Gazdaságföldrajzi- és falufejlesztési műhelymunka és terepgyakorlat
Személy szerint már alapszakosként
(vidékfejlesztési agrármérnök alapszak) is kaptam invitálást erre a bizonyos
gyakorlatra, de mindig, amikor lett volna kedvem és időm is, már kezdődött a
vizsgaidőszak, mely szabadidőt természetesen bűn nem tanulásra fordítani. Idén
ez másképp volt (jelenleg már regionális és környezeti gazdaságtan mesterszakosként,
az első év végén), több okból is úgy döntöttem „rááldozom” ezt az 5 napot 3
remek szakemberre (Varga Ágnes, Dr. Jeney László,
Juhász Pál) a szaktársak újbóli „megismerésére”, illetve egy egyébként remek
adottságokkal rendelkező hátrányos helyzetű térségre.
Vasárnap kora délután (14:25) indultunk a
Keletiből és hála a világszínvonalú állami vasutaknak, illetve a barátoknak ez
az egyébként kb. 200 km-es táv csupán pár rövid pillanatig tartott, mígnem
megérkeztünk Ináncs állomásra (17:30). Ezután következett egy kedves kis
vacsora, majd rövid megbeszélés (2. kép) az elkövetkező napok törzshelyén, az
Aranyhordóban (1.kép, Aranyhordó Panzió Étterem Pizzéria, Pere), remek
kiszolgálással, finom ételekkel, egy rövid műhelymunkával, amelyen megismerkedhettünk a térséggel (történetével, földrajzával, gazdasági és társadalmi kihívásaival) számos fontos infóval (már a terepgyakorlattal
kapcsolatban) felvezetéssel a következő napok történéseiről, illetve már első
este jó hangulattal.
1.
kép: A szállás, Aranyhordó Panzió, Pere
2.
kép: az első esti műhelymunka
A második nap (épp, mint a többi is) finom
reggelivel, rövid eligazítással kezdődött, majd következett az első általam
egyébként „normál szintű izgatottsággal” várt látogatás, Hernádszentandráson a
helyi polgármester (Üveges Gábor) vezénylésével, majd a helyi biokertészet
látogatásával (3. kép), már a kertészetet koordináló hölgyek (Adrienn és
Orsi) vezetésével. Mind a polgármester, mind a lányok által tartott előadások
során rengeteg érdekességről hallhattunk (a térséggel, a településsel, a
lehetőségekkel, a kilátásokkal, egészen az alapvető építőelem szintű
információkkal kapcsolatban, de a közmunkaprogramon keresztül a helyi
közösségfejlesztésen át egészen a biokertészet működéséig), de csak azt tudom mondani, hogy muszáj személyesen tapasztalni, átélni,
ott lenni és magadévá tenni mindezt. Ezután következett az Abaúj Leader
Egyesület látogatása, szintén szó esett számos információról, a pályázati
pénzek lehetőségeiről és a csökkenő mennyiségekről is, megvallom a
hernádszentandrási látogatás hihetetlenül magas mércéje után, egy picit itt
alábbhagyott a lelkesedésem (((itt Pali bácsi is remek indikátorként jelezte az
érdekességi mérőn a pozíciót))).
3.
kép: Biokertészet, Hernádszentandrás
Az 2. nap záró helyszíne pedig az Anyukám
mondta étterem volt (4. kép). Én sajnos még nem hallottam róla, ettől
függetlenül túlzás nélkül mondható, hogy egy világszinten ismert helyről van
szó. Az étteremben Dudás Szilárd az alapító testvérpár egyik tagja
szolgáltatta a mesét, az életutat, a recepteket, a történeteket, a lehetőségeket,
illetve a hihetetlen mennyiségű érdekességet magába foglaló előadást. Röviden,
azért annyit mondanék, hogy olyan kávét van lehetőségünk fogyasztani az
étteremben, amit csak a Forma 1 tagjai ihatnak, a „piccán”. Olyan paradicsomszósz
van, amit csak Sinatra, Tina Turner, illetve az itt fogyasztó kaphat(ott), de
„nyilván” az olíva olaj se lehet más, mint amit a Pápa ebédjéhez használnak. Az
pedig már csak hab a ritka kávén, hogy megkóstolhattuk a világ néhány legjobb
pizzáját is. Este egy finom vacsora, a szokásos megbeszélés, összegzés (épp
ahogy minden látogatási pontnál, az esti összefoglalón is folyamatosan volt
lehetőség kérdezni, egyéb irányokba terelni a beszélgetést, mindig egy abszolút
nyitott baráti eszmecserét kell elképzelni, a barátok, tanárok, szakértő
(Juhász Pál) gondolatainak, - de mindeközben komoly fejlesztéspolitikai lehetőségek,
kilátások, aktualitások - megismerése mellett). Ezután természetesen szabad
foglalkozás, nincs mit részletezni ott kell lenni, barátokkal beszélgetni, megismerni
egymást és így tovább…
4.
kép: Anyukám Mondta Étterem, Encs
A következő nap, az Abaújtej Közös Vállalat
tejfeldolgozó üzemét látogattuk először, ahol az előzőekhez hasonlóan, rengeteg
érdekes infót hallgathattunk meg (a telephely vezetőjétől „természetesen”),
munkahelyek, tejipari lehetőségek, terjeszkedés, versenyezhet, illetve számos
további érdekességet beleértve is. Megkóstolhattuk a helyben készült finomabbnál
finomabb sajtokat, illetve a napi szinten 50 ezer darabban előállított dobozos
kakaót is, ezután pedig a gyárat és a raktárházat is volt lehetőségünk testközelből
látni, tapintani és szagolni is (5. kép). A következő célpont a Bioball
Magyarország (Bionly Kft.) gyára volt, ahol szintén, mint legtöbb esetben a
helyi lehetőségekről, kilátásokról, egy kis gazdasági jelentésről, és persze sok
érdekességről is szó esett Dsupin János ügyvezető kommentálásában. Ez esetben a
helyi szintű közösségfejlesztés és a felnövekvő generációk segítése is kiemelt
feladatként jelent meg (ami egy rettentő fontos és kiemelt dolog(nak kellene
lennie), az egész térség tekintetében), de a tenni akarás és a „magad uram, ha
szolgád nincsen” életstílus is rettentő megnyerő volt János történetében. Majd
természetesen itt is volt lehetőségünk körbe nézni, megismerni, hogy is
készülnek a számos tanúsítvánnyal ellátott bio extrudátumok, melyeket egyébként
főleg német exportra termelnek, a jutalom ez esetben több kartonnyi felső szájpadlásra
szigorúan nem ragadó bio „kuki” volt.
5.kép: Abaújtej üzemlátogatás
A nap záró célpontja a Litkán található,
Kardos Tanya volt, mely családi farm fő profilja a húsmarha nevelés, olyan
minőségben, melyet elsősorban az osztrák piac vesz fel (értsd, elég jó). Az
állatok javarészt saját termesztésű takarmányt kapnak, a trágya helyben kerül
felhasználásra, amolyan önellátásra hajazó irányokat kell elképzelni. Ez esetben
sem merülök el a részletekben, illetve agrármérnökként, talán engem kevesebb
meglepetés is ért, de jó volt látni, hogy a társaság azért élvezettel hallgatta
és élte bele magát (6. kép) a gazdaságot vezető házaspár „körbevezetésébe”.
Fontosnak tartom a hasonló jellegű séták legalább egyszeri „elvégzését”, hiszen
már az első napon szóba került, hogy már a vidéki lakosság is sok esetben
teljesen elfeledte a hagyományos gazdálkodó életmód mibenlétét (((ezután persze
nem csoda, ha valaki megkérdezi, hogy a hátán festékkel jelölt koca, mitől lesz
kék))). Egyébként a házaspár rettentő kedves és vendégszerető volt velünk, a
korábbiakhoz hasonlóan sok érdekességet meséltek, akár a gazdaság történetéről,
akár a napi rutinnal kapcsolatos dolgokról volt is szó.
6.
kép: Kardos tanya
A 4. napon kezdésként a krasznokvajdai iskola
Igazgatónőjével volt lehetőségünk megismerkedni, aki a térség központi
iskolájának lehetőségeiről mesélt nekünk, továbbá szó esett helyi sorsokról, félelmetes
tendenciákról, egy egyszerre szomorú és ijesztő jövőképről és egy csodálatos és
becsületre méltó tanári karról is. Ez esetben is számos kérdésre kaptunk
választ, megtudhattuk mik is a kilátások a térségben tanuló fiatalok számára,
de az is kiderült (ami szerintem talán alapvető prioritást kellene, hogy
élvezzen, „megoldást kutató” szempontból), hogy a gyerekek sajnos otthonról
kevés, sőt inkább negatív motivációval indulnak el reggel. Ráadásul mindez
párosul egy korábban kevésbé tapasztalt, de a hallottak alapján a fiatalok körében
már sajnos növekvő tendenciát mutató gyengülő koncentrációs képességgel (értsd,
a gyerekek már a 3. óra után kifáradnak, és csak minimális esély van az
oktatásukra). Ezután következett egy, az imént hallott szomorú valósághoz
passzoló hangulatú (csak az időjárást tekintve) esős, egy-másfél órás kis
frissítő, jó kedélyű séta (7. kép), melynek célállomása egy éppen kihaló,
illetve üdülőfaluvá átalakuló település, Keresztéte (8. kép) volt.
7.
kép: Útban Keresztéte felé
A faluban a polgármester az előre befűtött
közösségi házban várt bennünket, finom ebéddel és persze az elmaradhatatlan
házi pálinkával, melynek hála, nemcsak kívülről, de hamar belülről is
felmelegedhettünk. A beszámoló itt is falubejárással párosult (hasonlóan a
legtöbb programhoz), beülhettünk az „iskolakápolnába”, megismerhettük a
település történetét, de a mezőgazdasággal, a helyi fő iránnyal a levendula
termesztéssel, a közmunkaprogram lehetséges „kihasználásával” és az üzleti
lehetőségekkel kapcsolatosan is sok újdonságot hallhattunk Nevelős Barnától
személyesen.
8.
kép: Keresztéte, a levendulás falu
Az utolsó napon, a hazaindulás előtt már csak
1 fő program fért bele, mely Ináncs meglátogatása volt, Kiss Péter Polgármester
Úr és Gulyás Pál képviselő Úr koordinálása mellett. Ez a látogatás tökéletesen
keretbe helyezte a kirándulást, mely az első napi mércét még talán felül is
múlta (valamennyi program sokszorosan felülmúlta egyébként a korábban általam
várt szinteket, sehonnan sem jöttem el negatív élményekkel/tapasztalatokkal,
persze mindezt a tudás és megismerés tekintetében értve). Először a
polgármester vezetésével az ülésteremben a helyi történelemről, a fő
programokról, célokról, kilátásokról, közétkeztetésről és sok hasonló
érdekességről hallhattunk, majd a helyi körbevezetést már Gulyás Pállal volt lehetőségünk
megejteni. Meglátogattuk a helyi mezőgazdasági gépparkot, a saját állatokat és
ez esetben is számtalan érdekességet hallottunk arról, hogyan is lehetne
tényleg hasznosan és valóban működőképesen alkalmazni a közmunkaprogramot. Szó
esett együttműködési lehetőségekről (mely véleményem szerint az egyik fő
irányvonal lehet a megoldáskeresés során, ha a vidéki lemaradó térségek
lehetőségeit vizsgáljuk) az adottságok megfelelő kihasználásáról (fóliaházakat
a helyi patak köré létesíteni (9. kép), és egyszerű vízkiemeléssel öntözni
stb.), a helyi tésztagyártásról és ennek kilátásairól, de egy kis
aktuálpolitika is előkerült, mely szintén úgy vélem rettentő hasznos és érdekes
volt mindannyiunk számára. Mindezek közben, még a hazaindulás előtt, az
iskolalátogatás során, kaptunk egy finom, bennem számtalan emléket felidéző menzás
ebédet is, illetve a tésztakészítő „üzem” látogatása során mindenki egy nagyon
finom frissen készült kürtöskaláccsal lett gazdagabb.
9.
kép: Ináncsi kertészetben
Összességében nagyon jól éreztem magam, teljes
szívemből ajánlom mindenkinek ezt a néhány napot, nemcsak az „egyszerű”
élmények és az imént röviden leírt néhány érdekesség miatt, de a széleskörű
szakmai tudás gyakorlati megnyilvánulása és sajáttá tétele éppúgy megjelent
minden nap. Ahogy pedig indítottam, vagyis megéri-e feláldozni ezt a pár napot,
a válaszom igen, igen és igen. Menjetek személyesen is tapasztaljátok meg,
szívjátok magatokba a friss levegőt, ismerkedjetek meg egymással és gyűjtsétek
be ezt a hihetetlen mennyiségű tapasztalatot, amit máskor csak nagyon sok munka
és szervezés árán lenne lehetőségetek. Természetesen ez a rövidke kis
összefoglaló csak a saját szubjektív élményeimet szedi össze, de úgy érzem
azért a többiek nevében is beszélhettem és valamennyien hasonló élményekkel
gazdagodtunk. Az esti kártyázásokat,
iszogatásokat, a közös már-már hullámvasútra hajazó buszutakat még csak el sem
kezdtem taglalni…
Egy utólagos kiértékelés során, közösen is
kiemeltük annak fontosságát, hogy minden vidékfejlesztéssel foglalkozó/foglalkozni
akaró szakembernek érdemes lenne huzamosabb időt eltöltenie vidéken és/vagy
valamely halmozottan hátrányos helyzetű térségben, hiszen csak így értheti meg
az ott lévő embereket, igényeiket és szükségleteiket. Innen ébredhet rá igazán
az ember, hogy többségében bizony nem csak nagyvárosai vannak Magyarországnak,
és hallgatva a kőkeményen küzdő és a vidék helyzetét jobbá tenni akaró
polgármestereket, képviselőket, vállalkozókat talán ráébredhet az ember, hogy
érdemes harcolni, megőrizni a falusi tájat, házakat, hagyományokat,
népművészetet, gazdálkodást és ízeket, még egy ilyen nehéz sorsú térségben
is. Innen kiindulva, alapvető folyamatokat, ok-okozati kapcsolatokat
megvizsgálva indulhat a fáradtságos, de megtérülő munka…
Végezetül pedig szeretném még egyszer
megköszönni Áginak és Lacinak, hogy évről évre, lassan egy évtizede, időt és
energiát nem sajnálva megszervezik ezt a túrát, ott vannak és nemcsak szakmai,
de baráti szinten is segítenek és oktatnak minket, illetve Pali bácsinak is,
aki szintén végig kísérte az utunkat és széleskörű szakmai
tapasztalatával/tudásával folyamatosan színesítette a beszélgetéseket.
Külön köszönet Vicának, Mikinek és Baunak.
2018. május
