnak fantáziát!” Hallottunk az általa megálmodott Szép Cserehát Programról,
aminek fő célja a térség összehangolt fejlesztése lenne. Meglepetés ebédet is kaptunk,
a környék egyik legfinomabb pizzáját és egy helyi néni által készített mennyei kalácsot
és helyi vörösbort is kóstolhattunk.
2.
ábra Kedves fogadtatás a görögkatolikus templomban
Ezt követően elfoglaltuk Forrón a
szállásunkat, a romantikus nevű és eklektikus ízléssel berendezett Holdfény
Hotelben. Itt fogadtuk Béres László helyi vállalkozót, aki az Abaúj Területfejlesztési
Önkormányzati Szövetség vezetője. A térségben levő vállalatokról,
munkalehetőségekről hallottunk tőle, és hosszan beszélgettünk a Hell
energiaital gyár térségi szerepéről is, de az autópálya várható hatásairól is
szó esett.
3.
ábra Részlet a szállásunk étterem részéből
Vacsora előtt meglátogattuk
közösen a helyi kocsmát és a dohányboltot – mindkét helyen meglepődve néztek
ránk. A kiadós vacsora után Laci bevezető előadását hallgattuk meg a térségről,
és azt is megtudunk, milyen programok várnak ránk a következő napokban. A napot
a Trónok Harca utolsó előtti epizódjának közös megnézésével és érzelmi feldolgozásával
zártuk, így az este is olyan izgalmasan telt, mint a délután.
Második nap
Reggel pontban 9-kor indultunk
külön kisbuszunkkal a ’kulturális örökség hasznosítása’ fantázianévre hallgató
enapi programunkra. Először is a busszal benéztünk Litkára, ahol megtudhattuk,
milyen az orsós faluszerkezet. A nagyjából harminc fős településen az ott
töltött percekben csak egy embert láttunk, éppen a falu – tanáraink által
korábbról ismert – egyetlen helyi vállalkozóját.
Ezután továbbdöcögtünk Fájra,
ahol a polgármesterrel találkoztunk volna – de sajnos érkezésünk előtt el
kellett mennie valahová. Így egy nagyon kedves hölgy vitt minket körbe a
településen. Megmutatta a fóliasátrat, ahol különböző zöldségeket termesztenek.
4.
ábra Beszélgetés a fóliasátornál
Majd a rongyszőnyeg szövő üzemet
néztük meg, ahol 5 közfoglalkoztatott készít rongyszőnyegeket a Máltai
Szeretetszolgálattól kapott ruhaadományokból. A varrodát is meglátogattuk, itt
munkaruházatot és magyar zászlókat varrnak.
5.
ábra Rongyszönyegszövő üzem
A csapat Palijai vásároltak is egy-egy
munkaruhát és gatyaigazítás közben nagyon jót beszélgettek a kitörési
lehetőségekről és a csapdahelyzetekről. A beszélgetések közben kiderült, milyen
messze van az iskola, és hogy a gyerekek újabban szívesen járnak oda. Miközben
a nőkkel beszélgettünk, a férfiak különböző zöldfelület-karbantartó munkákat
végeztek. A faluban sok helyen láttunk autógumikból készült alkotásokat, csigát,
minyonokat, virágot... ezeket is itt a faluban csinálták, az internetről
merítették a különböző ötleteket.
6.
ábra Autógumiból készült minyonos kapatartó
Utunk a Fáy-kastélyba vezetett,
ahol az épület felügyelője vezetett minket körbe, aki mindent tudott a kastélyról
és a mitológiai jeleneteket ábrázoló stukkódíszekről. Elmesélte, hogy miért
maradt félbe a kastély felújítása, és hogy utoljára 3 éve volt koncert itt.
„Annyira a világ végén vagyunk, hogy ide a madár is három napi hideg élelemmel
jön” – idegenvezetőnk megfogalmazása alapján arra következtettünk, hogy a
turizmus a mélyszegény területeken nem igazán jelent hatékony vidékfejlesztési lehetőséget.
7.
ábra Kontraszt a Fáy - kastély belseje és a település állapota között
Következő délelőtti programunk a
pusztaradványi polgármester asszonnyal, Rozsnyainé Karaffa Ágnessel való
találkozás volt. Nagyon szép virágos faluba érkeztünk, nem csak az utcán, a
kertekben is rengeteg virág volt. A településen 80%-os cigány lakosság
található, a közlekedés rendkívül rossz, de az utat a falun belül már felújították.
Bolt van, viszont dohánybolt nincs – a lakosságnak a dohányárut a falugondnok
szállítja.
A nap második kastélya az itteni Pallavicini
Kastélyszálló volt. Modern, teljesen berendezett, wellness részleggel, gőz- és
törökfürdővel, billiárdszobával ellátott hotelt láttunk. 2004-ben kezdett el
üzemelni, viszont az utóbbi években már nem fogad vendégeket, az európai
nagyvárosokról – és Pusztaradványról – elnevezett lakosztályai kihasználatlanul
állnak.
8.
ábra Pusztaradványi kastély biliárd terme
A települést elhagyva
kisbuszunkkal Hernádvécsén mentünk keresztül, ahol kívülről ugyan, de megnéztük
a nap harmadik kastélyát, a Hotel VécseCityt. A falutól teljesen elkülönül,
magas fal választja el tőle. Este képeket láttunk a hotel belsejéről, és kiderült,
hogy belül kültéri színpad, porcelán leopárdok és baglyok várják minden
mennyiségben azokat, akik meg tudják fizetni a luxust.
A híres Hernádszentandrás, a Bioszentandrás
kertészet otthona volt napunk utolsó állomása. Balla Orsi, a kertvezető várt
minket, aki megmutatta a kertészetet. Láttuk, hogyan néz ki a permakultúrás
elvek által inspirált növénytermesztés, milyen növénytársítások válnak be, mik
nem működnek. A legnagyobb veszélyt a termésre a meztelencsigák jelentik, ezért
Orsi pekingi futókacsák beszerzését tervezi, ám az ötletét még nem tudta
keresztülvinni. Orsi a racionalitás megtestesítője a programban, ő az ötödik kertvezető
az elmúlt 9 évben. Négy közfoglalkoztatottal dolgozik együtt a kertben, de a feldolgozó
és kézműves részleg további embereknek nyújt munkalehetőséget.
9.
ábra Orsi bevezet minket BioSzentandrás titkába
Feldolgozó üzemük és egy új
gyümölcsösük is van. 7 étteremnek szállítanak be, illetve saját helyi termék
boltjukban értékesítenek. Ide mi is ellátogattunk és kóstolót is kaptunk
szörpből, paprikakrémből és csipkebogyólekvárból – ezek sikeresen ösztönöztek
is minket a vásárlásra, így jól megpakolt szatyrokkal tértünk vissza Forróra.
Este a vacsora után egy műhelybeszélgetés
keretében ötleteltünk a megtekintett kastélyok lehetséges hasznosításáról. Nagyon
finom gönci barackpálinka segített a nap lezárásában, így még sokáig folyt a
kötetlen szakmai beszélgetés a Holdfény Hotel báltermében.
10.
ábra Esti beszélgetés a nap tanulságairól
Harmadik nap
A harmadik napon első utunk
Fancsalba vezetett, ahol több liter vörösbort szereztünk be az ebédhez. Ezután
rátértünk a Kány felé vezető eléggé kátyús útra. A kb. 50 fős településen a
polgármester, Vaszily Szilárd fogadott minket. Elindultunk falusétára és hamar
csatlakozott hozzánk Zsömi, a falu kutyája, aki egész nap hűségesen kísért
minket.
11.
ábra A kutya és az út állapota
A polgármestertől sokat
hallottunk a jelen rendszer korruptságáról és arról, hogy hogyan lehet
boldogulni ilyen állapotok között. A falu népességének közel fele beköltöző
szlovák. A településen 13 közfoglalkoztatott dolgozik, akik közül 5 fő más
településről jár be, van, aki napi 30 km-t tesz meg biciklivel. A polgármester sokszor
együtt dolgozik a munkásokkal, példát mutat nekik. Sokan nem tudják használni a
komolyabb gépeket, így az ezekkel való munkát sokszor ő maga csinálja meg.
Megtudtuk, hogy a közfoglalkoztatott munkával történő mezőgazdasági
termékelőállítás náluk nem igazán hatékony, jóval többet költenek rá, mintha
piaci alapon történne.
12.
ábra Beszélgetés a polgármesterrel
A falu végén megnéztük a
birkanyájat, utunkon ’kontyolt tetős’ házak kísértek, közéjük ékelve skandináv,
vagy éppen mediterrán stílusú, tájidegen épületekkel.
13.
ábra Házak Kányban
Dél körül megnéztük a görögkatolikus
templomot is, ahol részletes bevezetést kaptunk a vallásba. Ezt követően
csülkös bablevest kaptunk, sok csipetkével, ami nagyon jól esett a hideg
templom után. Persze a fancsali vörösbor és Laci saját körtepálinkája is hozzájárult
a kellemes érzéshez.
Később átmentünk Keresztétére –
ide gyalog mentünk volna, de ezt a több napos esőzés miatt el kellett
halasztanunk. Keresztétén a polgármester, Nevelős Barna és Erzsike néni vártak
minket, egyből kaptunk körtepálinkát és pogácsát is. Falusétára indultunk, megnéztük
az iskolakápolnát, aminek a felújítását tervezik. A séta során volt egy találós
kérdés (a megfejtést nem áruljuk el), egyikünk szerencsésen eltalálta a
megoldást. Nyereménye, hogy ingyen szedhet levendulát a Levendulanapon, ami
június 22-én lesz.
14.
ábra Nézelődés Keresztétén
Keresztéte nagyon szép üdülőfalu,
csak tájba illeszkedő építészetet láthatunk itt. Életvitelszerűen hatan élnek a
településen. A település nagyon aktív futball terén. Megnéztük a levendulamezőt,
ami a 3. legnagyobb az országban, majd töltöttkáposztát ettünk, utána kalácsot
és zserbót. Erzsike nénitől szívhez szóló jótanácsokat kaptunk és príma
vendéglátásban volt részünk általa.
15.
ábra Szép töltött káposzta
Hazafelé benéztünk Gagyapátiba,
egy másik üdülőfaluba, ahol a buszból meglestük a környék ismert vadászának
házát. Az esti műhelymunkán a közfoglalkoztatási program előnyeit és hátrányait
szedtük össze, ami nagyon tanulságos volt. A megbeszélés után vacsoráztunk, bár
azt mondani se kell, ennyi evés után nem igazán voltunk éhesek még, így sokan
csak fél adagot ettek, nehogy másnap már a busz nélkül is guruljunk. Evés után
ki-ki Laciékkal, vagy Pali bácsival folytatta éjszakába nyúlóan a beszélgetést.
Negyedik nap
Sajnos elérkezett az utolsó nap
is. Első utunk ismét Bioszentandrásra vezetett, most Üveges Gábor
polgármesterrel találkoztunk, aki szerelmes abba amit csinál, elkötelezett
vidékfejlesztő. Magával ragadó beszélgetésben volt részünk, nagyon szuggesztív
gondolatokat hallhattunk tőle.
16.
ábra Beszélgetés Üveges Gáborral
Utolsó állomásunkon, Ináncson
szintén a polgármester, Kiss Péter és egy újabb Pali (Gulyás Pál), a kisebbségi
önkormányzat vezetője fogadott minket. A polgármester mesélt a helyi
közfoglalkoztatási programról. Megtudtuk, hogy ezen a településen már a
2000-res évek elejétől működik a közfoglalkoztatás intézménye, a polgármester
segített is a 2011-től induló Start Munka program jelenlegi formájának
kialakításában. A falu lakossága kb. 1300 fő, ebből az aktív korúak 500 fő
körül vannak. A közfoglalkoztatottak száma kb. 200 fő, korábban ennél is többen
voltak, de nagyjából 80 fő sikeresen elhelyezkedett munkaerőpiaci állásba. A
polgármester ennek egyrészt örül, másrészt ezek az emberek voltak a
legkompetensebbek – így mégsem felhőtlen az öröme, hisz nagyon hiányoznak a
helyi programból.
17.
ábra Munka a fóliasátorban
Megnéztük a fóliasátrak egyikét,
majd a tésztagyárba vezetett az utunk. Itt 5 foglalkoztatott dolgozik, éppen
tésztát csomagoltak, amiből kaptunk is ajándékba. Amit nem a közétkeztetésben
használnak fel, azt a helyi boltban értékesítik a lakosoknak, akik örömmel
vásárolják.
18.
ábra Tésztacsomagolási munkálatok
Ezután átmentünk a polgármesteri
hivatal mellett található betonelem gyártó üzembe. Itt árokba való
betonelemeket és térkövet készítenek.
19.
ábra Ezzel a géppel készülnek a térkövek
Láttuk a jelenleg 300, általában
500 darabos törzsállományú csirketelepet. A tojásokat a tésztagyártásnál
használják fel. A hízótelepet is megnéztük, rengeteg aranyos újszülött
kismalacot és hatalmas hízókat láthattunk. A gabonatározóba is benéztünk – a
település a gabonát is maga termeli. Elhaladtunk az önkormányzati géppark
mellett is. A gyümölcsöst és a gyümölcsfeldolgozót sajnos nem volt időnk már
meglátogatni.
20.
ábra Kismalacok
Ebédre az általános iskola
menzájára voltunk hivatalosak. Itt a településen előállított zöldségeket, húst,
tésztát használják. Ilyen finom menzai ebédet még sohasem ettünk… A menü
zöldségleves volt, majd paprikás krumpli és friss zöldsaláta.
Végül elérkezett a búcsú
pillanata, lassan indult a vonatunk vissza Budapestre. A kirándulás
mindannyiunknak nagyon tetszett, maradandó élmény volt. A kiránduláson bepillantást
nyerhettünk az encsi járás mindennapjaiba, a polgármesterektől egészen a
közmunkásokig, miközben végig bensőséges, családias hangulatban beszélgettünk
az élet és a szakma dolgairól. A szakmai fejlődés mellett új barátságokat is
kötöttünk és évfolyamtársainkkal is még jobban összekovácsolódtunk. Arra
jutottunk, hogy minden szaktársunknak el kéne egyszer jönnie erre a vidékre,
hiszen sokan nem szembesülnek a kis települések problémáival, miközben belőlünk
lesznek a jövő fejlesztési szakemberei.
Ezúton is köszönjük még egyszer
Varga Ágnesnek, Jeney Lászlónak és Pali bácsinak a szervezést!
Filmajánló: a korábbi
terepgyakorlatokon készültek videók néhány településről, ajánljuk, ha valakit
érdekel.
Keresztéte: https://www.youtube.com/watch?v=cYEe7WOzOlA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése