Hogyan küzdjünk meg gazdasági visszaesés nélkül eredményesen a koronavírussal?

Dr. Csillik Péter
a Geo Tanszék külsős oktató kollégája

Bevezetés

Amikor vírusmortalitás szerint sorba rendeztem az országokat, azt vettem észre, hogy ez a sorrend igen hasonló a robot densityhez (tízezer feldolgozóipari munkásra jutó ipari robotok száma), amit az ipar 4.0-at tanulmányozva ismertem meg. Kérdés, hogy a robotsűrűség, mint az AI egyik indikátora miként segíthet a nagytömegű, pontos és gyors tesztelésben, a kontaktok felderítésében, az adathalmazok összekapcsolásában.

Aggasztó, hogy a későbbiekben a "vírus-vírusvilágjárvány-karantén-gazdasági válság-tömeges munkanélküliség-erőszakos cselekmények" sorozat megismétlődhet és még nagyobb károkat okozhat, ha időben nem sikerül a megfelelő következtetéseket a szakmának (gazdaságpolitika) levonni 2020 első félévéből.
Jelen írásban Aaron Miller és mtsai (2020) tanulmánya alapján különválasztom az elmúlt hét évtizedben kötelező BCG oltásban részesült népesség országait és megvizsgálom, hogy milyen tényezők magyarázhatják az eltérő virusmortalitást esetükben. Ezt követően ugyanezekkel a magyarázóváltozókkal megnézem további nyolc BCG-ben részesült lakosságú országot, majd összegzem a tapasztalatokat.

I. A BCG oltásban jellemzően nem részesültek országok népessége

Nyolc országban (mérsékelt égövi, 10 millió főnél népesebb országok, ahol nem volt kötelező BCG oltás), 2020. május 29-ig 241 ezer ember halt meg koronavírusban (a világ összes vírushalottjainak 2/3-a). Három tényező magyarázhatja az 1 millió főre jutó halottak számát: a) 80+, azaz a 80 éven felüliek részaránya, b) RD, a robotsűrűség, ami nagytömegű gyors, pontos tesztelést tesz lehetővé, c) ÁGY, a 100 ezer főre jutó kórházi ágyszám, amelynek fele az, ami a vírus-betegek gyógyítására fordítható egészségügyi kapacitást mutatja. Ha a vírus által jobban veszélyeztetett idősek (80+) számából kivonjuk a gyógyítást segítő eszközöket (robotsűrűség + ágyak fele), akkor a különbségként adódó potenciális áldozatok és az egy millió főre jutó tényleges vírushalottak száma erős (R2=97%) kapcsolatot mutat. (Az adatok 2017 évre vonatkoznak, a nyolc ország súlya a nominális világ-GDP-ben 40% feletti volt.)

Következtetések: 1) A BCG oltásban nem részesült országok népességének vírusmortalitása annál magasabb, minél több az idős ember és minél kisebb a vírussal szembeszállni képes robotizált tesztelő- és e betegek gyógyítására fordítható kórházi ágykapacitás. 2) Az ún. „svédmodell” gyógyítási szempontból nem rosszabb, mint a többieké, miközben a modell univerzális alkalmazása elkerülné a globális GDP erős visszaesését. 3) A defenzív karantén helyett az offenzív módszer (robotizált tesztelés és elégséges kórházi ágykapacitás) lehet a vakcina megalkotásáig a vírusjárvány elleni harc jó eszköze.

II. BCG oltásban részesült országok tapasztalata

Az eddigiekben csak a nem-BCG országokat elemeztük. Azt találtuk, hogy a 80 éven felüliek és a (robotsűrűség + kórházi ágyak) különbsége jól illeszkedik a virusmortalitáshoz az EU 7 országa és az USA esetén. A jó illeszkedés ugyan nem jelent oksági kapcsolatot, de ha egy másik sokaság esetén is hasonlót tapasztalunk, akkor ez növeli a bizalmunkat, hogy jó magyarázóváltozókat találtunk.

A BCG országok esetén a kapcsolat csaknem olyan szoros (R²=0,95), mint a nem-BCG országoknál. A vírusmortalitás sokkal magasabb a nem-BCG országoknál (102-580 között), mint a BCG országok esetén (0,3-182 között). Vagyis az ábra bal szélén (-200-nál) a BCG ország vírusmortalitása 25-szöröse, míg az ábra jobb oldalán (+100-nél) kb. 2,5-szerese a virusmortalitási hányad.

A BCG országok adatai néhány további érdekességet rejtenek:

a) Az időskorúak, a robotsűrűség és a kórházi ágyak száma alapján megalapozottnak tűnik, hogy a kínai halottak száma 5000 körüli lehetett, és az 1 millió főre jutó halottaké 3. Tajvanban a fajlagos érték ennek tizede (0,3), mivel a sokkal magasabb időskori arányt (2,5 vs 1,6) bőségesen ellentételezi a sokkal magasabb robotsűrűség (197 vs 97) és a kórházi ágyak nagyobb száma (698 vs 420).

 b) Nem meglepő az sem, hogy a magyar/szlovák egybevetésben közel 11-szerese a magyar halottak fajlagos száma a szlovákokénak, mivel a szlovákoknál jelentősen kisebb az idősek aránya és csaknem háromszoros a robotsűrűség, ami a magyar magasabb kórházi ágyszám nem tud kiegyenlíteni.

c) Nem helytálló a svédmodellt azzal ostorozni, hogy egybevetik a dán adatokkal, az előző ún. nem-BCG-s ország volt, az utóbbi BCG-s ország. Ha Dániában sem vették volna át 40 éven át a BCG oltások kötelező gyakorlatát, akkor 100×Idős-(RD+ágy/2)=60 nem 37,64×exp(0,0144×60)=99 halottat eredményezett volna millió főként, hanem 1,02×60+261,34=323-at. Ez ugyan még mindig pont 100 halottal kisebb, mint a svédországi 423 fő. Ennek alapvető oka az, hogy a svédeknél a 80 felettiek aránya 5,1 százalék szemben a dánok 4,2 százalékával (ez 90 többlethalottat magyaráz a dánokhoz képest, amit csökkent a magasabb robotsűrűség 10-zel, és növel a kevesebb ágyszám fele 20-szal. Ezzel kijön a 100 halottat érintő eltérés, a valóságos nagy eltérést (423 vs 99) döntően a BCG-nek köszönheti Dánia.

III. Következtetések

A vírusjárvány eltérő mortalitását döntőrészt az magyarázza, hogy az elmúlt hét évtizedben milyen hosszan és szisztematikusan oltottak BCG-vel. A csoportokon belüli különbségeket mindkét csoportnál ugyanaz a három tényező magyarázza: idősek részaránya – (robotok + kórházi ágyak). Gazdasági szempontból a legfontosabb elem az, hogy a 3+1 magyarázóváltozó 95-97%-ban magyarázza az eltéréseket, így a karantén eltérő intenzitásának nincs magyarázóértéke, vagyis Svédország gyakorlata egyetlen többlethalott nélkül őrizte meg a mozgásszabadságot. Amennyiben más országok is ezt tették volna, úgy nem kellene az országoknak 10% körüli GDP csökkenést elszenvedniük. A tapasztalat így a következő évekre vonatkozóan az, hogy a mesterséges intelligenciára és megfelelő kórházi kapacitásra támaszkodva célszerű megküzdeni a keletkező új vírusokkal és nem karanténba zártan mesterséges gazdasági válságot előidézni, ami munkanélküliségen és csökkenő jövedelmeken keresztül tovább rontja az életben maradás esélyeit. Svédország jól teljesített, a többieknek van mit tanulniuk tőlük.

Budapest, 2020. június 2.

GeoLectures: Deirdre Pfeiffer

As part of the geo lectures series, students at Corvinus University of Budapest had a presentation “Housing Flexibility and Subjective Wellbeing in U.S. Suburban Regions” given by Deirdre Pfeiffer, Associate Professor from School of Geographic Sciences & Urban Planning at Arizona State University on the 27^th February 2020.

According to Professor Pfeiffer, the main goal of the research was to focus on one role of the housing market, which she named flexibility, taking into account the concept of wellbeing that we know today as happiness. The geographical focus was kept on the Sun Belt region considered to stretch across the Southeast and Southwest.

Keeping this in mind, the students were introduced to the historical background of the problem. Suburban regions started developing in the US in the postwar period with a number of innovations being introduces, such as technological advancements, for example, air conditioning crucially important for the Sun Belt region, and the way it was financed, for instance, banks suggesting cheap loans. As follows, the demand for these areas was created, and diversity of the areas grew significantly, one could clearly see the level of diversity in the Inland Empire region of California, a suburban area in southern California. Another historical turnaround happened in 1970s, a so called Post-Civil Rights era when African Americans, Latinos, and Asians had their rights restored, including the housing sector. Finally, in 2000s in the time of global recession there was another significant change in the US housing market when people could not afford buying houses and paying for them that led to banks taking over those houses. In terms of these historical highlights the Professor introduced her theories.

The students learned that there are two major directions in this research area, representatives of both trying to answer the question if the suburban areas of the US are geography of opportunities or traps that limit people’s opportunities? The Professor claimed that it is possible to find particular windows of opportunities, a particular condition that enables people to thrive that makes her theories stand out. The first project posed a question whether places that allow housing growth from Post-Civil Rights suburbs have more opportunities for people from minorities mentioned above to reach socio-economic wellbeing compared to post-war suburbs? The students were introduced the results for the Phoenix region with a note that the same picture is observable on the nationwide level. According to the outcomes, proportion of middle class families living in poverty within minority groups is lower for Post-Civil Rights suburbs, and the level of segregation is subsequently lower for them.

The second project analyzed the US housing market characterized by massive disruption during the recession period when there was a conversion from owner-occupied to renter-occupied houses. Banks were taking over the houses, and investors were buying them and renting out to reduce the gap between the extended demand and supply. The boom in rental housing market was explained by people’s inability to buy the houses, by the bigger number of young people entering the market, and lack of construction. As a result, a significant growth in single-family rentals was observed from 2005 to 2015.

During the third part of the lecture the students were lucky to be presented the ongoing research that focuses on the growing concerns about the health consequences of car-oriented design features of living neighborhoods, in particular, the garage home. The professor noted that her family lives in such kind of a house, and due to this the topic is of great importance and interest for her. She came up with three theories saying that garage homes detract from subjective wellbeing, take away nature engagement, however detraction of subjective wellbeing lessens over time due to adaptation mechanism. It was exciting to see the real examples of the research process, and think about further opportunities for research.

At the end of the lecture students were asking questions, making important notices and trying to extend the problem to their areas of specialization, asking about sustainability practices in the suburban areas.

Ira Gribanenkova

The video of the lecture is available here:

Terepgyakorlat

Egy határmenti régió kihívásai a XXI. században

December 2-án a Geo Intézet szervezésében a nemzetközi tanulmányok BA szakos hallgatói tanulmányi kiránduláson vettek részt kiegészülve néhány szociológia BA és regionális és környezeti gazdaságtan (REKO) MSc szakos hallgatóval. A terepgyakorlat célpontja Nógrád megye megyeszékhelye, Salgótarján és az északi határtelepülés Somoskőújfalu volt. A tanulmányi kirándulás célja a határmenti területek helyzetének bemutatása és a szomszédos országokkal, határon túli településekkel való együttműködés fontosságának hangsúlyozása volt.

A kora reggeli indulást követően Budapestet elhagyva Salamin Géza intézetvezető tartott előadást a buszon először a budapesti agglomerációról, majd Nógrád megye határát átlépve a helyi jellegzetességekről. Salgótarján határához érve Bauer Ádám a Geo Intézet jelenlegi munkatársa, korábbi REKO hallgató, aki salgótarjáni származású, tartott előadást a buszon. Eközben a busszal bejárták a város egyik szegregátumát, majd Salgótarján rekreációs területeit. Ezen területek központjában, Eresztvényben található a Novohrad-Nógrád Geopark látogatóközpontja, amely a kirándulás első helyszíne volt. Itt a geopark helyi irodavezetője Drexler Szilárd adott elő a határon átnyúló geopark létrejöttéről, jellegzetességeiről, erősségeiről és kihívásairól. A heves havazás miatt Salgó várának megtekintése sajnos végül kimaradt a programból. Az előadást követően a hallgatók Bauer Ádám vezetésével csodálatos téli időjárásban átsétáltak Somoskőbe.

Somoskőben a várba felkapaszkodva megtekintették a falu és a vár kettősségét. A falu ugyanis magyar területen van, míg a közvetlenül mellette lévő a faluhoz szervesen hozzátartozó vár viszont már Szlovákiában. Ezt követően a hallgatók megebédeltek, majd Salgótarján belvárosában rövid városi séta következett, melynek során Bauer Ádám történeti áttekintést tartott a város fejlődéséről, elhelyezkedéséből fakadó kihívásairól és kitörési lehetőségeiről. Erre a könnyebb szemléltetés érdekében a salgótarjáni kálvária dombon került sor, ahonnan az egész belváros jól látható és az egyes korszakokban épült városrészek jól kivehetőek.

A nap utolsó programjára a helyi városháza dísztermében került sor, ahol Sándor Ildikó a Nógrádi Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft. ügyvezetője adott elő a határon átnyúló programok és projektek eredményeiről. A diákok a tanulmányi kirándulásnak köszönhetően szembesülhettek a határmenti régiók egyediségével, a politikai és nyelvi különbségek okozta nehézségekkel, melyek akadályozhatják a határon átnyúló együttműködéseket és a nemzetközi kapcsolatok kialakulását. A visszajelzések alapján hasznos információkkal gazdagodtak, így intézetünk újabb sikeres tanulmányi kirándulással segítette a hallgatók szakmai fejlődését.