2018. május 30., szerda

Encsi terepgyakorlat avagy, érdemes-e bevállalni ezt az 5 napot a vizsgaidőszak elején…


Gazdaságföldrajzi- és falufejlesztési műhelymunka és terepgyakorlat

Személy szerint már alapszakosként (vidékfejlesztési agrármérnök alapszak) is kaptam invitálást erre a bizonyos gyakorlatra, de mindig, amikor lett volna kedvem és időm is, már kezdődött a vizsgaidőszak, mely szabadidőt természetesen bűn nem tanulásra fordítani. Idén ez másképp volt (jelenleg már regionális és környezeti gazdaságtan mesterszakosként, az első év végén), több okból is úgy döntöttem „rááldozom” ezt az 5 napot 3 remek szakemberre (Varga Ágnes, Dr. Jeney László, Juhász Pál) a szaktársak újbóli „megismerésére”, illetve egy egyébként remek adottságokkal rendelkező hátrányos helyzetű térségre.
Vasárnap kora délután (14:25) indultunk a Keletiből és hála a világszínvonalú állami vasutaknak, illetve a barátoknak ez az egyébként kb. 200 km-es táv csupán pár rövid pillanatig tartott, mígnem megérkeztünk Ináncs állomásra (17:30). Ezután következett egy kedves kis vacsora, majd rövid megbeszélés (2. kép) az elkövetkező napok törzshelyén, az Aranyhordóban (1.kép, Aranyhordó Panzió Étterem Pizzéria, Pere), remek kiszolgálással, finom ételekkel, egy rövid műhelymunkával, amelyen megismerkedhettünk a térséggel (történetével, földrajzával, gazdasági és társadalmi kihívásaival) számos fontos infóval (már a terepgyakorlattal kapcsolatban) felvezetéssel a következő napok történéseiről, illetve már első este jó hangulattal.
1. kép: A szállás, Aranyhordó Panzió, Pere

2. kép: az első esti műhelymunka

A második nap (épp, mint a többi is) finom reggelivel, rövid eligazítással kezdődött, majd következett az első általam egyébként „normál szintű izgatottsággal” várt látogatás, Hernádszentandráson a helyi polgármester (Üveges Gábor) vezénylésével, majd a helyi biokertészet látogatásával (3. kép), már a kertészetet koordináló hölgyek (Adrienn és Orsi) vezetésével. Mind a polgármester, mind a lányok által tartott előadások során rengeteg érdekességről hallhattunk (a térséggel, a településsel, a lehetőségekkel, a kilátásokkal, egészen az alapvető építőelem szintű információkkal kapcsolatban, de a közmunkaprogramon keresztül a helyi közösségfejlesztésen át egészen a biokertészet működéséig), de csak azt tudom mondani, hogy muszáj személyesen tapasztalni, átélni, ott lenni és magadévá tenni mindezt. Ezután következett az Abaúj Leader Egyesület látogatása, szintén szó esett számos információról, a pályázati pénzek lehetőségeiről és a csökkenő mennyiségekről is, megvallom a hernádszentandrási látogatás hihetetlenül magas mércéje után, egy picit itt alábbhagyott a lelkesedésem (((itt Pali bácsi is remek indikátorként jelezte az érdekességi mérőn a pozíciót))).

3. kép: Biokertészet, Hernádszentandrás

Az 2. nap záró helyszíne pedig az Anyukám mondta étterem volt (4. kép). Én sajnos még nem hallottam róla, ettől függetlenül túlzás nélkül mondható, hogy egy világszinten ismert helyről van szó. Az étteremben Dudás Szilárd az alapító testvérpár egyik tagja szolgáltatta a mesét, az életutat, a recepteket, a történeteket, a lehetőségeket, illetve a hihetetlen mennyiségű érdekességet magába foglaló előadást. Röviden, azért annyit mondanék, hogy olyan kávét van lehetőségünk fogyasztani az étteremben, amit csak a Forma 1 tagjai ihatnak, a „piccán”. Olyan paradicsomszósz van, amit csak Sinatra, Tina Turner, illetve az itt fogyasztó kaphat(ott), de „nyilván” az olíva olaj se lehet más, mint amit a Pápa ebédjéhez használnak. Az pedig már csak hab a ritka kávén, hogy megkóstolhattuk a világ néhány legjobb pizzáját is. Este egy finom vacsora, a szokásos megbeszélés, összegzés (épp ahogy minden látogatási pontnál, az esti összefoglalón is folyamatosan volt lehetőség kérdezni, egyéb irányokba terelni a beszélgetést, mindig egy abszolút nyitott baráti eszmecserét kell elképzelni, a barátok, tanárok, szakértő (Juhász Pál) gondolatainak, - de mindeközben komoly fejlesztéspolitikai lehetőségek, kilátások, aktualitások - megismerése mellett). Ezután természetesen szabad foglalkozás, nincs mit részletezni ott kell lenni, barátokkal beszélgetni, megismerni egymást és így tovább…
4. kép: Anyukám Mondta Étterem, Encs

A következő nap, az Abaújtej Közös Vállalat tejfeldolgozó üzemét látogattuk először, ahol az előzőekhez hasonlóan, rengeteg érdekes infót hallgathattunk meg (a telephely vezetőjétől „természetesen”), munkahelyek, tejipari lehetőségek, terjeszkedés, versenyezhet, illetve számos további érdekességet beleértve is. Megkóstolhattuk a helyben készült finomabbnál finomabb sajtokat, illetve a napi szinten 50 ezer darabban előállított dobozos kakaót is, ezután pedig a gyárat és a raktárházat is volt lehetőségünk testközelből látni, tapintani és szagolni is (5. kép). A következő célpont a Bioball Magyarország (Bionly Kft.) gyára volt, ahol szintén, mint legtöbb esetben a helyi lehetőségekről, kilátásokról, egy kis gazdasági jelentésről, és persze sok érdekességről is szó esett Dsupin János ügyvezető kommentálásában. Ez esetben a helyi szintű közösségfejlesztés és a felnövekvő generációk segítése is kiemelt feladatként jelent meg (ami egy rettentő fontos és kiemelt dolog(nak kellene lennie), az egész térség tekintetében), de a tenni akarás és a „magad uram, ha szolgád nincsen” életstílus is rettentő megnyerő volt János történetében. Majd természetesen itt is volt lehetőségünk körbe nézni, megismerni, hogy is készülnek a számos tanúsítvánnyal ellátott bio extrudátumok, melyeket egyébként főleg német exportra termelnek, a jutalom ez esetben több kartonnyi felső szájpadlásra szigorúan nem ragadó bio „kuki” volt.
5.kép: Abaújtej üzemlátogatás

A nap záró célpontja a Litkán található, Kardos Tanya volt, mely családi farm fő profilja a húsmarha nevelés, olyan minőségben, melyet elsősorban az osztrák piac vesz fel (értsd, elég jó). Az állatok javarészt saját termesztésű takarmányt kapnak, a trágya helyben kerül felhasználásra, amolyan önellátásra hajazó irányokat kell elképzelni. Ez esetben sem merülök el a részletekben, illetve agrármérnökként, talán engem kevesebb meglepetés is ért, de jó volt látni, hogy a társaság azért élvezettel hallgatta és élte bele magát (6. kép) a gazdaságot vezető házaspár „körbevezetésébe”. Fontosnak tartom a hasonló jellegű séták legalább egyszeri „elvégzését”, hiszen már az első napon szóba került, hogy már a vidéki lakosság is sok esetben teljesen elfeledte a hagyományos gazdálkodó életmód mibenlétét (((ezután persze nem csoda, ha valaki megkérdezi, hogy a hátán festékkel jelölt koca, mitől lesz kék))). Egyébként a házaspár rettentő kedves és vendégszerető volt velünk, a korábbiakhoz hasonlóan sok érdekességet meséltek, akár a gazdaság történetéről, akár a napi rutinnal kapcsolatos dolgokról volt is szó.
6. kép: Kardos tanya

A 4. napon kezdésként a krasznokvajdai iskola Igazgatónőjével volt lehetőségünk megismerkedni, aki a térség központi iskolájának lehetőségeiről mesélt nekünk, továbbá szó esett helyi sorsokról, félelmetes tendenciákról, egy egyszerre szomorú és ijesztő jövőképről és egy csodálatos és becsületre méltó tanári karról is. Ez esetben is számos kérdésre kaptunk választ, megtudhattuk mik is a kilátások a térségben tanuló fiatalok számára, de az is kiderült (ami szerintem talán alapvető prioritást kellene, hogy élvezzen, „megoldást kutató” szempontból), hogy a gyerekek sajnos otthonról kevés, sőt inkább negatív motivációval indulnak el reggel. Ráadásul mindez párosul egy korábban kevésbé tapasztalt, de a hallottak alapján a fiatalok körében már sajnos növekvő tendenciát mutató gyengülő koncentrációs képességgel (értsd, a gyerekek már a 3. óra után kifáradnak, és csak minimális esély van az oktatásukra). Ezután következett egy, az imént hallott szomorú valósághoz passzoló hangulatú (csak az időjárást tekintve) esős, egy-másfél órás kis frissítő, jó kedélyű séta (7. kép), melynek célállomása egy éppen kihaló, illetve üdülőfaluvá átalakuló település, Keresztéte (8. kép) volt.

7. kép: Útban Keresztéte felé

A faluban a polgármester az előre befűtött közösségi házban várt bennünket, finom ebéddel és persze az elmaradhatatlan házi pálinkával, melynek hála, nemcsak kívülről, de hamar belülről is felmelegedhettünk. A beszámoló itt is falubejárással párosult (hasonlóan a legtöbb programhoz), beülhettünk az „iskolakápolnába”, megismerhettük a település történetét, de a mezőgazdasággal, a helyi fő iránnyal a levendula termesztéssel, a közmunkaprogram lehetséges „kihasználásával” és az üzleti lehetőségekkel kapcsolatosan is sok újdonságot hallhattunk Nevelős Barnától személyesen.

8. kép: Keresztéte, a levendulás falu

Az utolsó napon, a hazaindulás előtt már csak 1 fő program fért bele, mely Ináncs meglátogatása volt, Kiss Péter Polgármester Úr és Gulyás Pál képviselő Úr koordinálása mellett. Ez a látogatás tökéletesen keretbe helyezte a kirándulást, mely az első napi mércét még talán felül is múlta (valamennyi program sokszorosan felülmúlta egyébként a korábban általam várt szinteket, sehonnan sem jöttem el negatív élményekkel/tapasztalatokkal, persze mindezt a tudás és megismerés tekintetében értve). Először a polgármester vezetésével az ülésteremben a helyi történelemről, a fő programokról, célokról, kilátásokról, közétkeztetésről és sok hasonló érdekességről hallhattunk, majd a helyi körbevezetést már Gulyás Pállal volt lehetőségünk megejteni. Meglátogattuk a helyi mezőgazdasági gépparkot, a saját állatokat és ez esetben is számtalan érdekességet hallottunk arról, hogyan is lehetne tényleg hasznosan és valóban működőképesen alkalmazni a közmunkaprogramot. Szó esett együttműködési lehetőségekről (mely véleményem szerint az egyik fő irányvonal lehet a megoldáskeresés során, ha a vidéki lemaradó térségek lehetőségeit vizsgáljuk) az adottságok megfelelő kihasználásáról (fóliaházakat a helyi patak köré létesíteni (9. kép), és egyszerű vízkiemeléssel öntözni stb.), a helyi tésztagyártásról és ennek kilátásairól, de egy kis aktuálpolitika is előkerült, mely szintén úgy vélem rettentő hasznos és érdekes volt mindannyiunk számára. Mindezek közben, még a hazaindulás előtt, az iskolalátogatás során, kaptunk egy finom, bennem számtalan emléket felidéző menzás ebédet is, illetve a tésztakészítő „üzem” látogatása során mindenki egy nagyon finom frissen készült kürtöskaláccsal lett gazdagabb.

9. kép: Ináncsi kertészetben

Összességében nagyon jól éreztem magam, teljes szívemből ajánlom mindenkinek ezt a néhány napot, nemcsak az „egyszerű” élmények és az imént röviden leírt néhány érdekesség miatt, de a széleskörű szakmai tudás gyakorlati megnyilvánulása és sajáttá tétele éppúgy megjelent minden nap. Ahogy pedig indítottam, vagyis megéri-e feláldozni ezt a pár napot, a válaszom igen, igen és igen. Menjetek személyesen is tapasztaljátok meg, szívjátok magatokba a friss levegőt, ismerkedjetek meg egymással és gyűjtsétek be ezt a hihetetlen mennyiségű tapasztalatot, amit máskor csak nagyon sok munka és szervezés árán lenne lehetőségetek. Természetesen ez a rövidke kis összefoglaló csak a saját szubjektív élményeimet szedi össze, de úgy érzem azért a többiek nevében is beszélhettem és valamennyien hasonló élményekkel gazdagodtunk. Az esti kártyázásokat, iszogatásokat, a közös már-már hullámvasútra hajazó buszutakat még csak el sem kezdtem taglalni…
Egy utólagos kiértékelés során, közösen is kiemeltük annak fontosságát, hogy minden vidékfejlesztéssel foglalkozó/foglalkozni akaró szakembernek érdemes lenne huzamosabb időt eltöltenie vidéken és/vagy valamely halmozottan hátrányos helyzetű térségben, hiszen csak így értheti meg az ott lévő embereket, igényeiket és szükségleteiket. Innen ébredhet rá igazán az ember, hogy többségében bizony nem csak nagyvárosai vannak Magyarországnak, és hallgatva a kőkeményen küzdő és a vidék helyzetét jobbá tenni akaró polgármestereket, képviselőket, vállalkozókat talán ráébredhet az ember, hogy érdemes harcolni, megőrizni a falusi tájat, házakat, hagyományokat, népművészetet, gazdálkodást és ízeket, még egy ilyen nehéz sorsú térségben is. Innen kiindulva, alapvető folyamatokat, ok-okozati kapcsolatokat megvizsgálva indulhat a fáradtságos, de megtérülő munka…
Végezetül pedig szeretném még egyszer megköszönni Áginak és Lacinak, hogy évről évre, lassan egy évtizede, időt és energiát nem sajnálva megszervezik ezt a túrát, ott vannak és nemcsak szakmai, de baráti szinten is segítenek és oktatnak minket, illetve Pali bácsinak is, aki szintén végig kísérte az utunkat és széleskörű szakmai tapasztalatával/tudásával folyamatosan színesítette a beszélgetéseket.

Külön köszönet Vicának, Mikinek és Baunak.

Kis Máté
2018. május



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Idézetek

"Semmi sem rossz, ami a természet szerint való."
(Marcus Aurelius)

"A természet tiszta rendszer, abban csak tiszta válaszok vannak."
(Szent-Györgyi Albert)

"Nem okos ember az, aki olyan fának nyesegeti ágait, melynek árnyékába húzódott."
(Mikszáth Kálmán)