Tücsök és bogár

Tücskök-bogarak az Egyetemen: tudományos célú rovarkóstoláson voltam a GEO Intézetben

Csécsi Dávid

A világot járó, és a világot látni akaró ember számára talán a legnagyobb kultúrsokkot egy új, idegen helyen az jelenti, amikor szembe kerül az adott hely lakóinak jellegzetes étkeivel. Európai, sőt közép-európai emberként nem is kell annyira messze menni, hogy érdekes, izgalmas vagy akár furcsa ételeket lássunk-kóstoljunk, és kinek-kinek saját szájíze szerint lehet a reakciója az is, hogy „nahát, ez finom”, vagy csak egy visszafogott szemöldök-felhúzás is. És ez előfordulhat akkor is, ha ki sem mozdulunk a kontinensről.

De ez talán magának az utazásnak, az ismeretlen megismerésének kvintesszenciája is lehet, bizonyos nézőpontból nézve. Hiszen hogyan is ismerhetnénk meg legjobban egy kultúrát, mint a hasán keresztül – szokták mondani (és ez a hasukat szeretőkre fokozottan igaz). Bármilyen hosszú is az utazás, a végén, sőt közben is, mennyire jól esik az, ha valami finomat ehetünk, főleg, ha közben átérezzük a hely szellemét, az idegen kultúra és táj megélésének érzését. A spanyol tengerparton paellát enni, és közben a helyiek beszédét hallgatni a tenger zúgása mellett… na az pont ilyen.

Az ételekben, a hozzávalókban benne van nem csak annak lenyomata, hogy az adott földrészen, országban, területen mit ad az embernek az anyaföld, hanem van benne valamelyest egy csipetnyi világról alkotott látásmód, kultúra, érzések, ízlés, történelem. Meg még sok minden más is…

Kultúrsokk akkor is érhet bennünket, ha nem mozdulunk ki kényelmes európai közegünkből, sőt akár akkor is, ha Magyarországon maradunk (valaki élete legnagyobb megrökönyödését éli meg, amikor megtudja, hogy én cukorral eszem a káposztástésztát, vagy a töltött paprikát). De mi van akkor, ha nemcsak egy másik kontinens konyhájával találjuk szembe magunkat, hanem úgymond a komfortzónánkat teljesen elhagyva vagyunk „kénytelenek” helytállni az ízlelőbimbóinkat és gyomrunkat érő ingerek hatására?

Sokan talán épp ezt az érzést élték meg (szabad elhatározásuktól vezérelve) március 28-án a GEO Intézetben. Egyik REKO mesterszakos hallgatónk, Kata János ugyanis a rovarokról, mint élelmiszeripari alapanyagokról, illetve emberi fogyasztásra szánt ételekről készíti szakdolgozatát. Ennek apropóján pedig, kutatása részeként biztosított néhány bátor jelentkező számára kóstolót, tudományos céllal. A különlegesnek és egyedülállónak mondható eseményre sokan voltak kíváncsiak.

Saját elmondása szerint pár évvel ezelőtt ismerkedett meg a témával egy cikken keresztül, amely az ehető rovarok témáját tárta fel. A rovar, mint élelmiszer a jövőben részben megoldást adhat a globális éhezés problémájára. Ez a megállapítás keltette fel János érdeklődését. „Két dolog tűnt fel: egyrészt az éhezés mellett számos más globális problémára (természetesen részben) válaszként szolgálhat (pl. globális felmelegedés, vízhiány), másrészt a témának kiterjedt szakirodalma van – minden jel arra mutat, hogy előbb-utóbb valamilyen formában a rovarok beépülnek majd a nyugati ember étrendjébe is. Elhatároztam, hogy szakdolgozatomban körbejárom a témát, bemutatom a hátterét, a kutatási részben pedig megkóstoltatok emberekkel – köztük magammal is – rovarokat és felmérem, hogy a környezetemben mennyire vevők az emberek a rovarok elfogyasztásának gondolatára. (K.J.)”

A kóstoláshoz a hozzávalók Thaiföldről származtak, angol webshopon keresztül. János igyekezett a hazai ízléshez közelebb álló típusokat összeszedni, így a kóstolók három ízesítéssel találkozhattak: hagymás-sajtos tücsökkel, barbecue-s lisztkukaccal és belga csokoládéba öntött tücsökkel. Az eseményre Dr. Szabó Mátyás oktatónk ajánlotta fel helyszínnek saját szobáját, ahova hallgatók és oktatók egyaránt összezsúfolódtak. A résztvevők a kóstolás előtt és utána is kitöltöttek egy kérdőívet. Az első esetben arra kellett választ adniuk, hogy mit gondolnak a témáról, vannak-e tapasztalataik rovarok elfogyasztása terén, fogyasztanának-e rendszeresen ilyen ételeket és milyen előnyeit ismerik rovar alapú élelmiszereknek. Ezután következett a kóstolás, amelyet a második kérdőív kitöltése követett. Ebben a kóstolás során szerzett élményekre kellett válaszolni, illetve arra, hogy változott-e a kóstoló véleménye a rovaralapú élelmiszerekkel kapcsolatban.

A kóstolás (mondhatni meglepő módon) rendkívül sikeres volt és nagy érdeklődésre tartott számot. Több, mint két tucatnyian voltak kíváncsiak a nem mindennapi kulináris élményre. Azt nem mértem fel, hogy kit mi indított a kóstolásra, volt, aki izgatottan vágott bele, volt, aki kicsit félénkebben, de az első ízlelések utáni reakciók elismerő hümmögésekre… majd repetára ingerelték a résztvevőket.

„Nagyjából 25 ember vett részt a kóstoláson és legnagyobb meglepetésemre meglepően pozitív visszacsatolásokat kaptam a rovarokról – a diákok és több tanár is megkóstolta, egy-két kivétellel mindenkinek egyöntetűen ízlettek. Összességében kellemes élményként éltem meg a kóstoltatást és ugyan a minta nem reprezentatív, mégis látva a kortól és nemtől független elégedettséget az ízzel, megerősítést nyert számomra, hogy az ehető rovaroknak ígéretes jövője lehet hazánkban is. (K.J.)”

Személyes tapasztalatom szerint sokakban az a tudat váltott ki ellenérzéseket, hogy rovarokat esznek. Azonban, ha például vakon kóstoltam volna, akkor valószínűleg eszembe sem jut arra tippelni, hogy rovarokat eszem. Persze az ízesítések sokban hozzájárultak ahhoz, hogy ízlelőbimbóim ismeretlen ismerősként fogadták őket, de számomra is mindenképpen pozitív volt az élmény (nekem a lisztkukac jött be legjobban).

A rovarokról sok helyen olvashatjuk, hogy az étkezésbe vonva segíthet az éhezés, a mezőgazdaság, a természet problémáinak megoldásában. Csak remélni tudom, hogy a világnak ezen a vidékén nem a kényszer és a környezeti vagy ellátási gondok fogják meghonosítani a rovart, mint élelmiszert. Remélem, sokkal inkább az európaiak nyitottsága fogja azt mondatni velük egy étteremben, hogy „Egy Szöcske-salátát kérek!” De ahogy Európában is elterjednek ezek a típusú ételek, úgy lehetőségünk adódik majd úgy kultúrsokkot kapni a világ más tájainak konyháját illetően, hogy még szülővárosunkból sem kell kimozdulnunk. Ámbár, ha valaki minden bátorságát összeszedve arra adja a fejét, hogy nyisson az ilyen élvezetek felé, akkor talán rájön, hogy nem is annyira bogaras alak az, aki minden tücsköt-bogarat összeeszik.