Konferencia beszámoló

Felsőoktatás az élhető jövőért konferencia beszámoló
1. rész

A Felsőoktatás az élhető jövőért konferencia az Óbudai Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem társszervezésében valósult meg 2019. április 10-én és 11-én, Budapesten, melynek az első napján volt szerencsém részt venni, és az érdekesebbnél-érdekesebb előadásokat meghallgatni.

1. ábra A konferencia első napjának helyszíne

A konferencia Gáti József és Réger Mihály megnyitójával vette kezdetét, melynek során kiemelték, hogy a konferencia célja, hogy megvizsgálják, hogy a hazai felsőoktatás hogyan tud megfelelni a fenntarthatóság által támasztott kihívásoknak. Az előadók szerint ez egy példaértékű rendezvény, amit a gyakorlatban is igyekeztek a fenntarthatóság jegyében megvalósítani. (Erre egy jó példa a karton névtábla)

2. ábra Nem feltétlen kell mindig ragaszkodni a műanyaghoz

Na de hogy is kapcsolódik a fenntarthatósághoz a felsőoktatás?

Már a Rio +20-ban is megjelent a felsőoktatás, a fenntartható campusok irányelv, illetve kiemelt diszciplínaként a környezetmérnöki képzés. A fenntartható fejlődésnek hosszú távú szemléletet kell magában foglalnia, ebben pedig fontos szerepe van a felsőoktatásnak, hiszen a jövő generációi tanulnak jelenleg a felsőoktatásban, azok, akik később nagy hatással lesznek a világ alakítására, fejlődésére. Mivel a jelenleg felsőoktatásban tanuló hallgatók szemlélete hosszútávon formálja a világot fontos, hogy a képzés részeként fejlesszük szemléletüket, növeljük érzékenységüket a fenntarthatósághoz kapcsolódó témák iránt.

Mind az ELTE fenntarthatósággal kapcsolatos törekvéseiben, mind pedig a konferencia létrejöttében, megszervezésében kiemelt szerepe volt Mudra Viktóriának, akinek példamutató a személyes elkötelezettsége.

A konferencia részeként három fotókiállítást is megtekinthettünk. A Solar Decatlon Europe nemzetközi egyetemi innovációs házépítő verseny munkáit, egy erasmusos hallgatók által a Föld napjára készített fotókiállítást, valamint a család-barát program részeként a „Természet hangja” rajzpályázatot. Utóbbi célja az volt, hogy a gyerekek rajzaikon keresztül mutassák be, hogy ők mit tesznek otthon a környezetért. Ez azért is kiemelt fontosságú, mert a fiatal generációt is megszólítja, akik a szüleikre is hatást tudnak gyakorolni.

3. ábra Nemzetközi egyetemi innovációs házépítő verseny

4. ábra Műanyag...

Gazdasági növekedés, oktatás, fenntarthatóság

Kőrösi Csabának, a Köztársasági Elnöki Hivatal munkatársának, a Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának igazgatójának előadása rendkívül érdekes volt. Az előadás elején áttekintettük, hogy hogyan alakult globális viszonylatban az emberiség fejlődése és a GDP az utóbbi évtizedekben. A GDP huszonötszörösére növekedett, ami gyorsabb, mint a népesség gyarapodásának, illetve a természeti erőforrások megújulásának ideje. Ez utóbbi a nagyobb probléma, mivel az emberiségnek egy évre már 1,7 bolygóra van szüksége.

5. ábra Kőrösi Csaba előadása

A valóságban a gond nem magával a fejlődéssel van, hanem a fejlődéshez kapcsolódó anyagforgalom növekedésével, és a természeti tőke túlzott használatával van. Ezt erősíti a lineáris gazdasági modell, azaz a fogyasztói társadalom, és a termeld, vedd, dobd el hozzáállás. Viszont, ha azt mondjuk, hogy a fogyasztás- és a termelés visszafogása nem járható út, akkor mi az? A körforgásos gazdaság, mely a teljes termelési ciklusra vonatkozik, és radikálisan csökkentené a hulladék mennyiségét. Ebben az irányban van keresnivalónk.

Ahhoz, hogy hogy reális képet kaphassunk, a GDP mellett a következő 5 tőke mérése lenne szükséges: humán-, társadalmi-, természeti-, épített-, valamint pénztőke. Mindegyik mindegyikbe konvertálható, viszont csak bizonyos mértékben. A fejlődés akkor lesz fenntartható és tartós, ha ezt az 5 tőkefajtát egyensúlyban tudjuk fejleszteni. A jelen konferencia szempontjából kiemelt fontossággal bír, hogy az oktatás során mind az 5 tőkefajtára hatást gyakoroljunk, viszont még nincs meg a tudományos konszenzusra támaszkodó metodológia a gazdasági-, társadalmi-, és környezeti hatások integrált mérésére.

A jövőre nézve több lehetőségünk is van. Először is, választhatjuk azt, hogy a már meglévő technológiát használjuk, de optimalizáljuk. Ez a hatékonyság javítási stratégia viszont egyre nagyobb tőkebefektetést igényel, de egyre kisebb eredményeket hoz. Ilyen például a szénbányászatba a pénz pumpálása. Optimalizálhatjuk a folyamatot, de attól maga a széntüzelés nem lesz előnyös, fenntartható. A másik lehetőség a részleges átalakítás, mint például a motor átalakítása hybriddé. A harmadik lehetőség pedig a rendszereink újragondolása, viszont ez tart a legtovább. Azt fontos megjegyezni, hogy ezen lehetőségek nem egymás ellenfelei, hanem egymás kiegészítői, a három egyszerre tudja hozni a fordulatot, amit várunk.

Kőrösi Csaba véleménye szerint a felsőoktatásban leginkább az integrációra van szükség, továbbá egy új nyelv és logika létrehozására, mivel a klímatudományt a fizikusok hozták létre, így a fizika nyelve a meghatározó e területen, viszont mint azt szinte már mindenki tapasztalta, a tudományterületek közötti kommunikáció kihívásokkal teli, sokszor hiába közös a cél, ha nem értik meg egymást a kommunikációban részt vevő felek. Ezt kellene az új nyelvvel, valamint az integrációval áthidalni. A céljainkat segítő törekvéseinket is előnyös lenne integrált alapon létrehozni.

A hasonló konferenciák lehetővé teszik a közös gondolkodás elindulását, eszmecserét, esetleg közös munka megkezdését, valamint a már működő jó gyakorlatok megismerését, megismertetését.

A konferencia másik kiemelt előadója Szőlősi-Nagy András volt, aki rögtön azzal a figyelemfelkeltő mondattal indított, hogy még ha el is tudjuk kerülni a nukleáris katasztrófát, a következő jelentős probléma a víz lesz. Arra a kérdésre pedig, hogy vajon a felsőoktatás tudja-e ezt kezelni, a tömör válasza az az, hogy nem. Nem, mivel nincs interdiszciplinaritás, kooperáció, ezért át kell alakítani az oktatási rendszert. Véleményem szerint ennek jó előfutára a mesterszakunk, a regionális és környezeti gazdaságtan mesterképzés, hiszen ez az interdiszciplinaritás egyik fellegvára, és a komplex gondolkodásra tanít, ösztönöz minket.

6. ábra Szőlősi-Nagy András előadása

A világon számos próbálkozás volt és van is a klímaválság megoldására, a fenntarthatóság elérésére. Ezek közül két célkitűzést emelt ki Szőlősi-Nagy András: Milleniumi Fejlődési Célok/Millenium Development Goals (2000-2015), illetve Fenntartható Fejlődési Célok/Sustainable Development Goals (2015-2030).

A 2015-től induló időszakban 17 célt tűztek ki, melyek között nincs prioritás, viszont mi megtalálhatjuk, ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy melyik az az elem, amit ha ebből a 17 célkitűzésből kiveszünk, akkor összeomlik az egész rendszer? Erre pedig a válasz nem más, mint az éltető víz. A víz egy kulcsfontosságú médium, ami mindennel összekapcsolódik, és minden függ tőle.

A víz teljes, vagy minőségi hiánya várhatóan globális problémákat fog okozni, melyre sajnos már napjainkban is láthatunk példákat. Mivel az emberiség számára a legkönnyebben hozzáférhető felszíni vizek mennyisége a teljes hidroszférának csak mintegy 0,3 százaléka, és ennek eloszlása sem egyenlő, ezért igazán megérné figyelmet fordítanunk vizeink védelmére, különben növekvő konfliktusra számíthatunk.

A klímaváltozás hatására felgyorsul a hidrológiai ciklus, egyre többször tapasztalhatunk szélsőséges időjárási eseményeket, mint például hirtelen, hatalmas esőzéseket, villámárvizeket, vagy éppen gyilkos aszályokat. Azt fontos leszögezni, hogy a probléma nem a klíma változásával van, hiszen az 4 milliárd éve változik. A holocén klíma egész stabil, de ezen belül is voltak változások. A legfőbb probléma a változás ütemével van, mely az antropogén hatásoknak köszönhetően jelentősen felgyorsult. A klímaváltozás a vízről, mint médiumról szól. Nélküle elképzelhetetlen az élet a Földön, így 2 választásunk van: egyrészt a mitigáció, azaz a kibocsátások csökkentése, mérséklése, másrészt pedig az adaptáció, azaz alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez. És itt jön a képbe a vízzel kapcsolatos migráció, amely mindig is volt, hiszen az emberiség mindig a víz útját követte, viszont a nagy számú ember migrációját jelenleg nem tudjuk kezelni. Összességében 2 opciónk van. Vagy mi hozzuk oda a vizet, ahol mi vagyunk, vagy mi megyünk oda, ahol a víz van. A jövőben több tározótérre lesz szükség, amelyre hazánkban van is egy program.
A vízzel kapcsolatos változások méréséhez a távérzékelés, hidroinformatika, valamint a Big Data nyújthat segítséget, mely óriási haladást jelent, viszont még mindig vannak olyan kontinensek, ahol nincsenek adatok, pedig kulcsfontosságúak lennének. A digitális vízgazdálkodás, valamint az integrált rendszerek Magyarország számára kitörési pontot jelentenek, mivel hazánkban a vízgazdálkodáshoz kapcsolódó oktatás igen minőségi, más országokban is számítanak a hazai szakemberek tudására, ezért kiemelt jelentőségű az egyetemek összefogása, valamint az interdiszciplináris képzések számának növelése.

Végezetül egy híres idézettel zárnék:

„Bárki, aki képes megoldani a vízzel kapcsolatos problémákat, két Nobel-díjat érdemel: egy tudományosat, és egyet a békéért”

/John F. Kennedy/

Köszönet a konferencia megrendezéséért az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek és az Óbudai Egyetemnek.

A beszámolót készítette: Domokos Csenge