Vendégprofesszorok

Roger Keil és a szuburbanizáció

Roger Keil kanadai-német kutató (1.ábra), aki leginkább a szuburbanizáció témakörével kapcsolatos témákra specializálódott, illetve a governance témakörében is előszeretettel jelentet meg tanulmányokat. Jelenleg a torontói York University professzora, emellett a City Institutes és a kanadai Németország és Közép-Európa kutatóintézet igazgatója. Számos tanulmány és kötet szerzője a fent említett témakörökben, legutóbb megjelent műve a Cityregion Governance and Suburbanisation címet viseli.

 1. ábra: Roger Keil a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) és a Geo Intézet közös konferenciáján

Roger Keil Magyarországon tartózkodása alatt kifejtette szuburbanizációval kapcsolatos nézeteit . A kanadai professzor a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) és a Geo Intézet közös konferenciáján (Cityregion Governance and Suburbanisation) is részt vett, ahol többek között egy kerekasztal-beszélgetés során vitatták meg a terület jelenét és jövőjét a hazai szakemberekkel (2.ábra).

 2. ábra: Kerekasztal-beszélgetés

A professzor úrnak nemrég jelent meg Suburban Planet (3.ábra) című könyve, mely egy nyolcéves kutatás eredményeit foglalja össze. A kötet alapvető érdekessége, hogy nem mond értékítéletet a szuburbanizáció jelenségéről, csak mint vizsgálandó folyamat jelenik meg.

A kötet igen szerteágazóan foglalja össze a szuburbanizáció legfontosabb jellemzőit, nem csupán területi, hanem történelmi vonatkozásban is vizsgálja a jelenséget. Emellett ki kell emelni azt is, hogy több esettanulmányt is felsorakoztat, hogy még jobban elmélyítse az első néhány fejezetben leírt elméleti tudást. A szuburbanizáció komplex jelenség, éppen ezért kell megvizsgálni a különféle eseteket, hogy minél teljesebb képet kapjunk a jelenlegi helyzetről. A kutató szerint a szuburbiák jelentős hányaddal járulnak hozzá a GDP- hez, de ehhez képest méltatlanul vannak kezelve. A külvárosi területek nem csak fontos gazdasági szereppel bírnak, hanem az elmúlt években egyfajta sűrűsödést (densification) is megfigyelhetünk: a külvárosokban megjelennek az alközpontok, közösségi terek. A várostervezés során fontossá válik, hogy ezeket a területeket is átgondolt tervezés során alakítsák. 

3.ábra

Egy másik tanulmányában Keil a szuburbanizáció és a globális városok kapcsolatát vizsgálja, több ország városainak figyelembe vételével. Az amerikai városfejlődés kapcsán az figyelhető meg, hogy eredetileg sok szuburbia a bűnözés és a bevándorlás melegágya volt. Éppen ezért ezeket a területeket alapvetően negatívnak értékelték a szakértők.

Az első esettanulmány, melyet megemlít, Frankfurt példája. Frankfurt a mai Németország egyik legjelentősebb városa, repülőtere a második legnagyobb Európában a londoni Heathrow repülőtér után. Látnunk kell azt, hogy ebben a városban is komoly kihívást jelent a szuburbanizáció.

Alapvetően azt fedezzük fel, hogy a szuburbanizáció eredetileg két csoportot érintett: a szegényeket, akik nem tudták megfizetni a belvárosi lakhatást, illetve az ipari tevékenységeket, melyek egyre külsőbb területekre szorultak. Az ipar kitelepülésével a hozzájuk tartozó irodák is kitelepültek. Az ehhez tartozó infrastruktúrát hatalmas beruházások keretében építették ki, így a szuburbia „felvirágzott”. Továbbra igaz az, hogy ezek a területek szoros összeköttetésben állnak a központtal.

A repülőtéri és az ipari felvirágzás ellenére más külvárosi területeken komoly problémák jelentkeznek, elsősorban a dzsentrifikációnak és a belvárosi emelkedő lakhatási költségeknek köszönhetően. Ezeket a problémákat, melyek rengeteg európai nagyvárosban jelentkeznek, a szociális lakásokkal próbálják megoldani, több-kevesebb sikerrel.

A másik esettanulmány Toronto városát mutatja be, amely sokban hasonlít a frankfurti vagy akár a Los Angeles-i szuburbanizációhoz, mégis több különbséget vélünk felfedezni benne. Mindenesetre az biztos, hogy a szuburbanizáció jelensége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Toronto Kanada globális városává váljon.

A szuburbanizáció kapcsán két fontos folyamatot kell kiemelnünk a kanadai városban. Egyrészt a migráció szuburbán folyamattá nőtte ki magát. Ez azt jelenti, hogy a bevándorlók elsődleges célpontja nem a városközpont, hanem az azzal szoros összeköttetésben lévő külvárosi területek lettek. A másik folyamat a dzsentrifikáció következménye, ugyanis az alacsonyabb státuszú népesség egyre jobban kiszorult a központi területekről. Itt sokszor olyan kisebbségekről van szó, mint a kelet-ázsiai, délkelet-ázsiai bevándorlók.

Látnunk kell azt is Toronto kapcsán, hogy a központi irányítás még mindig hajlik arra, hogy centralizált közigazgatásról beszéljen, holott a globalizáció okozta demográfiai robbanás már rég megváltoztatta ezt. A legfőbb folyamat, mely a globalizáció jótékony hatásaként is leírható, hogy a betelepült diverz népesség egyre inkább fellendíti a szuburbiák gazdaságát, ezzel még inkább fellendítve Toronto növekedését.

A két példából az tűnik ki, hogy a városok, ezen belül pedig a szuburbiák fejlődése jelentős folyamattá nőtte ki magát. Fontos megemlítenünk, hogy a sokszor csak városi szétterjedésként emlegetett jelenség inkább a külváros fejlődéseként értelmezhető. Keil konklúziójában kifejti azt is, hogy a globalizáció hatására egyre nehezebb ezekkel a problémákkal szembemenni, hiszen egyre erősebben jelentkeznek, főleg úgy, hogy a városi népesség folyamatosan növekszik.

Készítette: Trinyik Flóra