2020

 Klímaügyekről (az) „intenzíven” – 
egy intenzív heti kurzus margójára…

A Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Tanszék a 2020/21. tanév őszi szemeszterének intenzív hetében másodszor hirdette meg a Magyarország szerepe a globális fenntarthatósági és klíma célok elérésében című kurzust alapszakosok számára. A kurzuson a maximális létszám, 40 fő vett részt, a járványügyi korlátozások miatt kb. 50-50 százalékban személyes részvétellel, ill. a világhálón keresztül. A meghívott előadók közül ketten személyesen, ketten pedig szintén a virtuális térben tartottak előadást.

A kurzus tematikája lényegében egy összefüggő gondolati ívre épült fel, két fő üzenettel. Az egyik, hogy a fenntarthatóság egy nagyon összetett, sokdimenziójú és sok tudományág mentén történő kritikus együttgondolkodást kívánó kérdéskör. A másik, hogy Magyarországon, a környezetvédelem mellett a fenntarthatóság más dimenzióit is beleértve, mind a jogalkotás, mind a végrehajtás támogatására egy igen erős, kiépített intézményi rendszer működik. Ez a rendszer pedig aktívan részt vállalt és vállal a fenntarthatósági és klímaügyek nemzetközi politikájának alakításában is. Erre a tematikára épülve a kurzus célja, hogy hozzásegítse a hallgatókat a fenntarthatósági kérdésekben történő önálló gondolkodás, valamint az álláspontok kritikus értelmezéséhez szükséges önálló véleményalkotás megalapozásához. A kitűzött cél eléréséről a kurzus zárásaként készített hallgatói dolgozatok nyújtottak képet.

Az előadások keretén belül Faragó Tibor, a korábbi klímatárgyalások aktív szereplője, üdítő stílusban beszélt a klímapolitika egyébként zord, globális kérdéseiről és az egyezmények történetéről. Náray-Szabó Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa társelnöke részletesen elemezte a fenntarthatóság, az ökológia és a politika kapcsolatát, és bemutatta a parlamenti pártokat együttesen támogató Tanács munkáját is. Ennek legfontosabb elemeként részletesen ismertette a Tanács által gondozott Nemzeti Fenntartható Fejlődés Stratégiát, aminek a közelmúltban a második végrehajtási jelentése készült el. Mika László, a BME professzora, az életünk szinte minden elemében jelenlévő kémia „zöld” kérdéseit boncolgatta és azt, hogy az anyag- és energiaforrásokhoz, az átalakítási folyamatokhoz, valamint a hulladékokhoz és melléktermékekhez kapcsolódó tényleges ismeret lényegében változtathatja meg egy-egy termék, vagy szolgáltatás fenntarthatóságáról kialakított képünket.

A kurzus „hibrid” (online és jelenléti) lebonyolításának tapasztalatai vegyesek. Egyrészt, az oktatók és a meghívott előadók is a tapasztalatszerzés fázisában jártak az MS Teams alkalmazással, ezért hálásan fogadták az IT-érettebb hallgatói segítséget. Másrészt, a részleges személyes jelenlét miatt a közvetlen oktatói-hallgatói kapcsolat csak korlátozottan érvényesült, így kicsit hiányzott például a hallgatói előadások zsibongó hangulata. Sajnos a jelek szerint – az online keretek nyújtotta lehetőségekkel némileg visszaélve – előfordulhatott az is, hogy néhányan, a monitor túloldalán, tényleg csak a virtuális jelenlét lehetőségével éltek, és a laptopjukra bízták személyük képviseletét. A két oktatási nap szűkre szabta a kurzus mozgásterét, az áttekintett témákban való elmélyedést. Ennek ellenére, a tárgy sikerességét nagyban segítették a remek vendégelőadások, és a hallgatók együttműködése a csoportos prezentációk előkészítésében. A jelenlét mellett a csoportmunka, valamint a kurzust követő határidővel beadandó rövid dolgozat jelentették a kreditkövetelményt.

A dolgozatokban a hallgatók azt elemezték, hogy a kurzus eredményeképpen mennyiben változott a fenntarthatósággal kapcsolatos gondolkodásuk. Az írások megerősítették, hogy a legtöbb hallgató napi rutinjában, életvitelében szerepel a környezettudatosság, de ezen túlmenően a fenntarthatóság értelmezésének és gyakorlatának sokszínűsége szinte mindenkire meglepetésként hatott. Sokan megállapították, hogy mennyivel árnyaltabbá vált a véleményük egyes, a napi hírekben is gyakran szereplő kérdésekről, mint például a különböző megújuló energiák kiaknázásához szükséges technológiák valódi „zöld” volta. Magyarország vezető szerepe az ENSZ Fenntartható Fejlődés Célok egyezmény előkészítésében meglepő újdonságként hatott, és az abban aktívan részt vevő Tomaj Zsófia kitűnő előadása alighanem többekre döntően hatott a pályaválasztás kérdésében.

A hallgatók által megfogalmazott értékelések arra engednek következtetni, hogy a kurzus során a legtöbbük számára sikerült lényegileg új megvilágításba helyezni a fenntarthatóság kérdéskörét; rávilágítani a környezetgazdaságtan és az ökológiai gazdaságtan megközelítéseinek döntő fontosságú módszertani különbségeire; kiemelni annak fontosságát, hogy az önálló, kritikus gondolkodáshoz tisztáznunk kell azokat az alapvetéseket, amelyek sarokkövekként segítenek eligazodni a fenntarthatóság összetett kérdéseiben. Mit jelent az életvitelünk, a gazdaság és a politika szemszögéből az, hogy a jövő generációk számára biztosítani kell a feltételeket a saját szükségleteik kielégítéséhez (a Brundtland jelentés megfogalmazásában, 1987)? Milyen prioritások szempontrendszerében értékeljük a fenntarthatóság kérdéseit? Egyén, vagy közösség? Tudás, vagy hagyományok? Hasznosság, vagy jóllét?

Az oktatók senkit sem bíztatnak évismétlésre, de, ha a kurzust újra meghirdetik, a terveik között szerepel, hogy a kurzus tematikáját a fenntarthatóság filozófiai és statisztikai kapcsolódásainak tárgyalásával is gazdagítják.  

Szerzők: dr. Kovács Antal Ferenc és Marjainé dr. Szerényi Zsuzsanna