II. GeoNight - 2019

Újra Földrajz Éjszakája a Corvinuson: angyalföldi városi funkciók átalakulása

Domokos Csenge

2019. április 5-én került megrendezésre immár második alkalommal a Földrajz Éjszakája című európai rendezvénysorozat, melyek célja idén is az volt, hogy felhívja a figyelmet a geográfia fontosságára. Ezen alkalomból a Corvinus Geo Intézete egy tartalmas sétára invitálta mind az egyetem hallgatóságát, mind pedig a külsős érdeklődőket. 

A séta a Dózsa György úti metrómegállónál kezdődött, és Újpest városkapunál ért véget. A városi séta során a XIII. kerület olyan jelentős helyeit látogattuk meg, mint például az egykori hajógyár és turbinagyár, Láng Gépgyár, Duna Aréna, vagy éppen Marina-parti lakótelep. Budapest ezen kerülete az ingatlan-befektetők egyik kedvenc terepe, éppen ezért is volt érdekes tüzetesebben megismerkedni a kerülettel, és szakmai szempontból is szemügyre venni. Az emberek nagy része sok helyen jár a városban, de ritkán gondolkodik el azon, hogy vajon az adott terület, épület milyen változáson ment keresztül az elmúlt pár tíz, vagy éppen 100 évben, és milyen jövő állhat előtte. Mi ezt tettük meg a XIII. kerületben az idei GeoNight alkalmából. Néhány órás programunkat intézetünk egyik oktatója, Forman Balázs vezette, és általa ismerhettük meg magának a kerületnek, illetve jellegzetes építményeinek történetét, szakmai hátterét és fontosságát. Sétánkhoz Varga Ágnes, a Geo Intézet oktatója is csatlakozott. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, és habár nem volt kifejezett városnéző idő, az esőt megúsztuk.

Sétánk a Váci úton, a Capital Square épülete előtt kezdődött. Itt sétánk vezetője, Forman Balázs ismertette a környék, illetve az itt található épületek történetét, valamint szó esett a Váci út és környékének átalakulásáról és funkcióváltásáról. (1. és 2. kép)

1. ábra Találkozási pontunk

2. ábra: A környék épületeinek funkcióváltása

3. ábra: Sétánk kezdete

Találkozóhelyünkről elindulva szemügyre vettük a Visegrádi utca sarkán elhelyezkedő volt kohászati gépgyárat, majd pedig az itt megtalálható lakóépületeket, valamint a Riverside lakásokat. Itt különösen érdekes volt szembesülni az egymás mellett elhelyezkedő lakóépületek négyzetméter áraiban fellelhető óriási különbségekkel.(3-5. kép). A Riverside lakások mellett elhaladva beszélgettünk a luxuslakások előnyeiről és hátrányairól, összefüggésben a szuburbanizációval. (6. kép)

4. ábra: Régi épület új köntösben

5. ábra: Az érdeklődő csapat

6. ábra: Tom Lantos sétány 

Tovább haladva hamarosan a panelházak között találtuk magunkat, ahol a társadalmi rétegek változása, és ennek a környékre, az ott megtalálható intézményekre gyakorolt hatása is szóba került. A luxuslakásoktól nem messze elhelyezkedő lakótelepen keresztül eljutottunk a  volt Szikra Lapnyomdához, vagyis annak „hűlt helyéhez”, ahol a digitalizációs technika alakító hatásáról is elmerengtünk, valamint a távolból szemügyre vettük a kerület még épülő fázisban lévő új lelkét, a Göncz Árpád teret. (7,8. kép)

7. ábra: Panelek rengetegében

8. ábra: A környék történelmét és jövőbeli átalakulását hallgatva

  

Sétánkat a modern irodaházak között folytattuk (9. és 10. kép), elérkezve a Duna Arénához. (11. kép)

9. ábra: Modern irodaházak

10. ábra: A Duna Aréna felé

11. ábra: Duna Aréna

Innen a sétányon keresztül  a Csavargyár területe felé vettük az irányt, ahol a kerület rendszerváltás utáni történelme került a fókuszba, illetve szó esett a versenytársakkal való viszonyról  is. Ezután sétánkat a Marina Parton folytattuk, ekkor már a borongós  naplementében. (12-15. kép)

12. ábra: Marina Part

13. ábra: Modern lakóházak, és rendezésre váró zöld terület

14. ábra: Led világítással díszített kikötő

15. ábra: Sétánk végpontja

A Népszigethez elérve, a környékbeli korszerű lakásokról, lakóövezetről, és önmagában a kerületről, annak fejlődéséről esett szó. Innen a gyalogos hídon (16. kép) átkelve a diskurzust még kötetlenebb formában, egy autentikus vendéglátóhelyen folytattuk. (17. kép)

16. ábra: Gyalogos híd

17. ábra: Nyarat idéző hangulatvilágítás

A séta során számos érdekes és hasznos információt hallhattunk, illetve hasznos volt testközelből, a történelmi részeket is figyelembe véve megismerni a kerületet.

Ezúttal is köszönjük a szervezést a Geo Intézetnek, a Magyar Földrajzi Társaságnak, és legfőképp túránk vezetőinek, Forman Balázsnak és Varga Ágnesnek.

2019 tavasz - Intenzív heti programok

Szakmai séta a Lóvasútnál és környékén 

Domokos Csenge

Regionális és környezeti gazdaságtan I. éves hallgatója

Az intenzív hét keretében megvalósuló hegyvidéki helytörténeti sétán a Regionális és környezeti gazdaságtan mesterképzés hallgatói ismerhették meg jobban a XII. kerületet, azon belül is a Lóvasutat és környékét. A tanulmányi sétát Földváry Gergely helytörténész vezette, és látott el minket hallgatókat érdekes információkkal.

A sétánk kiindulópontja a Lóvasút épülete volt, amely 2017-ben lett felújítva, és ekkor kapta új, rendezvényközpont funkcióját. (1. kép)

1. ábra: A Lóvasút felújított épülete

Az első lóvasút 1688-ban indult meg ide a Lánchídtól. A helyszín nem véletlen, mivel ez a városrész a kereskedők legfontosabb útvonala volt, és zsúfolt vendéglátóhelyek és fogadók helyezkedtek el a környéken, valamint a gazdagok is erre fele laktak.

Magának a lóvasútnak a története 1900-ban szomorú fordulatot vett, mivel egy szerencsétlen baleset során a kocsi kioldódott, és elindult visszafele, aminek következtében többen meghaltak, mások pedig megsebesültek. Ennek hatására építették ki a villamos vonalat, melynek már új végállomása lett, egy magasabb, és kevésbé meredek helyen. A villamos új épülete, végállomása 1903-ban nyílt meg, és a lóvasút lecserélődött villamosra. A villamosközlekedés, és ezzel együtt a végállomás is 1977-ben szűnt meg, és ennek a helyén a mai napig egy kemping található, étteremmel, valamint télen természetes jégpálya, és olyan különlegesnek számító programok, mint például a disznóvágás, vagy szőlőtaposás is fellelhető. (6.,7.,8. kép)

Az épület történetének megismerése után sétánk a Tündérsziklához vezetett, miközben megismerkedtünk egy-két villa, rezidencia és a Révész Margit gyermekszanatórium történetével. Sétánk során a libegő alatt haladtunk el, így a libegő történetéről, és a lakosság hozzá fűződő viszonyának megváltozásáról is mesélt nekünk sétánk vezetője, Földváry Gergely. (4., 5. kép)

2. ábra: Sétánk kezdete

A séta során sok érdekes helyen megálltunk, és mindenhol informatív beszámolót hallhattunk túraveztőnktől.

3. ábra: Túravezetőink és szervezőink: Dr. Szabó Mátyás, Földváry Gergely, és Teveli-Horváth Dorottya

4. ábra: Séta a libegő alatt

5. ábra: A Tündérhegyen

6. ábra: Volt villamosvégállomás, jelenlegi kemping

7. ábra: A kemping felé

8. ábra: A kemping épülete és étterme

Kirándulásunk alatt sok érdekességet megtudtunk, többek között, hogy miért hívják a területet Zugligetnek, vagy hogy hogy kapott magyar nevet a Tündérszikla és környéke.

Túránk természetjáró része után visszaérkeztünk a Lóvasút épületéhez, mely 1884-ben jött létre, és a peron ott helyezkedett el régen, ahol ma az üvegfal található. (9. kép)

9. ábra: A Lóvasút épülete új pompájában

Itt Földváry Gergely részletesebben is ismertette a Lóvasút épületének kalandos történetét. Az épület a lóvasút megszűnése után kis méretű szükséglakásokkal került beépítésre, ahol a környéken szolgálókat és dolgozókat szállásolták el. Még a kétezres években is laktak itt, majd 2017-ben került felújításra az épület, és kapott új funkciót, egy rendezvényközpont keretében. Az épület jelenleg elég modern,  geotermikus energiával működik, és a tetején egy kis kert is kialakításra került. Az épület közvetlen szomszédságában található meg a helytörténeti gyűjtemény kiállítóterme, ahol félévente változnak a kiállítások. Maga a gyűjtemény már 1970-ben létrejött, lokálpatrióták által, és azóta számos helyen volt megtalálható. Sétánk során a gyűjteményt is megtekinthettük. (10., 11. kép)

10. ábra: Helytörténeti gyűjtemény

11. ábra: Kiállítás

A mostani helyszín nagyon impozáns, viszont az elhelyezkedése egy kicsit távol esik a tömegközlekedéstől, így az elsődleges látogatói réteg, a nyugdíjasok már kevésbé látogatják, viszont sok kiránduló betér ide megtekinteni az aktuális kiállításokat.

Sétánk végén a volt Laszlovszky majort is megtekintettük. Ezen épület is többször ment át funkcióváltáson, majd pedig a Máltai Szeretetszolgálat kapta meg teljes felhasználásra. Itt megismerhettük a befogadás házának történetét is. (12. kép)

12. ábra: Befogadás háza

A séta során számos érdekes információt hallhattunk, hasznos ismeretekkel gyarapodtunk, melyek az urbanisztika tárgyhoz kapcsolódva kiegészítik a hallgatók tudását, gyakorlati tapasztalatot nyújtanak az elméleti tudásanyag mellé. Különösen érdekes volt hallani és látni a terület, és az épületek funkcióváltását, a lakosság hozzáállásának megváltozását. Emellett a túra során a természet szépségeiről sem feledkeztünk meg. Élvezhettük a tavaszi napsugár melegét, a zöldülő természetet, és az állatvilág gyönyörű teremtményeinek jelenlétét is. (13-16. kép) Mindig jó kimozdulni, a zöldülő természetben sétálni, és a rohanó mindnenapokban előnyös tud lenni, ha ehhez a vársot sem kell elhagyni.

 13. ábra: Séta a zöld övezetben

14. ábra: Kilátás

15. ábra: Változatos állatvilág

16. ábra: Zöldülő erdő

Ezúton is köszönjük a helytörténeti sétavezetést Földváry Gergelynek, valamint a szervezést Teveli-Horváth Dorottyának, és Dr. Szabó Mátyás Tanár Úrnak, valamint a Geointézetnek. Emellett köszönet Vártl Anitának a fotókért.

Tücsök és bogár

Tücskök-bogarak az Egyetemen: tudományos célú rovarkóstoláson voltam a GEO Intézetben

Csécsi Dávid

A világot járó, és a világot látni akaró ember számára talán a legnagyobb kultúrsokkot egy új, idegen helyen az jelenti, amikor szembe kerül az adott hely lakóinak jellegzetes étkeivel. Európai, sőt közép-európai emberként nem is kell annyira messze menni, hogy érdekes, izgalmas vagy akár furcsa ételeket lássunk-kóstoljunk, és kinek-kinek saját szájíze szerint lehet a reakciója az is, hogy „nahát, ez finom”, vagy csak egy visszafogott szemöldök-felhúzás is. És ez előfordulhat akkor is, ha ki sem mozdulunk a kontinensről.

De ez talán magának az utazásnak, az ismeretlen megismerésének kvintesszenciája is lehet, bizonyos nézőpontból nézve. Hiszen hogyan is ismerhetnénk meg legjobban egy kultúrát, mint a hasán keresztül – szokták mondani (és ez a hasukat szeretőkre fokozottan igaz). Bármilyen hosszú is az utazás, a végén, sőt közben is, mennyire jól esik az, ha valami finomat ehetünk, főleg, ha közben átérezzük a hely szellemét, az idegen kultúra és táj megélésének érzését. A spanyol tengerparton paellát enni, és közben a helyiek beszédét hallgatni a tenger zúgása mellett… na az pont ilyen.

Az ételekben, a hozzávalókban benne van nem csak annak lenyomata, hogy az adott földrészen, országban, területen mit ad az embernek az anyaföld, hanem van benne valamelyest egy csipetnyi világról alkotott látásmód, kultúra, érzések, ízlés, történelem. Meg még sok minden más is…

Kultúrsokk akkor is érhet bennünket, ha nem mozdulunk ki kényelmes európai közegünkből, sőt akár akkor is, ha Magyarországon maradunk (valaki élete legnagyobb megrökönyödését éli meg, amikor megtudja, hogy én cukorral eszem a káposztástésztát, vagy a töltött paprikát). De mi van akkor, ha nemcsak egy másik kontinens konyhájával találjuk szembe magunkat, hanem úgymond a komfortzónánkat teljesen elhagyva vagyunk „kénytelenek” helytállni az ízlelőbimbóinkat és gyomrunkat érő ingerek hatására?

Sokan talán épp ezt az érzést élték meg (szabad elhatározásuktól vezérelve) március 28-án a GEO Intézetben. Egyik REKO mesterszakos hallgatónk, Kata János ugyanis a rovarokról, mint élelmiszeripari alapanyagokról, illetve emberi fogyasztásra szánt ételekről készíti szakdolgozatát. Ennek apropóján pedig, kutatása részeként biztosított néhány bátor jelentkező számára kóstolót, tudományos céllal. A különlegesnek és egyedülállónak mondható eseményre sokan voltak kíváncsiak.

Saját elmondása szerint pár évvel ezelőtt ismerkedett meg a témával egy cikken keresztül, amely az ehető rovarok témáját tárta fel. A rovar, mint élelmiszer a jövőben részben megoldást adhat a globális éhezés problémájára. Ez a megállapítás keltette fel János érdeklődését. „Két dolog tűnt fel: egyrészt az éhezés mellett számos más globális problémára (természetesen részben) válaszként szolgálhat (pl. globális felmelegedés, vízhiány), másrészt a témának kiterjedt szakirodalma van – minden jel arra mutat, hogy előbb-utóbb valamilyen formában a rovarok beépülnek majd a nyugati ember étrendjébe is. Elhatároztam, hogy szakdolgozatomban körbejárom a témát, bemutatom a hátterét, a kutatási részben pedig megkóstoltatok emberekkel – köztük magammal is – rovarokat és felmérem, hogy a környezetemben mennyire vevők az emberek a rovarok elfogyasztásának gondolatára. (K.J.)”

A kóstoláshoz a hozzávalók Thaiföldről származtak, angol webshopon keresztül. János igyekezett a hazai ízléshez közelebb álló típusokat összeszedni, így a kóstolók három ízesítéssel találkozhattak: hagymás-sajtos tücsökkel, barbecue-s lisztkukaccal és belga csokoládéba öntött tücsökkel. Az eseményre Dr. Szabó Mátyás oktatónk ajánlotta fel helyszínnek saját szobáját, ahova hallgatók és oktatók egyaránt összezsúfolódtak. A résztvevők a kóstolás előtt és utána is kitöltöttek egy kérdőívet. Az első esetben arra kellett választ adniuk, hogy mit gondolnak a témáról, vannak-e tapasztalataik rovarok elfogyasztása terén, fogyasztanának-e rendszeresen ilyen ételeket és milyen előnyeit ismerik rovar alapú élelmiszereknek. Ezután következett a kóstolás, amelyet a második kérdőív kitöltése követett. Ebben a kóstolás során szerzett élményekre kellett válaszolni, illetve arra, hogy változott-e a kóstoló véleménye a rovaralapú élelmiszerekkel kapcsolatban.

A kóstolás (mondhatni meglepő módon) rendkívül sikeres volt és nagy érdeklődésre tartott számot. Több, mint két tucatnyian voltak kíváncsiak a nem mindennapi kulináris élményre. Azt nem mértem fel, hogy kit mi indított a kóstolásra, volt, aki izgatottan vágott bele, volt, aki kicsit félénkebben, de az első ízlelések utáni reakciók elismerő hümmögésekre… majd repetára ingerelték a résztvevőket.

„Nagyjából 25 ember vett részt a kóstoláson és legnagyobb meglepetésemre meglepően pozitív visszacsatolásokat kaptam a rovarokról – a diákok és több tanár is megkóstolta, egy-két kivétellel mindenkinek egyöntetűen ízlettek. Összességében kellemes élményként éltem meg a kóstoltatást és ugyan a minta nem reprezentatív, mégis látva a kortól és nemtől független elégedettséget az ízzel, megerősítést nyert számomra, hogy az ehető rovaroknak ígéretes jövője lehet hazánkban is. (K.J.)”

Személyes tapasztalatom szerint sokakban az a tudat váltott ki ellenérzéseket, hogy rovarokat esznek. Azonban, ha például vakon kóstoltam volna, akkor valószínűleg eszembe sem jut arra tippelni, hogy rovarokat eszem. Persze az ízesítések sokban hozzájárultak ahhoz, hogy ízlelőbimbóim ismeretlen ismerősként fogadták őket, de számomra is mindenképpen pozitív volt az élmény (nekem a lisztkukac jött be legjobban).

A rovarokról sok helyen olvashatjuk, hogy az étkezésbe vonva segíthet az éhezés, a mezőgazdaság, a természet problémáinak megoldásában. Csak remélni tudom, hogy a világnak ezen a vidékén nem a kényszer és a környezeti vagy ellátási gondok fogják meghonosítani a rovart, mint élelmiszert. Remélem, sokkal inkább az európaiak nyitottsága fogja azt mondatni velük egy étteremben, hogy „Egy Szöcske-salátát kérek!” De ahogy Európában is elterjednek ezek a típusú ételek, úgy lehetőségünk adódik majd úgy kultúrsokkot kapni a világ más tájainak konyháját illetően, hogy még szülővárosunkból sem kell kimozdulnunk. Ámbár, ha valaki minden bátorságát összeszedve arra adja a fejét, hogy nyisson az ilyen élvezetek felé, akkor talán rájön, hogy nem is annyira bogaras alak az, aki minden tücsköt-bogarat összeeszik.