AgriGo4Cities projekt transznacionális konferenciája

2019. március 19.-én a MOM Kulturális Központban került megrendezésre az AgriGo4Cities projekt transznacionális konferenciája. E zárókonferencia célja a részvételalapú városi és városkörnyéki mezőgazdaság népszerűsítése volt, a fenntarthatóság szemléletében.

A konferencia előadói köre igen színes volt. Egyaránt jelen voltak olyan emberek, akik a témához kapcsolódóan végzik munkájukat a tudományos, vagy a gyakorlati életben; továbbá civil szervezetek, aktivisták, valamint közintézmények képviselői és döntéshozói is.

A délután folyamán két rendkívül érdekes blokk is várta a résztvevőket. Az első keretében a fókusz a magyarországi városi mezőgazdaságra került, majd pedig egy kerekasztalbeszélgetés keretében a városi mezőgazdaság jövőjéről folyt diskurzus.

A magyarországi közösségi kertek, és ehhez kapcsolódó kezdeményezések ismertetése meglehetősen érdekes volt, ezért beszámolómban is erre fektetem a hangsúlyt.

A közösségi kert egy olyan földterület, amely különlegességét az adja, hogy egy közösség (jellemzően egy adott területen lakók) közösen gondozza, műveli, valamint, hogy a város legkülönbözőbb pontjain kialakításra kerülhet. E kertek nagy előnye a közösségteremtésben, valamint a szemléletformálásban rejlik, és természetesen friss, egészséges élelmiszerrel látja el a művelőit.

120 éve a közösségi kert gondolata csak egy utópia volt, mely az akkori negatív imázzsal rendelkező városi életre válaszképp jelent meg az utópisztikus gondolkodók fejében. A túlzottan iparosodott városok aggasztó helyzetére megoldást keresve merült fel a közösségi kert gondolata, mely integrálja a vidéki és városi élet előnyeit, a fenntarthatóság aspektusokat is figyelembe véve.

Tracey Wheatley előadása által az Átalakuló Wekerle Közösségről bővíthették ismereteiket a résztvevők.
A Wekerle telep az Ebenezer Howard neve által ismertté vált kertváros mozgalom egyedüli magyarországi példája, mely kialakításakor minden lakáshoz biztosítottak kertet, és lakásonként 4 gyümölcsfát is. Wekerle Társaskör Egyesület a tevékenység kezdetén nem arra a kérdésre kereste a választ, hogy a városi kertészetet hogyan lehet bevezetni, elterjeszteni, hanem hogy hogyan biztosítható megfelelő minőségű élelmiszer az ott élő családok számára.

Tracey bemutatta az Átalakuló Wekerle Közösséget, tevékenységeiket, programjaikat. E közösség egy összefogás a helyi magánemberek, civil szervezetek és intézmények között, melynek célja a helyi közösség erősítése, a lehetőségek gazdagítása. Az Átalakuló Wekerle Közösség mozgalomként határozta meg önmagát, melyhez körülbelül 50 rendszeres résztvevő tartozik, és amelynek fontos küldetése a tapasztalatcsere, illetve a folyamatos fejlődés. E közösség tagjai erős környezeti tudatossággal rendelkeznek. Számos közösségi programot szerveznek, illetve több projektjük is van, mint például a Mi kosárunk projekt. Törekednek a komposztálás minél szélesebb körű megvalósítására is, komposztálásbarát kerületnek vallják magukat.

1. Kép: Tracey Wheatley előadása a Wekerle Átalakuló Közösségről

Újbuda Budapest legnépesebb kerülete, melynek közösségi kertekhez kapcsolódó tevékenységeiről Hégli Imre számolt be. Bemutatta a közösségi kertek kialakításának folyamatát és fontos tulajdonságait. A XI. kerületi önkormányzat saját forrásaiból kezdte el kialakítani a közösségi kerteket. E során az önkormányzat tulajdonában lévő területek rehabilitációja történt. A területeket megújították, átalakították, habár ez nem csak közösségi kertek kialakítását jelentette, hanem egyéb, a közösségek által igénybe vehető területek, például játszótér kialakítását is. A kerületben 5 kertet alakítottak ki, egyenként 500-1000 m2 területen, ahol kertenként 30-40 ágyás található. A kertek kialakítása többféle lehet, ennek egyik koncepciója látható a 3. képen. Ezeket a kerteket, az ott lévő ágyásokat a környékbeli családok használhatják, művelhetik. A közösségi kertek kialakításának egyik legfontosabb célja a közösség építése, illetve a környezeti nevelés. Sok olyan programot szerveznek, ahol a gyermekeknek lehetőségük nyílik arra, hogy megnézzék, hogyan történik a termelés, emellett az érdeklődő felnőtteket, sőt az esetleges ellenzőket is informálják.

2.       Kép: Hégli Imre előadása az Újbuda területén megvalósuló közösségi kertekről

3. Kép: Közösségi kert egyik lehetséges elrendezési módja – Újbuda

A kerületben egy másik újítás is megtalálható, a zöld falak keretében (4. kép). Ezen élő növényekből álló belső falak előnye, hogy javítják a mikroklímát, hozzájárulnak a környezeti neveléshez, és emellett dekoratív mivoltuk sem elhanyagolható.

 4.       Kép: Zöld fal

Kertész Mónika a Kortárs Építészeti Központ (KÉK-alapítvány) Közösségi Kertek projektjét mutatta be. A KÉK 2010 óta azon dolgozik, hogy a közösségi kerteket elterjesszék. Fontosnak tartják a szemléletformálást, sokszínű képzések szervezését. A szemléletformálást tekintve lényeges, hogy érzékenyítsék, nyitottabbá tegyék a lakosságot. A városlakókat a tudásuk átadásával, különböző kampányokon keresztül szeretnék rávezetni arra, hogy mind egyéni, mind pedig közösségi szinten is kivehetik részüket a klímaváltozás káros hatásainak csökkentéséből.  Habár a városi lakosság elidegenedett a természettől, személyes kapcsolódáson keresztül vissza lehet találni hozzá, újból rá lehet ébreszteni a lakosságot, hogy a természetnek mi is a része vagyunk.
Kertész Mónika is kiemelte, hogy a közösségi kertek műveléséhez való csatlakozás legfőbb motivációja általában a közösséghez való tartozás. Mivel fontos, hogy a gyermekeknek megtapasztalhassák, hogyan is történik a kert művelése, hogy „készül” például a paradicsom, ezért az oktatásba is próbálják bevezetni a közösségi kerteket. Ehhez az alapítvány szakmai partnerként vesz részt iskola-kertek létrehozásában.

5. Kép: Kertész Mónika előadása a közösségi kertekről

Mindhárom előadó kiemelte a közösségi kertek közösségteremtő és szemléletformáló, környezeti nevelő hatását, mely minden kerületben igazán előnyös lehet. Reméljük hamarosan egyre nagyobb számban jelennek majd meg közösségi kertek Budapesten, és egyre több ember részesülhet pozitív hozadékaiból.

Aki mélyebben szeretné megismerni a közösségi kerteket, annak a következő oldal igazán hasznos lehet: http://kozossegikertek.hu/

Valamint bővebben lehet tájékozódni az említett kezdeményezések honlapjain:

http://kozossegek.atalakulo.hu/atalakulo-wekerle

https://www.ujbuda.hu/tags/kozossegi-kert

http://kek.org.hu/projekt/kertek/

Beszámolót készítette: Domokos Csenge

Vendégprofesszorok

Roger Keil és a szuburbanizáció

Roger Keil kanadai-német kutató (1.ábra), aki leginkább a szuburbanizáció témakörével kapcsolatos témákra specializálódott, illetve a governance témakörében is előszeretettel jelentet meg tanulmányokat. Jelenleg a torontói York University professzora, emellett a City Institutes és a kanadai Németország és Közép-Európa kutatóintézet igazgatója. Számos tanulmány és kötet szerzője a fent említett témakörökben, legutóbb megjelent műve a Cityregion Governance and Suburbanisation címet viseli.

 1. ábra: Roger Keil a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) és a Geo Intézet közös konferenciáján

Roger Keil Magyarországon tartózkodása alatt kifejtette szuburbanizációval kapcsolatos nézeteit . A kanadai professzor a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) és a Geo Intézet közös konferenciáján (Cityregion Governance and Suburbanisation) is részt vett, ahol többek között egy kerekasztal-beszélgetés során vitatták meg a terület jelenét és jövőjét a hazai szakemberekkel (2.ábra).

 2. ábra: Kerekasztal-beszélgetés

A professzor úrnak nemrég jelent meg Suburban Planet (3.ábra) című könyve, mely egy nyolcéves kutatás eredményeit foglalja össze. A kötet alapvető érdekessége, hogy nem mond értékítéletet a szuburbanizáció jelenségéről, csak mint vizsgálandó folyamat jelenik meg.

A kötet igen szerteágazóan foglalja össze a szuburbanizáció legfontosabb jellemzőit, nem csupán területi, hanem történelmi vonatkozásban is vizsgálja a jelenséget. Emellett ki kell emelni azt is, hogy több esettanulmányt is felsorakoztat, hogy még jobban elmélyítse az első néhány fejezetben leírt elméleti tudást. A szuburbanizáció komplex jelenség, éppen ezért kell megvizsgálni a különféle eseteket, hogy minél teljesebb képet kapjunk a jelenlegi helyzetről. A kutató szerint a szuburbiák jelentős hányaddal járulnak hozzá a GDP- hez, de ehhez képest méltatlanul vannak kezelve. A külvárosi területek nem csak fontos gazdasági szereppel bírnak, hanem az elmúlt években egyfajta sűrűsödést (densification) is megfigyelhetünk: a külvárosokban megjelennek az alközpontok, közösségi terek. A várostervezés során fontossá válik, hogy ezeket a területeket is átgondolt tervezés során alakítsák. 

3.ábra

Egy másik tanulmányában Keil a szuburbanizáció és a globális városok kapcsolatát vizsgálja, több ország városainak figyelembe vételével. Az amerikai városfejlődés kapcsán az figyelhető meg, hogy eredetileg sok szuburbia a bűnözés és a bevándorlás melegágya volt. Éppen ezért ezeket a területeket alapvetően negatívnak értékelték a szakértők.

Az első esettanulmány, melyet megemlít, Frankfurt példája. Frankfurt a mai Németország egyik legjelentősebb városa, repülőtere a második legnagyobb Európában a londoni Heathrow repülőtér után. Látnunk kell azt, hogy ebben a városban is komoly kihívást jelent a szuburbanizáció.

Alapvetően azt fedezzük fel, hogy a szuburbanizáció eredetileg két csoportot érintett: a szegényeket, akik nem tudták megfizetni a belvárosi lakhatást, illetve az ipari tevékenységeket, melyek egyre külsőbb területekre szorultak. Az ipar kitelepülésével a hozzájuk tartozó irodák is kitelepültek. Az ehhez tartozó infrastruktúrát hatalmas beruházások keretében építették ki, így a szuburbia „felvirágzott”. Továbbra igaz az, hogy ezek a területek szoros összeköttetésben állnak a központtal.

A repülőtéri és az ipari felvirágzás ellenére más külvárosi területeken komoly problémák jelentkeznek, elsősorban a dzsentrifikációnak és a belvárosi emelkedő lakhatási költségeknek köszönhetően. Ezeket a problémákat, melyek rengeteg európai nagyvárosban jelentkeznek, a szociális lakásokkal próbálják megoldani, több-kevesebb sikerrel.

A másik esettanulmány Toronto városát mutatja be, amely sokban hasonlít a frankfurti vagy akár a Los Angeles-i szuburbanizációhoz, mégis több különbséget vélünk felfedezni benne. Mindenesetre az biztos, hogy a szuburbanizáció jelensége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Toronto Kanada globális városává váljon.

A szuburbanizáció kapcsán két fontos folyamatot kell kiemelnünk a kanadai városban. Egyrészt a migráció szuburbán folyamattá nőtte ki magát. Ez azt jelenti, hogy a bevándorlók elsődleges célpontja nem a városközpont, hanem az azzal szoros összeköttetésben lévő külvárosi területek lettek. A másik folyamat a dzsentrifikáció következménye, ugyanis az alacsonyabb státuszú népesség egyre jobban kiszorult a központi területekről. Itt sokszor olyan kisebbségekről van szó, mint a kelet-ázsiai, délkelet-ázsiai bevándorlók.

Látnunk kell azt is Toronto kapcsán, hogy a központi irányítás még mindig hajlik arra, hogy centralizált közigazgatásról beszéljen, holott a globalizáció okozta demográfiai robbanás már rég megváltoztatta ezt. A legfőbb folyamat, mely a globalizáció jótékony hatásaként is leírható, hogy a betelepült diverz népesség egyre inkább fellendíti a szuburbiák gazdaságát, ezzel még inkább fellendítve Toronto növekedését.

A két példából az tűnik ki, hogy a városok, ezen belül pedig a szuburbiák fejlődése jelentős folyamattá nőtte ki magát. Fontos megemlítenünk, hogy a sokszor csak városi szétterjedésként emlegetett jelenség inkább a külváros fejlődéseként értelmezhető. Keil konklúziójában kifejti azt is, hogy a globalizáció hatására egyre nehezebb ezekkel a problémákkal szembemenni, hiszen egyre erősebben jelentkeznek, főleg úgy, hogy a városi népesség folyamatosan növekszik.

Készítette: Trinyik Flóra

Könyvbemutató

Az új Közel-Kelet: Gyökerek, dinamizmusok, kilátások

2019. február 27-én ezzel a címmel tartott előadást James L. Gelvin (1. ábra), a University of California, Los Angeles (UCLA) professzora a Budapesti Corvinus Egyetemen, a GeoLectures előadássorozat keretében. Az előadás előtt Csicsmann László, az egyetem Társadalomtudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Karának dékánja mutatta be röviden az előadót.

 1. ábra: A szerző, James L. Gelvin 

Gelvin professzor úr előadása során számos problémára kitért a Közel-Kelettel kapcsolatban. Az Egyesült Államok szempontjából is igen meghatározó térség története ugyanis nem csupán napjainkban lett ilyen kiemelt jelentőségű, az események gyökerei egészen a hidegháborúig nyúlnak vissza.

Az új Közel-Kelet koncepciója – melyről Az Új Közel-Kelet – Amit mindenkinek tudnia kell (2. ábra) című könyvét írta – Condoleezza Rice, az egykori amerikai külügyminiszter nevéhez fűződik. A 2006-os iraki invázió során ugyanis a politikus egy olyan megújuló térség mellett kampányolt, amelyben az amerikai behatolás hatására demokrácia következik el, egyfajta dominót elindítva a Közel-Keleten, így megtörve a régóta fennálló diktatúrákat. A valóság azonban ennél jóval borúsabb képet fest az amerikaiak számára, éppen ennek köszönhető, hogy Barack Obama hatalomra kerülése után kivonta a csapatokat az egykor erős hatalomnak számító közel-keleti országból.

2.ábra: A kötet borítója

 

Fontos kiemelni ezek után az arab tavasz eseményeit, amely végigsöpört gyakorlatilag az egész térségben, megkérdőjelezve így a fennálló rezsimeket. Az események hatására több olyan jellegzetesség is feltűnt a térségben, ami addig nem volt jellemző.

A politikai vákuumot kihasználva megerősödtek a radikális csoportok, köztük a leghírhedtebb, az ISIS még jelenleg is problémát jelent a nyugati világnak. Kiéleződtek a vallási konfliktusok is, minden addiginál erősebben jelentkezett a síita-szunnita ellentét. Fontos kiemelni a térség két jelentős államának, Szaúd-Arábiának és Iránnak a vetélkedését is. Az Obama ideje alatt megkötött iráni atomegyezmény ugyanis megkérdőjelezte az addig hagyományos szövetségessel, Szaúd-Arábiával való kapcsolatokat. Szaúd-Arábia másik nagy problémája volt az olajár folyamatos, meredek csökkenése 2013 és 2016 között, melynek hatására a szaúdiak a békés kommunikáció ellenére igen agresszívvá váltak a térségben. Emellett a térség, amerikaiak és európaiak számára igen jelentős történése, hogy az arab tavasz után az arab-izraeli konfliktus jelentősége valamilyen szinten csökkent. Az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikája azonban ezeket a folyamatokat ismét új megvilágításba helyezheti, Trump elnök kommunikációja ugyanis Obama politikájának megkérdőjelezését hozta a Közel-Keleten is.

3.ábra: Az ISIS tevékenysége nyomán leromlott szíriai utcakép

És hogy mi várható a jövőben? Gelvin professzor úr több tényezőt kiemelt, melyek egyre nagyobb problémát jelenhetnek a jövőben. Ilyen, a humán biztonságra jelentett veszélyek, a politikai erőszak, a rossz kormányzás, a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek (IDP, internalli displaced person) számának növekedése, a gyenge gazdasági teljesítmény, a globális világgazdaságtól való elszigetelődés, a demográfiai nyomás, a hiányos egészségügyi ellátórendszer és oktatás, a szegénység, az élelmiszerbiztonság hiánya, a nők helyzetének alakulása, vagy éppen a klímaváltozás által okozott kihívások.

4. ábra: Az egyik legjelentősebb probléma: a menekültek helyzete

Arra a kérdésre pedig, hogy mi a megoldás, kell-e a nyugati világnak beavatkozni a térségben, az előadó komplex választ adott. Egyrészt a katonai intervenciót egyáltalán nem támogatja, viszont a humanitárius segélyezés szerinte megoldás lehet a térség problémáira.

Beszámolót készítette: Trinyik Flóra