Látogatás a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepre

2021. november 10-én délelőtt 9 után érkeztünk meg nagyjából 15-en a szennyvíztisztító telephez, ahol egy kedves és felkészült helyi idegenvezető fogadott minket a bejárat melletti portaszolgálatnál. Az irodaépületekhez csatlakozó aulában egy nagyjából 20 perces előadást hallhattunk tőle a szennyvíztisztitás folyamatáról, illetve a telep történelméről, feladatairól. Ez a szennyvíztisztító telep 1966-tól kezdve működik, azóta számos korszerűsítésen és bővítésen esett át. Ma mintegy 53 ezer m³ szennyvizet tisztítanak itt meg naponta korszerű technológiával, minden hazai és EU-s határétéket betartva. A szennyvíz mellett egyedülálló módon az étel- és italhulladék megsemmisítése is itt történik. Ezután egy párperces rövid szünetet tartottunk, feltettünk néhány kérdést és elvihető prospektust kaptunk.

Ezután következett a telepbejárás, ami során számos tisztítási folyamatba, üvegházba és műszaki berendezések működésébe nyerhettünk betekintést. Először az egyik előülepítő medencéhez (1. fotó ) sétáltunk, ahová a már mechanikailag megtisztított szennyvíz kerül, amiből az ülepíthető részeket leválasztják és nyersiszapként elkülönítik.

1. fotó: Előülepítő

Onnan átsétáltunk az üvegházba (2. fotó), ahol a víz szervesanyag-tartalmát bontják le mikroorganizmusok segítségével, amelyeknek a vízfelszínre telepített növények gyökérzete és mesterséges hordozófelületek kiváló életteret adnak. Innen a szennyvíz az utóülepítőkbe kerül, amelyeket mi is megnézhettünk, körbejárhattuk őket, illetve a keverő berendezésre fel is mehettünk. Érdekes volt megfigyelni, hogy madarak, főleg sirályok előszeretettel szállnak le ezekbe az ülepítőkbe és vesznek ki onnan valamiféle táplálékot maguknak (3. fotó). A látogatás nagyjából felénél értünk el a szennyvíztisztító telep délnyugati csücskéhez, ahol a megtisztított víz belefolyik egy csatornába (4a-b. fotó). Ezen a mesterséges csatornán kerül levezetésre tisztítatlanul az a szennyvíz, ami nagyritkán (pl. nagyon csapadékos időjárás hatására) túlterhelné a rendszert. 

2.fotó: Üvegház

3. fotó: Utóülepítő és sirályok (bal oldalon)

4a. fotó: Tiszta víz ki a telepről

4b. fotó: Megtisztított víz csatornába-Dunába

Ezután indultunk el visszafelé, ami közben további létesítmények működésébe nyerhettünk betekintést. Az ammóniumtartalom eltávolítása kétlépcsős folyamat során történik meg, ami után már csak egy UV fénnyel világított berendezésen kell keresztül mennie a közben habossá vált víznek ahhoz (a hab nem szennyeződés, csak a tisztítás mechanikai eredménye, amit kezelnek) (5. fotó, 6. fotó), hogy az az említett csatornába, majd a Ráckevei-Soroksári Duna-ágba, immár tisztán és habmentesen kikerüljön..

5.fotó: Habos víz kifelé és víz befelé

6.fotó: Habos víz és panoráma

A szennyvíztisztítás során visszamaradt nyers- illetve fölösiszap rothasztása során keletkezett biogáz elégetéséből a telep villamos- és hőenergiát állít elő, mellyel gyakorlatilag önellátóvá válik energetikai szempontból. Ezt a gázt tartályokban tárolják (8. fotó) és gázmotorokkal termelnek áramot, a felesleges gázt pedig elégetik (7. fotó). 

7a.fotó: Felesleges biogáz elégető

7b.fotó: Felesleges biogáz elégető

8.fotó:  Biogáz tartályok

Nagy örömünkre mindhármat láthattuk közvetlen közelről, ami által az egész folyamat sokkal átélhetőbbé vált. Ezzel pedig a végéhez is ért a terepbejárásunk, az irodaépületeken keresztül jutottunk el a bejáratig, ahol olyan fél 12 környékén elköszöntünk az idegenvezetőnktől és megköszöntük neki a színvonalas vezetést.

A szakmai programot Farkas Attila, a Geo Tanszék doktorandusza szervezte a Zöld Gazdaságpolitika és a Policies for a green and climate-friendly economy tárgyak hallgatói számára.

 Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. - Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep (fcsm.hu) 

 Szerző: Szegedi Gergely, regionális és környezeti gazdaságtan mesterszak II. éves hallgatója

Őszi terepgyakorlatok Törökbálinton

2021. október 15-én a Kvalitatív tervezési-elemzési módszerek gyakorlati óra keretében részt vettünk a törökbálinti terepgyakorlaton. Délelőtt 11 óra körül a kelenföldi buszállomáson gyűltünk össze, és innen a 172-es busszal röpke húsz perc alatt már Törökbálintra is érkeztünk. Első körben hivatalosak voltunk egy a Városházán tartandó beszélgetésre a törökbálinti főépítész asszonnyal, Csenger-Zalán Annamáriával. Miután mindenki elfoglalta a helyét a hatalmas kör asztal körül, bevezetésképp a főépítész elkezdte bemutatni a település történelmét, kialakulását.

A tantárgyunkhoz előadásának az Anna-hegyről, Sétatérről, Téglagyár területéről, sportberuházásokról és a Balaton – Budapest kerékpárútról szóló részei kapcsolódtak. Ezen területek múltbéli és jelenlegi helyzetéről kaptunk információkat, mind társadalmi, infrastrukturális és gazdasági szempontból. Mivel a tantárgy keretében 4 fős csoportokra lettünk bontva, ezért minden csoport számára más-más terület volt kiemelten fontos a kutatás szempontjából. A csoportok számos kérdést fogalmaztak meg a jelenleg zajló fejlesztések hatásairól, valamint a jövőbeni fejlesztési lehetőségekről, amelyekre részletes és kielégítő válaszokat kaptunk a főépítész asszonytól. Ezeket a kérdéseket már a terepgyakorlatot megelőző héten csoport szinten összeállítottuk, hiszen fontos volt, hogy célzott, lényegre törő kérdéseket tudjunk megfogalmazni az előadó felé. 

Miután véget ért a konferencia, a Városháza előtti szökőkútnál gyülekeztünk, aminek láthatóan nagy sikere volt hallgató társaim körében. 

Ekkor megérkezett Elek Sándor, Törökbálint polgármestere, aki tartott egy általános tájékoztatót Törökbálintot érintő kérdésekről és a jövőbeli tervekről. Megosztott velünk egy bölcsességet is; „Két féle ember létezik a világon, aki törökbálinti, meg aki törökbálinti akar lenni.” 

Polgármester beszéde után, Kocsis János Balázs tanár úr vezetésével elindultunk a terepi bejárásra. Elsőként felmentünk a Kálvária dombra, amelyről gyönyörű kilátás nyílt a városra. Szó esett a szegényebb és gazdagabb társadalmi réteg elhelyezkedéséről a városon belül, miért a völgy volt a legvonzóbb megtelepedési helyszín a kezdetekben, illetve arról, hogy milyen a közlekedés Budapest és Törökbálint között, valamint a település környékén.

Következőkben a Rudák-telep felé vettük az irányt, és kalandos erdei hátsó utakon, kevésbé impozáns városrészen keresztül ismerhettük meg a település ezen oldalát is. Meglepő volt számunkra a szegényesebb hulladékkal teli környezet, hiszen a város nagy részére egy szép, rendezett, falusias hangulat jellemző. 

Az utunk a Tükör-hegy felé vezetett, ahol nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy itt a tehetősebb társadalmi réteg képviselői laknak. A modern luxus lakóépületek mellett nagy kontrasztot jelentett, hogy a járdák rossz állapotban voltak, és a beépítetlen területek gondozatlanul álltak. Ahogy Kocsis tanár úr említette, egy amerikai luxus lakónegyedben ilyesfajta kontraszt elképzelhetetlen lenne, hiszen nemcsak a házaknak és udvaroknak kell rendezetteknek lenniük, hanem a környezetüknek is. 

A 2021. október 29-ei terepgyakorlatot Porhajas Gábor vezette. Ezen a napon ellátogattunk a volt Téglagyár területére, a sportközponthoz és végezetül megnéztük az egykori MÁV lakónegyedet, aminek a státusza az utóbbi időben felívelőben van. Összességében elmondható, hogy mindkét terepgyakorlatunk tartalmasan telt és sok új információval gazdagodtunk, az már csak ráadás, hogy minkét alkalommal gyönyörű napsütésben volt részünk. 😊

 Szerző: Végh Stella, regionális és környezeti gazdaságtan mesterszak II. éves hallgatója

Field trip in South-Transdanubia

 Author: Rohtla Madli

On October 18, the second year students in the Regional and Environmental Economics program went on a two-day trip, organized within a class titled Project Course that aims to introduce regional trends and issues in Hungary through an active learning format. We were accompanied by professors János B. Kocsis and Nuno Morgado and PhD student Gábor Porhajas from the Department of Geography, Geoeconomy, and Sustainable Development.

 The focus of the trip was South-Transdanubia, a region with a recorded history dating back to the Roman Empire and more recently an important point of passage from Turkey and the Balkans to Austria and regions further west. This area was frequently pillaged by the Ottoman armies during the 16th century, resulting in an exodus of people from its villages. Later, during the 19th century, the growing population was yet again shrunk under the Calvinist “one child policy” aimed at increasing the wealth of families through marriage.

Our first stop in South-Transdanubia was the Old Drava Visitor Center where we learned about the traditional farming practices in the region and about the fluctuating border of Hungary and Croatia, caused by the changes in the bends of the border river Drava. We visited the historic Siklos Castle which provided hair-raising experiences both in the medieval torture chambers full of grotesque instruments to inflict pain as well as on the upstairs terraces with scenic views of the surrounding hills and plains. We continued to the popular Villanyi wine region to observe patterns of rural gentrification (and to sample some of the regional specialties from its wine cellars). As we entered Pecs through a large Socialist-era housing estate, the sun had already set so we could see the city spread on the hills, decked in lights. The day ended with a walk through the pedestrian streets of the old town.

 

The second day began with an excursion into the industrial-turned-cultural Zsolnay quarter where we admired the eosin wall tiles and the lush Art Nouveau decorations that gave the former ceramic factory buildings a chique manor-like look. Yet other buildings in the area had been converted for academic use, and the two parts of the quarter that lay on either side of an important thoroughfare, had been connected by a pedestrian bridge that tastefully combined the region’s industrial past and its new cultural functions. Walking back towards the downtown area, we passed the new concert hall and library whose pompous size and sleek designs indicated the desire of the local government to direct Pecs away from its industrial and mining history, towards culture as its future key function. As we learned from stories shared by our guides, this is a task easier said than done, even after the financial support that came with the European Capital of Culture title in 2010.

 

Following this, we returned to the town hall square to explore the unique structure and history of the Parish Church that had been a mosque during the Ottoman era. The main hall of the church, divided into two with a more Islamic design on one side and a more Catholic side on the other, aims to preserve the complex history of this building that has been reconstructed numerous times over the last five hundred years. As some of us in the group have close connections with either culture, there was sharing of mixed emotions evoked by this religious design “combo.” We then visited the 4th century Roman burial chambers, a UNESCO World Heritage site located nearby the Pecs Cathedral. Our final stop in South-Transdanubia was the planned Socialist mining town of Komlo, just north and over the hills from Pecs, which had undergone some urban regeneration. The park bench with a NFC wireless charging device powered by solar panels was definitely installed with future prospects in mind, as most of our smartphones were too old to benefit from it (but we could appreciate the sitting function of the bench!).

 

To sum up, these two days gave us an appreciation for both the beauty and cultural potential of this region as well as its challenges. A huge thanks to our trip leaders, our reliable and professional bus driver, and the Geo Department for putting this trip together. Not only was this trip a great way to get new insights about Hungary; it was also a chance for us to come together socially as a class in the times of Covid-19. Those of us who weren’t able to join – you were missed!

Balaton was the last stop of the trip on the way back.