Látogatás a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepre

2021. november 10-én délelőtt 9 után érkeztünk meg nagyjából 15-en a szennyvíztisztító telephez, ahol egy kedves és felkészült helyi idegenvezető fogadott minket a bejárat melletti portaszolgálatnál. Az irodaépületekhez csatlakozó aulában egy nagyjából 20 perces előadást hallhattunk tőle a szennyvíztisztitás folyamatáról, illetve a telep történelméről, feladatairól. Ez a szennyvíztisztító telep 1966-tól kezdve működik, azóta számos korszerűsítésen és bővítésen esett át. Ma mintegy 53 ezer m³ szennyvizet tisztítanak itt meg naponta korszerű technológiával, minden hazai és EU-s határétéket betartva. A szennyvíz mellett egyedülálló módon az étel- és italhulladék megsemmisítése is itt történik. Ezután egy párperces rövid szünetet tartottunk, feltettünk néhány kérdést és elvihető prospektust kaptunk.

Ezután következett a telepbejárás, ami során számos tisztítási folyamatba, üvegházba és műszaki berendezések működésébe nyerhettünk betekintést. Először az egyik előülepítő medencéhez (1. fotó ) sétáltunk, ahová a már mechanikailag megtisztított szennyvíz kerül, amiből az ülepíthető részeket leválasztják és nyersiszapként elkülönítik.

1. fotó: Előülepítő

Onnan átsétáltunk az üvegházba (2. fotó), ahol a víz szervesanyag-tartalmát bontják le mikroorganizmusok segítségével, amelyeknek a vízfelszínre telepített növények gyökérzete és mesterséges hordozófelületek kiváló életteret adnak. Innen a szennyvíz az utóülepítőkbe kerül, amelyeket mi is megnézhettünk, körbejárhattuk őket, illetve a keverő berendezésre fel is mehettünk. Érdekes volt megfigyelni, hogy madarak, főleg sirályok előszeretettel szállnak le ezekbe az ülepítőkbe és vesznek ki onnan valamiféle táplálékot maguknak (3. fotó). A látogatás nagyjából felénél értünk el a szennyvíztisztító telep délnyugati csücskéhez, ahol a megtisztított víz belefolyik egy csatornába (4a-b. fotó). Ezen a mesterséges csatornán kerül levezetésre tisztítatlanul az a szennyvíz, ami nagyritkán (pl. nagyon csapadékos időjárás hatására) túlterhelné a rendszert. 

2.fotó: Üvegház

3. fotó: Utóülepítő és sirályok (bal oldalon)

4a. fotó: Tiszta víz ki a telepről

4b. fotó: Megtisztított víz csatornába-Dunába

Ezután indultunk el visszafelé, ami közben további létesítmények működésébe nyerhettünk betekintést. Az ammóniumtartalom eltávolítása kétlépcsős folyamat során történik meg, ami után már csak egy UV fénnyel világított berendezésen kell keresztül mennie a közben habossá vált víznek ahhoz (a hab nem szennyeződés, csak a tisztítás mechanikai eredménye, amit kezelnek) (5. fotó, 6. fotó), hogy az az említett csatornába, majd a Ráckevei-Soroksári Duna-ágba, immár tisztán és habmentesen kikerüljön..

5.fotó: Habos víz kifelé és víz befelé

6.fotó: Habos víz és panoráma

A szennyvíztisztítás során visszamaradt nyers- illetve fölösiszap rothasztása során keletkezett biogáz elégetéséből a telep villamos- és hőenergiát állít elő, mellyel gyakorlatilag önellátóvá válik energetikai szempontból. Ezt a gázt tartályokban tárolják (8. fotó) és gázmotorokkal termelnek áramot, a felesleges gázt pedig elégetik (7. fotó). 

7a.fotó: Felesleges biogáz elégető

7b.fotó: Felesleges biogáz elégető

8.fotó:  Biogáz tartályok

Nagy örömünkre mindhármat láthattuk közvetlen közelről, ami által az egész folyamat sokkal átélhetőbbé vált. Ezzel pedig a végéhez is ért a terepbejárásunk, az irodaépületeken keresztül jutottunk el a bejáratig, ahol olyan fél 12 környékén elköszöntünk az idegenvezetőnktől és megköszöntük neki a színvonalas vezetést.

A szakmai programot Farkas Attila, a Geo Tanszék doktorandusza szervezte a Zöld Gazdaságpolitika és a Policies for a green and climate-friendly economy tárgyak hallgatói számára.

 Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. - Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep (fcsm.hu) 

 Szerző: Szegedi Gergely, regionális és környezeti gazdaságtan mesterszak II. éves hallgatója

Őszi terepgyakorlatok Törökbálinton

2021. október 15-én a Kvalitatív tervezési-elemzési módszerek gyakorlati óra keretében részt vettünk a törökbálinti terepgyakorlaton. Délelőtt 11 óra körül a kelenföldi buszállomáson gyűltünk össze, és innen a 172-es busszal röpke húsz perc alatt már Törökbálintra is érkeztünk. Első körben hivatalosak voltunk egy a Városházán tartandó beszélgetésre a törökbálinti főépítész asszonnyal, Csenger-Zalán Annamáriával. Miután mindenki elfoglalta a helyét a hatalmas kör asztal körül, bevezetésképp a főépítész elkezdte bemutatni a település történelmét, kialakulását.

A tantárgyunkhoz előadásának az Anna-hegyről, Sétatérről, Téglagyár területéről, sportberuházásokról és a Balaton – Budapest kerékpárútról szóló részei kapcsolódtak. Ezen területek múltbéli és jelenlegi helyzetéről kaptunk információkat, mind társadalmi, infrastrukturális és gazdasági szempontból. Mivel a tantárgy keretében 4 fős csoportokra lettünk bontva, ezért minden csoport számára más-más terület volt kiemelten fontos a kutatás szempontjából. A csoportok számos kérdést fogalmaztak meg a jelenleg zajló fejlesztések hatásairól, valamint a jövőbeni fejlesztési lehetőségekről, amelyekre részletes és kielégítő válaszokat kaptunk a főépítész asszonytól. Ezeket a kérdéseket már a terepgyakorlatot megelőző héten csoport szinten összeállítottuk, hiszen fontos volt, hogy célzott, lényegre törő kérdéseket tudjunk megfogalmazni az előadó felé. 

Miután véget ért a konferencia, a Városháza előtti szökőkútnál gyülekeztünk, aminek láthatóan nagy sikere volt hallgató társaim körében. 

Ekkor megérkezett Elek Sándor, Törökbálint polgármestere, aki tartott egy általános tájékoztatót Törökbálintot érintő kérdésekről és a jövőbeli tervekről. Megosztott velünk egy bölcsességet is; „Két féle ember létezik a világon, aki törökbálinti, meg aki törökbálinti akar lenni.” 

Polgármester beszéde után, Kocsis János Balázs tanár úr vezetésével elindultunk a terepi bejárásra. Elsőként felmentünk a Kálvária dombra, amelyről gyönyörű kilátás nyílt a városra. Szó esett a szegényebb és gazdagabb társadalmi réteg elhelyezkedéséről a városon belül, miért a völgy volt a legvonzóbb megtelepedési helyszín a kezdetekben, illetve arról, hogy milyen a közlekedés Budapest és Törökbálint között, valamint a település környékén.

Következőkben a Rudák-telep felé vettük az irányt, és kalandos erdei hátsó utakon, kevésbé impozáns városrészen keresztül ismerhettük meg a település ezen oldalát is. Meglepő volt számunkra a szegényesebb hulladékkal teli környezet, hiszen a város nagy részére egy szép, rendezett, falusias hangulat jellemző. 

Az utunk a Tükör-hegy felé vezetett, ahol nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy itt a tehetősebb társadalmi réteg képviselői laknak. A modern luxus lakóépületek mellett nagy kontrasztot jelentett, hogy a járdák rossz állapotban voltak, és a beépítetlen területek gondozatlanul álltak. Ahogy Kocsis tanár úr említette, egy amerikai luxus lakónegyedben ilyesfajta kontraszt elképzelhetetlen lenne, hiszen nemcsak a házaknak és udvaroknak kell rendezetteknek lenniük, hanem a környezetüknek is. 

A 2021. október 29-ei terepgyakorlatot Porhajas Gábor vezette. Ezen a napon ellátogattunk a volt Téglagyár területére, a sportközponthoz és végezetül megnéztük az egykori MÁV lakónegyedet, aminek a státusza az utóbbi időben felívelőben van. Összességében elmondható, hogy mindkét terepgyakorlatunk tartalmasan telt és sok új információval gazdagodtunk, az már csak ráadás, hogy minkét alkalommal gyönyörű napsütésben volt részünk. 😊

 Szerző: Végh Stella, regionális és környezeti gazdaságtan mesterszak II. éves hallgatója

Field trip in South-Transdanubia

 Author: Rohtla Madli

On October 18, the second year students in the Regional and Environmental Economics program went on a two-day trip, organized within a class titled Project Course that aims to introduce regional trends and issues in Hungary through an active learning format. We were accompanied by professors János B. Kocsis and Nuno Morgado and PhD student Gábor Porhajas from the Department of Geography, Geoeconomy, and Sustainable Development.

 The focus of the trip was South-Transdanubia, a region with a recorded history dating back to the Roman Empire and more recently an important point of passage from Turkey and the Balkans to Austria and regions further west. This area was frequently pillaged by the Ottoman armies during the 16th century, resulting in an exodus of people from its villages. Later, during the 19th century, the growing population was yet again shrunk under the Calvinist “one child policy” aimed at increasing the wealth of families through marriage.

Our first stop in South-Transdanubia was the Old Drava Visitor Center where we learned about the traditional farming practices in the region and about the fluctuating border of Hungary and Croatia, caused by the changes in the bends of the border river Drava. We visited the historic Siklos Castle which provided hair-raising experiences both in the medieval torture chambers full of grotesque instruments to inflict pain as well as on the upstairs terraces with scenic views of the surrounding hills and plains. We continued to the popular Villanyi wine region to observe patterns of rural gentrification (and to sample some of the regional specialties from its wine cellars). As we entered Pecs through a large Socialist-era housing estate, the sun had already set so we could see the city spread on the hills, decked in lights. The day ended with a walk through the pedestrian streets of the old town.

 

The second day began with an excursion into the industrial-turned-cultural Zsolnay quarter where we admired the eosin wall tiles and the lush Art Nouveau decorations that gave the former ceramic factory buildings a chique manor-like look. Yet other buildings in the area had been converted for academic use, and the two parts of the quarter that lay on either side of an important thoroughfare, had been connected by a pedestrian bridge that tastefully combined the region’s industrial past and its new cultural functions. Walking back towards the downtown area, we passed the new concert hall and library whose pompous size and sleek designs indicated the desire of the local government to direct Pecs away from its industrial and mining history, towards culture as its future key function. As we learned from stories shared by our guides, this is a task easier said than done, even after the financial support that came with the European Capital of Culture title in 2010.

 

Following this, we returned to the town hall square to explore the unique structure and history of the Parish Church that had been a mosque during the Ottoman era. The main hall of the church, divided into two with a more Islamic design on one side and a more Catholic side on the other, aims to preserve the complex history of this building that has been reconstructed numerous times over the last five hundred years. As some of us in the group have close connections with either culture, there was sharing of mixed emotions evoked by this religious design “combo.” We then visited the 4th century Roman burial chambers, a UNESCO World Heritage site located nearby the Pecs Cathedral. Our final stop in South-Transdanubia was the planned Socialist mining town of Komlo, just north and over the hills from Pecs, which had undergone some urban regeneration. The park bench with a NFC wireless charging device powered by solar panels was definitely installed with future prospects in mind, as most of our smartphones were too old to benefit from it (but we could appreciate the sitting function of the bench!).

 

To sum up, these two days gave us an appreciation for both the beauty and cultural potential of this region as well as its challenges. A huge thanks to our trip leaders, our reliable and professional bus driver, and the Geo Department for putting this trip together. Not only was this trip a great way to get new insights about Hungary; it was also a chance for us to come together socially as a class in the times of Covid-19. Those of us who weren’t able to join – you were missed!

Balaton was the last stop of the trip on the way back.

2021 - intenzív hét - online Településföldrajzi terepgyakorlat

 Rendhagyó Településföldrajzi terepgyakorlat

László Barbara és Tóth Botond

A 2021. évi tavaszi terepgyakorlat a vírushelyzetre való tekintettel teljesen más körülmények között zajlott le, mint a korábbi években.

Az intenzív hétre szervezett Településföldrajzi terepgyakorlaton 14 hallgató vett részt. Közülük a REKO mesterszak tagjai voltak többségben, de akadt, aki másik karról érkezett. A csoport elég színes volt, alapképzés tekintetében sokféle területről érkeztünk, de a terepgyakorlat végén egységes tudással távoztunk.

Az online oktatás világában kellett Varga Ágnesnek és Jeney Lászlónak megszerveznie egy 4 napos programsorozatot. Tematikus napokkal készültek számunkra, és ezen napoknak sokatmondó címeket adtak:

● 1. nap: Lehetőségek és kihívások

● 2. nap: A közfoglalkoztatástól a szociális szövetkezetekig - kistelepülési sikerek

● 3. nap: Az egyház szerepe a vidékfejlesztésben – fókuszban a kistelepülések

● 4. nap: Esélyteremtők- főként oktatási és gyermekesély programok

1.ábra: Az online "terepgyakorlat" programja

Az előadók saját képekkel készültek, amelyekkel megpróbálták átadni a személyes jelenlét érzését, mi azonban a blogra csak az előadásaik anyagából tudunk fényképeket prezentálni, mivel helyszíni szemlén sajnos nem jártunk. A kimaradt közös kóstolások, séták, túrák, és minden, ami igazán különlegessé teszi az ilyen terepgyakorlatokat remélhetőleg a jövőben bepótlásra kerülnek. A terepi élményeket a szervezők és az előadók videófelvételekkel igyekeztek pótolni, melyből néhányat mi is megosztanánk.

 Minden nap reggel 9-től kezdődtek az előadások. Ezek 40-50 perc hosszúak voltak, amelyek után kérdéseket tehettünk fel az előadóknak. Elég szoros volt a tempó, amit tartanunk kellett: naponta 3-4 előadás volt és egy megbeszélés, egy órás ebédszünettel. Délután 5-kor végeztünk- vagy fél 4-kor, az előadások számától függően. Nyilván ez nem lett volna ennyire szigorú időbeosztás, ha valóban megengedi a járványhelyzet a személyes találkozást és a terület meglátogatását, de alkalmazkodnunk kellett ezen körülményhez.

Az első nap – amely a Lehetőségek és kihívások névre hallgatott – elméleti megalapozást biztosított a hét további előadóinak témájának mélyebb megértéséhez. Jeney László nyitotta meg az eseményt a Zoom felületén bejelentkezve, ami megnyugtatóan hatott, hiszen mindannyiunknak ismerős arc köszönt be a monitoron. Kimondottan az Encsi járást mutatta be és annak földrajzi különbségeiről beszélt, térképekkel és képekkel igyekezett bemutatni a területet. Ez egy remek alapozó előadás volt, ennek révén mindenki egy kicsivel több tudásra tett szert a megyéről és az Encsi járásról.

Ezt követte Bihall Tamás, a MKIK alelnökének, valamint a BAZ megyei iparkamara elnökének és Kiss László, a BOKIK alelnökének előadásaik. A BAZ megyei iparkamara tevékenysége mellett a foglalkoztatás BAZ megyei helyzetét mutatták be munkaerő, gazdasági szerkezet és képzettség tekintetében, és meséltek arról, milyen szerepe van a térség fejlődésében az Iparkamarának és milyen szerepe lehetne a BOKIK-nak a gazdaság covid utáni újraindításában. Ezek egy kicsit formálisabb előadások voltak, sok térképpel és adattal, de segített megérteni a megye gazdasági helyzetét és lehetőségeit, így a többi hét előadásához remek alaptudást biztosított.

Az ebédszünet után egy még inkább elméletibb jellegű előadás következett, ahol Dorogi Zoltán mesélt a 2021-27-es programozási időszak lehetőségeiről, illetve az önkormányzatok mozgástereiről. Beszélt a lehetséges programokról, forráselosztásról, térségfejlesztés és turizmus fejlesztéséről, és arról, milyen módon lehet versenyképesebbé tenni Borsod-Abaúj-Zemplén megyét.

A nap utolsó előadását Varga Péter tartotta meg, aki a Hernád menti fejlesztési lehetőségekről és kihívásokról beszélt. Talán itt érződött először, hogy hiányzik az élmény, hogy elsétáljunk a Hernád mentén, és szemügyre vegyük a hely adottságait, ne csak halljunk róla. Sajnos a Google térkép és a légi felvételek nem adják vissza ezt az érzést. Felmerült a Hernád mentének szolgáltatásokkal való ellátottságának hiányosságai, és többen elgondolkodtunk, milyen lenne csoportos kenu vagy kajak túrára menni, vagy éppen raftingolni egyet a folyón. Erre lehetőség lesz nemsokára (a tervek szerint legalábbis), amint sikerül a Hernád folyó környékét minőségi desztinációként is feltüntetni a térképen, és tudatosítani a folyó értékeit a helyiek körében is. Így fogalmazott Péter ezzel kapcsolatban: “Aki a Hernád mellett nő fel, az tudja, honnan érkezett, megtanulta élvezni a természetet és vigyázni rá, és igenis legyen ez benne a gyerekekben!” Szerintem az ő előadásának ez adta meg a lényegét és értelmét.

 A keddi napunk a közfoglalkoztatott programok és a szociális szövetkezetek köré épült. A napot Lengyelné Bencze Viktória nyitotta meg, a Borsod-Torna-Gömör LEADER Egyesület munkaszervezet vezetője, aki amellett, hogy általánosságban bemutatta, mennyi mindent tudna tenni egy szociális szövetkezet a vidéki településekért, konkrét példákat is hozott. A videóhívás közben felállt, laptopját magával vitte, és megmutatta nekünk a sok különböző lekvárt, amit a helyi szociális szövetkezet állított elő, és többször elmondta, mennyire sajnálja, hogy nem kóstoltathatja meg velünk a polcon sorakozó finomságokat. Nem csak az ő arcára ült ki a csalódottság emiatt. Nagyon mosolygós, vidám hangulatú előadás volt, és tudatosult bennünk, hogy a tegnapi elméleti nap után már sokkal személyközelibb előadásokon fogunk részt venni.

Németh Nándor mutatta meg nekünk a gyulaji szociális szövetkezet működését és a Jelenlét Program alapjait, annak lehetőségeit és korlátait (https://www.youtube.com/watch?v=1jomQUWXDdM), majd beszélt a Felzárkózó Települések programról is - amely később a többi nap alapját megadta - és felvázolta, hogyan is működik a Máltai Szeretetszolgálat esetében a diagnózis alapú fejlesztés.   Nem sok előzetes tudásunk volt erről, személy szerint én el sem tudtam volna képzelni, mekkora szerepe lehet egy karitatív szervezetnek a vidékfejlesztésben és mekkora felelőssége van a települések kitörésében ezeknek a társulásoknak. Az előadó sokakra nagy hatást gyakorolt a lappangó problémák szókimondó megnevezésével és a háttérben meghúzódó folyamatok felfedésével, melyek révén még egy laikus szeme előtt is összeáll a kép a leszakadó magyar vidék problematikájának súlyosságáról. Ráláthattunk neki köszönhetően, milyen veszélyeket rejt a centralizált döntéshozás és támogatás rendszere a gyakorlatban, és hogy milyen ördögi kört alkot a foglalkoztatottságból való kiesés generációkon átívelően. Hazánknak mindenképpen prioritásként kellene kezelnie egy élhetőbb településhálózat megteremtését.

2.ábra: Részlet Németh Nándor előadásából – 

ez az ábra többször visszaköszönt a terepgyakorlat alatt

Üveges Gábor polgármester úr is elfogadta a szervezők meghívását, és hatalmas beleéléssel és lelkesedéssel mesélt Hernádszentandrásról és a BioSzentandrás brandről, tervekről és lehetőségekről. Egy kis ismertető videó: https://www.youtube.com/watch?v=kRBpM2K4R2o   

  Többször hangoztatta ő is, mennyire jó lenne, ha vendégül tudna látni minket személyesen, és hogy mennyire meg szeretné mutatni a települését – hiszen nem lehet igazán átélni csak képek és szóbeszéd alapján, milyen lehet az utcákon sétálni vagy a Hernád partján állni. Ami viszont nagyon is átjött hozzánk online keretek között is, az a szavaiból kiérződő reménnyel vegyült keserűség a magyar faluközösségeinek megszűnése miatt. Saját falujában embert próbáló erőbedobással küzd a hozzá hasonlóan gondolkodókkal a közösség újjászervezése és fenntartása érdekében. Sajnos a társadalom tanult tehetetlensége, bizalmatlansága és a pesszimizmus legalább akkora hátráltató tényező kezdeményezéseiben, mint a túlburjánzó bürokrácia – többször is rámutatott előadásában ennek az innovációt és kreativitást elfojtó hatásaira. Éleslátásával és köntörfalazást mellőző modorával feszegetett olyan témákat, mint a meritokrácia válsága, valamint a (társadalmilag is) organikus, mezőgazdaságon alapuló faluközösségek újbóli eljövetelének szükségessége.

A nap utolsó előadását Lipták Katalin tartotta a BAZ megyei közfoglalkoztatást bemutatva. Ez az előadás volt a MFT Társadalomföldrajzi szakosztályának megnyitója is, így a megszokott 16-18 főnél jóval többen, 34-en hallgattuk Katalin szavait, aki a G. Fekete Évával 10 évvel ezelőtt készült kutatását végezte el újra és hasonlította össze a 2010-es és a 2020-as adatokat – ábrázolva, mennyit változott az utóbbi évben a közfoglalkoztatás a megyében. Ez egy igen informatív előadás volt, sok kérdés felmerült bennünk. Előadásának konklúziója, hogy nem munkahelyet, hanem munkát kell adni, igencsak elgondolkodtató volt. Megtekinthetitek az eladás felvételét ezen a linken: https://youtu.be/dL00BOeDZbY

Szerdán, azaz a 3. napon az egyházak kerültek előtérbe – és nem csak a nagyhét és húsvét közelsége miatt. A napot a reggeli órákban Eperjesi Tamás, a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Irodájának felzárkózási csoport vezetője nyitotta meg, ami, miután általánosan bemutatta a vidék problémáit, rátért magára az IKSZT programra és annak hármas modelljére, majd a FETE programról is ejtett néhány szót.

Az ő előadását könnyű volt összekötni Böröcz Líviáéval, aki kimondottan a FETE programról és a református egyház speciális szerepéről beszélt. Mielőtt belekezdett volna, megkért minket, hogy mutatkozzunk be pár szóban és mondjuk el, honnan jöttünk, kik vagyunk és miért vagyunk itt. Itt fordult meg először a fejemben: nem is mindannyian ismerjük egymást és nem is túl jól. Kimaradt ugyanis a bemutatkozás, ami élőben elengedhetetlen lett volna. Ám az online térben ez feltűnés nélkül kimaradt. A harmadik napra már ismerősök lettek az arcok, amik a webkamerák mögül néztek vissza és a nevek is, de alig tudtunk egymásról valamit. Miután megismert minket, a program első évében szereplő 5 településről mesélt (Göncruszka, Tiszakarád, Ricse, Dámóc és Zemplénagárd) részletesen és nagy beleéléssel. Nagyon szép prezentációt vetített le nekünk, ezt meg is jegyeztük és egyéb érdekességeket is mesélt a környékről- még egy helyi különlegesség receptjét is megosztotta velünk, a nyögőét. https://sokszinuvidek.24.hu/otthon-keszult/2019/02/08/nyogo-avagy-csiras-galuska-ahogy-a-falusi-nagyi-kesziti/ Nagyon pozitív és vidám személyiség volt – nála is sejteni lehetett, hogy a vele való személyes beszélgetés sokkal kellemesebb és tartalmasabb lett volna, mint amire az online meetingek adtak lehetőséget. Megmutatta, hogy igenis vannak jó gyakorlatok, amiket érdemes követni, és nem annyira menthetetlen a vidéki kistelepülések helyzete, mint amilyennek azt sokan elkönyvelik. 

Miután megebédeltünk, Kiss Dávid érkezett hozzánk az online térbe, szintén a FETE program működéséről, beavatkozási területeiről és a program eddigi eredményeiről számolt be. Elég megrázó dolgokat mesélt, és a kérdések sem voltak könnyűek, amik felmerültek bennünk. Mesélt az olyan nehezebb témákról, mint az adósságkezelés és az uzsora – ezek károsultjainak helyzetéről első kézből szerzett tapasztalatai vannak. Rányomta a bélyeget az aznapi előadásokra Dávid előadása, és meg is előlegezte a gyerekesély témáját, amellyel másnap foglalkoztunk.

3.ábra: Gyerekek élményalapú tanítása - részlet Kiss Dávid előadásából

A negyedik és utolsó napunkon az esélyteremtés volt a középpontban. Hajdú Krisztina nyitotta meg a napot a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól egy nagyon ütős és érzékenyítő képsorozattal – csakúgy, mint előző nap Dávid, ez is elég nagy hatást gyakorolt a napunk hátralévő részére. A gyerekesély és a korai esélyteremtési programokról beszélt; miért is fontos a hátrányos térségekben különösen ügyelni a gyermekek első 1000 napjára és a gyerekek korai fejlődésére miért kulcsfontosságú odafigyelni. Informatív eladásából kiragadnék egy momentumot, amely összefoglalja az egész témát:

4. ábra: Részlet Hajdú Krisztina előadásából

 

Eseményzáróként pedig Benkő Fruzsina, az InDaHouse alapítója beszélt saját munkásságáról és a BAZ megyei önkéntesmunkáról, amelyet a szervezet végez. Kitért az önkéntesek feladataira, kompetenciáira, és arra, miből tudja fenntartani magát egy ilyen szervezet és milyen célok vezérlik őket. Egy teljesen más oldalú felfogást hozott, mint amiket a korábbi napokban hallottunk – gondolatébresztő előadása megfelelő zárása volt a terepgyakorlatnak. 

Összegezvén sokak nevében mondhatom, hogy Kiss Dávid, Németh Nándor és Üveges Gábor tették ránk talán a legnagyobb hatást. És nem csak azért, mert képekkel illusztrálták a nyomort és a depriváltságot, hanem mert annyira átfogó, alapos előadást tartottak és olyan nehéz, húsbavágó témákat feszegettek, amelyekről nem egyszerű beszélni. Ők kapták talán a legnehezebb kérdéseket tőlünk, és az arcokon végignézve tőlük kaptuk a legmeghökkentőbb válaszokat.

A járványhelyzet kérdései minden előadásban felmerültek, és annak hatását az adott szervezet működésére az előadók készségesen mesélték el. Nem tudjuk elégszer megköszönni Jeney László és Varga Ágnes munkáját, rendkívül színvonalas és izgalmas előadássorozatot állítottak össze nekünk a helyzet ellenére is. Köszönjük! Azt sajnáljuk, hogy nem tudtunk csapatként összekovácsolódni, mert nyilván erre az online közeg nem adott lehetőséget pusztán az előadások hallgatásával. De bízunk benne, hogy az előadókat, akik közül néhányan felajánlották, hogy a vírus lecsengése után bepótolhatjuk a személyes találkozót, szavukon tudjuk majd fogni.

 5. kép: Csapatkép az utolsó megbeszélésről

2020

 Klímaügyekről (az) „intenzíven” – 
egy intenzív heti kurzus margójára…

A Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Tanszék a 2020/21. tanév őszi szemeszterének intenzív hetében másodszor hirdette meg a Magyarország szerepe a globális fenntarthatósági és klíma célok elérésében című kurzust alapszakosok számára. A kurzuson a maximális létszám, 40 fő vett részt, a járványügyi korlátozások miatt kb. 50-50 százalékban személyes részvétellel, ill. a világhálón keresztül. A meghívott előadók közül ketten személyesen, ketten pedig szintén a virtuális térben tartottak előadást.

A kurzus tematikája lényegében egy összefüggő gondolati ívre épült fel, két fő üzenettel. Az egyik, hogy a fenntarthatóság egy nagyon összetett, sokdimenziójú és sok tudományág mentén történő kritikus együttgondolkodást kívánó kérdéskör. A másik, hogy Magyarországon, a környezetvédelem mellett a fenntarthatóság más dimenzióit is beleértve, mind a jogalkotás, mind a végrehajtás támogatására egy igen erős, kiépített intézményi rendszer működik. Ez a rendszer pedig aktívan részt vállalt és vállal a fenntarthatósági és klímaügyek nemzetközi politikájának alakításában is. Erre a tematikára épülve a kurzus célja, hogy hozzásegítse a hallgatókat a fenntarthatósági kérdésekben történő önálló gondolkodás, valamint az álláspontok kritikus értelmezéséhez szükséges önálló véleményalkotás megalapozásához. A kitűzött cél eléréséről a kurzus zárásaként készített hallgatói dolgozatok nyújtottak képet.

Az előadások keretén belül Faragó Tibor, a korábbi klímatárgyalások aktív szereplője, üdítő stílusban beszélt a klímapolitika egyébként zord, globális kérdéseiről és az egyezmények történetéről. Náray-Szabó Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa társelnöke részletesen elemezte a fenntarthatóság, az ökológia és a politika kapcsolatát, és bemutatta a parlamenti pártokat együttesen támogató Tanács munkáját is. Ennek legfontosabb elemeként részletesen ismertette a Tanács által gondozott Nemzeti Fenntartható Fejlődés Stratégiát, aminek a közelmúltban a második végrehajtási jelentése készült el. Mika László, a BME professzora, az életünk szinte minden elemében jelenlévő kémia „zöld” kérdéseit boncolgatta és azt, hogy az anyag- és energiaforrásokhoz, az átalakítási folyamatokhoz, valamint a hulladékokhoz és melléktermékekhez kapcsolódó tényleges ismeret lényegében változtathatja meg egy-egy termék, vagy szolgáltatás fenntarthatóságáról kialakított képünket.

A kurzus „hibrid” (online és jelenléti) lebonyolításának tapasztalatai vegyesek. Egyrészt, az oktatók és a meghívott előadók is a tapasztalatszerzés fázisában jártak az MS Teams alkalmazással, ezért hálásan fogadták az IT-érettebb hallgatói segítséget. Másrészt, a részleges személyes jelenlét miatt a közvetlen oktatói-hallgatói kapcsolat csak korlátozottan érvényesült, így kicsit hiányzott például a hallgatói előadások zsibongó hangulata. Sajnos a jelek szerint – az online keretek nyújtotta lehetőségekkel némileg visszaélve – előfordulhatott az is, hogy néhányan, a monitor túloldalán, tényleg csak a virtuális jelenlét lehetőségével éltek, és a laptopjukra bízták személyük képviseletét. A két oktatási nap szűkre szabta a kurzus mozgásterét, az áttekintett témákban való elmélyedést. Ennek ellenére, a tárgy sikerességét nagyban segítették a remek vendégelőadások, és a hallgatók együttműködése a csoportos prezentációk előkészítésében. A jelenlét mellett a csoportmunka, valamint a kurzust követő határidővel beadandó rövid dolgozat jelentették a kreditkövetelményt.

A dolgozatokban a hallgatók azt elemezték, hogy a kurzus eredményeképpen mennyiben változott a fenntarthatósággal kapcsolatos gondolkodásuk. Az írások megerősítették, hogy a legtöbb hallgató napi rutinjában, életvitelében szerepel a környezettudatosság, de ezen túlmenően a fenntarthatóság értelmezésének és gyakorlatának sokszínűsége szinte mindenkire meglepetésként hatott. Sokan megállapították, hogy mennyivel árnyaltabbá vált a véleményük egyes, a napi hírekben is gyakran szereplő kérdésekről, mint például a különböző megújuló energiák kiaknázásához szükséges technológiák valódi „zöld” volta. Magyarország vezető szerepe az ENSZ Fenntartható Fejlődés Célok egyezmény előkészítésében meglepő újdonságként hatott, és az abban aktívan részt vevő Tomaj Zsófia kitűnő előadása alighanem többekre döntően hatott a pályaválasztás kérdésében.

A hallgatók által megfogalmazott értékelések arra engednek következtetni, hogy a kurzus során a legtöbbük számára sikerült lényegileg új megvilágításba helyezni a fenntarthatóság kérdéskörét; rávilágítani a környezetgazdaságtan és az ökológiai gazdaságtan megközelítéseinek döntő fontosságú módszertani különbségeire; kiemelni annak fontosságát, hogy az önálló, kritikus gondolkodáshoz tisztáznunk kell azokat az alapvetéseket, amelyek sarokkövekként segítenek eligazodni a fenntarthatóság összetett kérdéseiben. Mit jelent az életvitelünk, a gazdaság és a politika szemszögéből az, hogy a jövő generációk számára biztosítani kell a feltételeket a saját szükségleteik kielégítéséhez (a Brundtland jelentés megfogalmazásában, 1987)? Milyen prioritások szempontrendszerében értékeljük a fenntarthatóság kérdéseit? Egyén, vagy közösség? Tudás, vagy hagyományok? Hasznosság, vagy jóllét?

Az oktatók senkit sem bíztatnak évismétlésre, de, ha a kurzust újra meghirdetik, a terveik között szerepel, hogy a kurzus tematikáját a fenntarthatóság filozófiai és statisztikai kapcsolódásainak tárgyalásával is gazdagítják.  

Szerzők: dr. Kovács Antal Ferenc és Marjainé dr. Szerényi Zsuzsanna

 

Kihelyzetett tanóra

Önkormányzati bemutatkozó és tereplátogatás Rákosmentén 

 Írta: Kocsis János Balázs & Teveli-Horváth Dorottya

 

A „Kvalitatív tervezési-elemzési módszerek” tantárgy hallgatóival 2020. október 2-án a XVII. kerületben, Rákosmentén jártunk terepbejáráson.

 Kozák Balázs, a Zöld XVII civil szervezet vezetője és a Mobilissimus Kft. munkatársa, illetve Rózsahegyi Péter környezetvédelmi tanácsnok voltak szervezőként segítségünkre. A tereplátogatás előtt Dr. Bakos András alpolgármester a vonatkozó osztályok dolgozóival kidolgozta, milyen problémaköret javasolnak hallgatóinknak terepmunkára.

 A csapatot először Dr. Bakos András alpolgármester köszöntötte, majd Magács Melinda és Déri Tamás, a Környezetvédelmi Iroda ügyintézői, Rumpl Tamás, a Városüzemeltetési Iroda ügyintézője, Miklós Klára főépítészi iroda, főépítészi referens, Kreuzer Aurél, a Városüzemeltetési Iroda vezetője, illetve Csávás-Szalay Eszter tartottak bemutatást, majd a csoportok kialakítása után kiscsoportos tájékoztatót. Az önálló csoportmunka során a hivatal munkatársai állnak majd hallgatóink rendelkezésére és a munka végén az eredmények bemutatóján is a tervek szerint részt vesznek. A megbeszélés végén Horváth Tamás polgármester is röviden köszöntötte a hallgatóságot.

 

Fotó: Kozák Balázs

 Egy órától pedig Kozák Balázs vezetésével bejárjuk a kerület néhány fontos pontját. Sétánkat az önkormányzat épületétől indítottuk. Megismertük a városközponti funkciókkal rendelkező Rákoskeresztúrt és a rákoskeresztúri lakótelepet, kisétáltunk a Rákos-patak mentén haladó bicikliúton.

Fotó: Teveli-Horváth Dorottya

Ezután a Szent Kereszt templom, majd a Bartók Béla Emlékház és Kodolányi János lakóházának érintésével Rákoshegy központja felé vettük az irányt. Itt felmentünk a rákoshegyi víztoronyba is, ahonnan szép kilátás nyílt nem csak a környékre, hanem még a Budai-hegyek és a Pilis is látható volt. 

Fotó: Abonyi Máté

 Terepbejárásunk a jelentősen eltérő karakterisztikájú, de szintén a XVII. kerülethez tartozó Helikopter lakóparkban végződött, ahonnan a 168E busz Miklós Klára főépítészi referens által „köldökzsinórnak” nevezett Jászberényi úton vissza is vitt minket az Örs Vezér Terére.

Bízunk benne, hogy a kirándulás – a maga 20 000 lépésével – élmény volt a résztvevők számára, és mindenkinek a mentális térképébe már most belopta magát az eddig kevéssé ismert kerület, hogy a félév során aztán még inkább megismerhetővé váljon.

 

Fotó: Kocsis János Balázs