Hogyan küzdjünk meg gazdasági visszaesés nélkül eredményesen a koronavírussal?

Dr. Csillik Péter
a Geo Tanszék külsős oktató kollégája

Bevezetés

Amikor vírusmortalitás szerint sorba rendeztem az országokat, azt vettem észre, hogy ez a sorrend igen hasonló a robot densityhez (tízezer feldolgozóipari munkásra jutó ipari robotok száma), amit az ipar 4.0-at tanulmányozva ismertem meg. Kérdés, hogy a robotsűrűség, mint az AI egyik indikátora miként segíthet a nagytömegű, pontos és gyors tesztelésben, a kontaktok felderítésében, az adathalmazok összekapcsolásában.

Aggasztó, hogy a későbbiekben a "vírus-vírusvilágjárvány-karantén-gazdasági válság-tömeges munkanélküliség-erőszakos cselekmények" sorozat megismétlődhet és még nagyobb károkat okozhat, ha időben nem sikerül a megfelelő következtetéseket a szakmának (gazdaságpolitika) levonni 2020 első félévéből.
Jelen írásban Aaron Miller és mtsai (2020) tanulmánya alapján különválasztom az elmúlt hét évtizedben kötelező BCG oltásban részesült népesség országait és megvizsgálom, hogy milyen tényezők magyarázhatják az eltérő virusmortalitást esetükben. Ezt követően ugyanezekkel a magyarázóváltozókkal megnézem további nyolc BCG-ben részesült lakosságú országot, majd összegzem a tapasztalatokat.

I. A BCG oltásban jellemzően nem részesültek országok népessége

Nyolc országban (mérsékelt égövi, 10 millió főnél népesebb országok, ahol nem volt kötelező BCG oltás), 2020. május 29-ig 241 ezer ember halt meg koronavírusban (a világ összes vírushalottjainak 2/3-a). Három tényező magyarázhatja az 1 millió főre jutó halottak számát: a) 80+, azaz a 80 éven felüliek részaránya, b) RD, a robotsűrűség, ami nagytömegű gyors, pontos tesztelést tesz lehetővé, c) ÁGY, a 100 ezer főre jutó kórházi ágyszám, amelynek fele az, ami a vírus-betegek gyógyítására fordítható egészségügyi kapacitást mutatja. Ha a vírus által jobban veszélyeztetett idősek (80+) számából kivonjuk a gyógyítást segítő eszközöket (robotsűrűség + ágyak fele), akkor a különbségként adódó potenciális áldozatok és az egy millió főre jutó tényleges vírushalottak száma erős (R2=97%) kapcsolatot mutat. (Az adatok 2017 évre vonatkoznak, a nyolc ország súlya a nominális világ-GDP-ben 40% feletti volt.)

Következtetések: 1) A BCG oltásban nem részesült országok népességének vírusmortalitása annál magasabb, minél több az idős ember és minél kisebb a vírussal szembeszállni képes robotizált tesztelő- és e betegek gyógyítására fordítható kórházi ágykapacitás. 2) Az ún. „svédmodell” gyógyítási szempontból nem rosszabb, mint a többieké, miközben a modell univerzális alkalmazása elkerülné a globális GDP erős visszaesését. 3) A defenzív karantén helyett az offenzív módszer (robotizált tesztelés és elégséges kórházi ágykapacitás) lehet a vakcina megalkotásáig a vírusjárvány elleni harc jó eszköze.

II. BCG oltásban részesült országok tapasztalata

Az eddigiekben csak a nem-BCG országokat elemeztük. Azt találtuk, hogy a 80 éven felüliek és a (robotsűrűség + kórházi ágyak) különbsége jól illeszkedik a virusmortalitáshoz az EU 7 országa és az USA esetén. A jó illeszkedés ugyan nem jelent oksági kapcsolatot, de ha egy másik sokaság esetén is hasonlót tapasztalunk, akkor ez növeli a bizalmunkat, hogy jó magyarázóváltozókat találtunk.

A BCG országok esetén a kapcsolat csaknem olyan szoros (R²=0,95), mint a nem-BCG országoknál. A vírusmortalitás sokkal magasabb a nem-BCG országoknál (102-580 között), mint a BCG országok esetén (0,3-182 között). Vagyis az ábra bal szélén (-200-nál) a BCG ország vírusmortalitása 25-szöröse, míg az ábra jobb oldalán (+100-nél) kb. 2,5-szerese a virusmortalitási hányad.

A BCG országok adatai néhány további érdekességet rejtenek:

a) Az időskorúak, a robotsűrűség és a kórházi ágyak száma alapján megalapozottnak tűnik, hogy a kínai halottak száma 5000 körüli lehetett, és az 1 millió főre jutó halottaké 3. Tajvanban a fajlagos érték ennek tizede (0,3), mivel a sokkal magasabb időskori arányt (2,5 vs 1,6) bőségesen ellentételezi a sokkal magasabb robotsűrűség (197 vs 97) és a kórházi ágyak nagyobb száma (698 vs 420).

 b) Nem meglepő az sem, hogy a magyar/szlovák egybevetésben közel 11-szerese a magyar halottak fajlagos száma a szlovákokénak, mivel a szlovákoknál jelentősen kisebb az idősek aránya és csaknem háromszoros a robotsűrűség, ami a magyar magasabb kórházi ágyszám nem tud kiegyenlíteni.

c) Nem helytálló a svédmodellt azzal ostorozni, hogy egybevetik a dán adatokkal, az előző ún. nem-BCG-s ország volt, az utóbbi BCG-s ország. Ha Dániában sem vették volna át 40 éven át a BCG oltások kötelező gyakorlatát, akkor 100×Idős-(RD+ágy/2)=60 nem 37,64×exp(0,0144×60)=99 halottat eredményezett volna millió főként, hanem 1,02×60+261,34=323-at. Ez ugyan még mindig pont 100 halottal kisebb, mint a svédországi 423 fő. Ennek alapvető oka az, hogy a svédeknél a 80 felettiek aránya 5,1 százalék szemben a dánok 4,2 százalékával (ez 90 többlethalottat magyaráz a dánokhoz képest, amit csökkent a magasabb robotsűrűség 10-zel, és növel a kevesebb ágyszám fele 20-szal. Ezzel kijön a 100 halottat érintő eltérés, a valóságos nagy eltérést (423 vs 99) döntően a BCG-nek köszönheti Dánia.

III. Következtetések

A vírusjárvány eltérő mortalitását döntőrészt az magyarázza, hogy az elmúlt hét évtizedben milyen hosszan és szisztematikusan oltottak BCG-vel. A csoportokon belüli különbségeket mindkét csoportnál ugyanaz a három tényező magyarázza: idősek részaránya – (robotok + kórházi ágyak). Gazdasági szempontból a legfontosabb elem az, hogy a 3+1 magyarázóváltozó 95-97%-ban magyarázza az eltéréseket, így a karantén eltérő intenzitásának nincs magyarázóértéke, vagyis Svédország gyakorlata egyetlen többlethalott nélkül őrizte meg a mozgásszabadságot. Amennyiben más országok is ezt tették volna, úgy nem kellene az országoknak 10% körüli GDP csökkenést elszenvedniük. A tapasztalat így a következő évekre vonatkozóan az, hogy a mesterséges intelligenciára és megfelelő kórházi kapacitásra támaszkodva célszerű megküzdeni a keletkező új vírusokkal és nem karanténba zártan mesterséges gazdasági válságot előidézni, ami munkanélküliségen és csökkenő jövedelmeken keresztül tovább rontja az életben maradás esélyeit. Svédország jól teljesített, a többieknek van mit tanulniuk tőlük.

Budapest, 2020. június 2.

GeoLectures: Deirdre Pfeiffer

As part of the geo lectures series, students at Corvinus University of Budapest had a presentation “Housing Flexibility and Subjective Wellbeing in U.S. Suburban Regions” given by Deirdre Pfeiffer, Associate Professor from School of Geographic Sciences & Urban Planning at Arizona State University on the 27^th February 2020.

According to Professor Pfeiffer, the main goal of the research was to focus on one role of the housing market, which she named flexibility, taking into account the concept of wellbeing that we know today as happiness. The geographical focus was kept on the Sun Belt region considered to stretch across the Southeast and Southwest.

Keeping this in mind, the students were introduced to the historical background of the problem. Suburban regions started developing in the US in the postwar period with a number of innovations being introduces, such as technological advancements, for example, air conditioning crucially important for the Sun Belt region, and the way it was financed, for instance, banks suggesting cheap loans. As follows, the demand for these areas was created, and diversity of the areas grew significantly, one could clearly see the level of diversity in the Inland Empire region of California, a suburban area in southern California. Another historical turnaround happened in 1970s, a so called Post-Civil Rights era when African Americans, Latinos, and Asians had their rights restored, including the housing sector. Finally, in 2000s in the time of global recession there was another significant change in the US housing market when people could not afford buying houses and paying for them that led to banks taking over those houses. In terms of these historical highlights the Professor introduced her theories.

The students learned that there are two major directions in this research area, representatives of both trying to answer the question if the suburban areas of the US are geography of opportunities or traps that limit people’s opportunities? The Professor claimed that it is possible to find particular windows of opportunities, a particular condition that enables people to thrive that makes her theories stand out. The first project posed a question whether places that allow housing growth from Post-Civil Rights suburbs have more opportunities for people from minorities mentioned above to reach socio-economic wellbeing compared to post-war suburbs? The students were introduced the results for the Phoenix region with a note that the same picture is observable on the nationwide level. According to the outcomes, proportion of middle class families living in poverty within minority groups is lower for Post-Civil Rights suburbs, and the level of segregation is subsequently lower for them.

The second project analyzed the US housing market characterized by massive disruption during the recession period when there was a conversion from owner-occupied to renter-occupied houses. Banks were taking over the houses, and investors were buying them and renting out to reduce the gap between the extended demand and supply. The boom in rental housing market was explained by people’s inability to buy the houses, by the bigger number of young people entering the market, and lack of construction. As a result, a significant growth in single-family rentals was observed from 2005 to 2015.

During the third part of the lecture the students were lucky to be presented the ongoing research that focuses on the growing concerns about the health consequences of car-oriented design features of living neighborhoods, in particular, the garage home. The professor noted that her family lives in such kind of a house, and due to this the topic is of great importance and interest for her. She came up with three theories saying that garage homes detract from subjective wellbeing, take away nature engagement, however detraction of subjective wellbeing lessens over time due to adaptation mechanism. It was exciting to see the real examples of the research process, and think about further opportunities for research.

At the end of the lecture students were asking questions, making important notices and trying to extend the problem to their areas of specialization, asking about sustainability practices in the suburban areas.

Ira Gribanenkova

The video of the lecture is available here:

Terepgyakorlat

Egy határmenti régió kihívásai a XXI. században

December 2-án a Geo Intézet szervezésében a nemzetközi tanulmányok BA szakos hallgatói tanulmányi kiránduláson vettek részt kiegészülve néhány szociológia BA és regionális és környezeti gazdaságtan (REKO) MSc szakos hallgatóval. A terepgyakorlat célpontja Nógrád megye megyeszékhelye, Salgótarján és az északi határtelepülés Somoskőújfalu volt. A tanulmányi kirándulás célja a határmenti területek helyzetének bemutatása és a szomszédos országokkal, határon túli településekkel való együttműködés fontosságának hangsúlyozása volt.

A kora reggeli indulást követően Budapestet elhagyva Salamin Géza intézetvezető tartott előadást a buszon először a budapesti agglomerációról, majd Nógrád megye határát átlépve a helyi jellegzetességekről. Salgótarján határához érve Bauer Ádám a Geo Intézet jelenlegi munkatársa, korábbi REKO hallgató, aki salgótarjáni származású, tartott előadást a buszon. Eközben a busszal bejárták a város egyik szegregátumát, majd Salgótarján rekreációs területeit. Ezen területek központjában, Eresztvényben található a Novohrad-Nógrád Geopark látogatóközpontja, amely a kirándulás első helyszíne volt. Itt a geopark helyi irodavezetője Drexler Szilárd adott elő a határon átnyúló geopark létrejöttéről, jellegzetességeiről, erősségeiről és kihívásairól. A heves havazás miatt Salgó várának megtekintése sajnos végül kimaradt a programból. Az előadást követően a hallgatók Bauer Ádám vezetésével csodálatos téli időjárásban átsétáltak Somoskőbe.

Somoskőben a várba felkapaszkodva megtekintették a falu és a vár kettősségét. A falu ugyanis magyar területen van, míg a közvetlenül mellette lévő a faluhoz szervesen hozzátartozó vár viszont már Szlovákiában. Ezt követően a hallgatók megebédeltek, majd Salgótarján belvárosában rövid városi séta következett, melynek során Bauer Ádám történeti áttekintést tartott a város fejlődéséről, elhelyezkedéséből fakadó kihívásairól és kitörési lehetőségeiről. Erre a könnyebb szemléltetés érdekében a salgótarjáni kálvária dombon került sor, ahonnan az egész belváros jól látható és az egyes korszakokban épült városrészek jól kivehetőek.

A nap utolsó programjára a helyi városháza dísztermében került sor, ahol Sándor Ildikó a Nógrádi Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft. ügyvezetője adott elő a határon átnyúló programok és projektek eredményeiről. A diákok a tanulmányi kirándulásnak köszönhetően szembesülhettek a határmenti régiók egyediségével, a politikai és nyelvi különbségek okozta nehézségekkel, melyek akadályozhatják a határon átnyúló együttműködéseket és a nemzetközi kapcsolatok kialakulását. A visszajelzések alapján hasznos információkkal gazdagodtak, így intézetünk újabb sikeres tanulmányi kirándulással segítette a hallgatók szakmai fejlődését.

GeoLectures: Terület- és városfejlesztési politika Németországban

Dr. Brenner János - c. egyetemi tanár, építésügyi asszesszor, várostervező

2019. december 5. - GeoLectures

December 5-én hallgatóink Dr. Brenner János - c. egyetemi tanár, építésügyi asszesszor és várostervező – a terület- és városfejlesztési politika németországi sajátosságairól tartott előadásán vehettek részt a GeoLectures geopolitikai, regionális tudományi, fejlesztéspolitikai és társadalomtudományi előadássorozat keretében.

Az előadás elején sor került a Németországot jellemző hosszú távú demográfiai és migrációs trendek bemutatására, mellyel kapcsolatban megtudhattuk, hogy századunk második felére az ország idősebb, „színesebb” és gyérebben lakott lesz. A demográfiai szerkezetváltással küzdő vidéki térségek helyzetén a migráció feltehetően nem fog lényegesen változtatni, hiszen az eddigiekben tapasztaltak alapján megfigyelhető, hogy az országban letelepedők körében a jelentős munkahely-kínálattal rendelkező, virágzó agglomerációs térségek a legnépszerűbbek.

Mindezek után megismerhettük a területfejlesztés helyi irányelveit és eszközeit. E tekintetben fontos megemlíteni, hogy a német területfejlesztés valamennyi térség helyzetbe hozására, versenyképességének növelésére törekszik, melynek során a régió különleges adottságainak erősítésével elsősorban a tudásalapú társadalom fejlesztéséhez igyekeznek hozzájárulni. Fontos továbbá a közszolgáltatások igénybevétele tekintetében az egyenlő esélyek biztosítása, hiszen Németország valamennyi térségében azonos értékű életfeltételekre van szükség, azonban ezt a demográfiai átalakulás és az egyre szűkebb pénzügyi források miatt egyre nehezebb valóra váltani. A településhálózati koncepciót tehát - mint az infrastruktúra és a közszolgáltatások eddigi vázát – ezekhez a változásokhoz kell igazítani, különösen az egészségügyi, a művelődési és oktatási, valamint a közlekedési ágazatban.

Az ellátás minőségét modern, térben és időben rugalmas szervezési és kínálati formákkal is szükséges kiegészíteni, s az eszközök tekintetében fontos az interkommunális együttműködés. Az eladás során kiemelésre került még – a fenntarthatóság jegyében – az erőforrások megőrzésének és a kultúrtáj alakításának alapelve, amely segítheti az optimális területfelhasználást a növekvő területfelhasználási konfliktusok és a takarékos területfelhasználás céljának szem előtt tartása mellett, a források és fejlesztési lehetőségek aktív menedzselésével; továbbá a megújuló energiaforrások és hálózatok (mellyel kapcsolatban jelentős problémát okoz az országban a földművelési monokultúrák létrejötte mellett a napelem- és szélkerék-monokultúra), s a klímaadaptáció fontossága.

Ezt követően bemutatásra került a terület- és településrendezési tervek hierarchiája Németországban továbbá a városfejlesztés legfontosabb kihívásai és válaszai. E válaszok közt hallhattunk az ország városfejlesztési programjairól, melyek közül részletesebben megismerkedhettünk a „Stadtumbau Neue Länder” programmal, amelynek keretében az új tartományokban üresen álló kb. egymillió lakás egy részének lebontásával párhuzamosan a városközpontok rehabilitálása is megtörténik. A program az eklektikus városnegyedek veszélyeztetettségére, és a töredékes városszerkezet keletkezésének veszélyére reflektál, s az eddigiekben elkészült értékelések szerint nagyon is sikeres: kevesebb üresen álló lakás, stabilabb lakáspiac, és a belvárosok revitalizációja is megvalósult a kezdeményezés nyomán. Azonban a Németországot érintő kihívások egy részére jelentett csupán megoldást az intézkedés, a demográfiai átalakulás viszont folytatódik.

Erre a kérdéskörre Ingatlantulajdonosi Fejlesztési Körzetek (IFK) létrehozásával igyekszik választ adni az ország, melynek lényege, hogy a tulajdonos kimozdul egyéni gazdasági perspektívájából, s helyette más tulajdonosokkal közösen a városnegyed rentabilitását célozza meg - mivel az ingatlanok lakóértékét nemcsak az ingatlan minősége határozza meg, hanem nagymértékben a környék, illetve a lakónegyed minősége is. Ennek megfelelően az IFK-k a demográfiai változás keretei közt hozzájárulnak a belső városrészek revitalizációjához, egyúttal erősítik a civil társadalmi részvételt a városfejlesztésben.

Az előadás tanulságaként szolgált, hogy a városfejlesztés területén a siker titka sokszor nem csupán a rendelkezésre álló források mennyisége, hanem többek között az integrált terület- ill. városfejlesztési szemlélet, és az e mentén történő koncepcióalkotás, valamint e koncepció messzemenő egyeztetése az érintettekkel, aktorokkal. Fontos továbbá a jogi és támogatási eszközök rugalmas, a célra összpontosított kezelése, vagyis a kommunális ill. regionális szinten megfogalmazott politikai akarat szakszerű megvalósítása.

Varga Virág

PhD-hallgató

Bernadette Hanlon professzor előadása

Bernadette Hanlon professzor (Ohio State University – USA) előadása az Országos Urbanisztikai Konferencián és a Budapesti Corvinus Egyetemen

A Budapesti Corvinus Egyetem GEO Intézete, illetve a Magyar Urbanisztikai Társaság meghívására Budapestre látogatott Bernadette Hanlon professzor (Ohio State University – Knowlton School of Architecture, City and Regional Planning Section) és először a 2019. november 6-án megrendezésre került XXV. Országos Urbanisztikai Konferencián (OUK), majd november 7-én a BCE-n tartott előadást urbanisztika-várostervezés-szurburbanizáció témakörben. A Magyar Urbanisztikai Társaság által szervezett nagyszabású esemény a ’Válaszok a lakáspiac változásaira és az ebből fakadó kihívások kezelésére’ címet kapta, reflektálva napjaink egyik legjelentősebb problémájára, amely különösen nagymértékben érinti a városokat, s kiemelten Budapestet. Bernadette Hanlon az OUK délelőtti programjának egyik plenáris előadója volt. Angol nyelvű prezentációjában a szuburbanizációs folyamatokkal, az ún. peremterületek lakóingatlanainak újjáéledésével, alapvető átalakulásával foglalkozott – megvilágítva ezzel a térbeli tervezés és urbanisztika aktuális kihívásait az USA vonatkozásában.

Hanlon professzor november 7-én a Corvinus Egyetem Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézete által szervezett, immár komoly hagyományokkal rendelkező GeoLectures-előadássorozatának keretén belül tartott egy különleges órát az érdeklődő diákoknak. Az előadás az úgynevezett intenzív hét/projekt hét programjai között szerepelt, és ily módon lehetőséget nyújtott az egyetem valamennyi BA, MA és PhD-képzésének hallgatója számára, hogy részt vegyen ezen a különleges eseményen. Bernadette Hanlon ’The City Becomes a Suburb: An Examination of Suburbanism in a Gentrified Neighborhood’ című előadásában az urbanizáció és a gentrifikáció legújabb tendenciáiról beszélt az Egyesült Államokban – ezen belül különösen az Ohio állambeli Columbus városára fókuszálva, esettanulmány-jelleggel. Foglalkozott többek között a várostervezés főbb kihívásaival (lásd például a külvárosi lakosság autóktól való függőségének környezeti hatásait és a külvárosi életmód társadalmi és gazdasági dimenzióit), és egyúttal párhuzamot vont a fejlett világban tapasztalható általános urbanizációs folyamatokkal. A nagy érdeklődésre számot tartó előadás rávilágított a szuburbanizáció és a gentrifikáció folyamataiban megfigyelhető analógiákra is, hangsúlyozva, hogy utóbbi esetében nagyon hasonló „fizikai környezetben” történik egy homogén felső-középréteg koncentrációja, ami korábban a külvárosi területek sajátossága volt.

Nemes Zsófia, PhD-hallgató

GeoLectures: Mitől zöldebb a szomszéd kertje?

2019. november 25-én, hétfőn intézetünk vendége volt Lados Mihály, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Központjának (KRTK RKK) kutatója. Már az előadásának címe alapján - ’Mitől zöldebb a szomszéd kertje? Utak és tévutak a hazai nagyvárosok Smart city kezdeményezéseiben’ - is nagyon izgalmasnak ígérkezett ez az alkalom. 

A prezentáció a legfontosabb globális kihívások ismertetésével indult, amelyekkel a városoknak szembe kell nézniük. Ezek pedig a növekvő városi népesség, a CO2 kibocsátás, a klímaváltozás és az erősödő migráció ördögi köre. Szó esett azokról a kihívásokról, amikkel a városoknak szembe kell nézniük. Ilyen a beépített területek arányának növekedése a mezőgazdasági területek rovására - Győr-Moson-Sopron megyében például 10%-kal csökkent a mezőgazdasági területek aránya az elmúlt években. Problémát okoz továbbá az a társasház építési mód, ami nem hagy semennyi zöldfelületet a házak között (maximum kigördíthető műfűszőnyeget…). A gépkocsiállomány és az autóhasználat növekedése is szóba került. Nem tudtuk megtippelni, hogy mennyi lehet hazánkban az 1000 főre jutó autók száma: 350 jut ezer főre (az EU átlag 550).

Ezután a Smart city fogalmával ismerkedtünk, ami nem is olyan egyszerű, e téren nincs egyetértés az ezzel foglalkozók között. Az biztos, hogy a Smart city nem egyenlő az ’intelligens város’ fogalmával, bár az utóbbi is információs és kommunikációs technológiákat (IKT) használ a város és a lakosság kommunikációjában, itt jellemző az e-ügyintézés és a visszajelzés-rendszerek is. A ’zöld város’ fogalmával sem egyenlő, hiszen nem csak az energiahatékonysággal, megújuló energiákkal, zöldterületek fejlesztésével foglalkozik. Az okos város az előbbieket egyesíti, az IKT-t, mint városmenedzsment eszközt használja, emellett fenntartható, költséghatékony, transzparens és ami a legfontosabb, együttműködő, bevonja a közösséget. Az okos város szinonimájának leginkább az ’élhető város’ mondható.

Új információ volt számomra a Polgármesterek szövetsége (https://www.covenantofmayors.eu/), ahová azok az önkormányzatok csatlakozhatnak, akik 2 éven belül vállalják egy akcióterv elkészítését. Ebben vállalniuk kell az üvegházhatású gázok kibocsátásának 40%-kal való csökkentését, összhangban az EU 2030-as Fenntartható Energia- és Klíma akciótervével. A szövetségnek 2008 óta majd 10.000 tagja van 59 országból. Az okos városok alapja a hosszú távú energiastratégia, a tervezés ennek mentén történik - így kapcsolódik össze a két dolog.

Mindezek után Lados Mihály Bécs esetére tért rá, ami 2011-ben Boyd Cohen klímaszakértő akkori rangsora alapján a ’Top 10 Okos város a világon’ első helyezettje lett. A városban 1997 óta működik egy okos város menedzsmenttel foglalkozó iroda, emellett okos energia stratégiájuk is van, illetve nemzetközi projektekben is részt vesz a város, pl. H2020. Győrtől Bécs és Budapest egyenlő távolságba van, ám az előadónk tapasztalatai alapján Bécs sokkal inkább együttműködik Győrrel és a környező településekkel is.

A hazai nagyvárosok közül először Debrecenről esett szó, ahol jól működik a Smart city modell. Bécset követve megjelenik az okos város koncepció a városmenedzsmentben és rendelkeznek Smart city weboldallal is. Ami a leginkább különös, hogy a Smart cityvel foglalkozó dolgozók, a Smart city szakértők heti rendszerességgel beszélgetnek a különböző problémákról és ezt a városi TV közvetíti.

Győrről részletesen esett szó, hiszen a város 2020-ra a leginkább okos hazai város posztját célozta meg. Ennek érdekében az intelligens közlekedési rendszerek terén fejlesztettek, okos közvilágítást alakítottak ki és városszervíz alkalmazást terveztek. A továbbiakban arról esett szó, hogy ezek a dolgok a gyakorlatban hogyan alakultak. A MOL Bubi megjelenése utáni évben elindította a város a saját GyőrBike nevű dokkolós közösségi kerékpár rendszerét. Ennek az első évben jó eredményei voltak, 800 bérletet vásároltak - ám ebből 500-at az önkormányzat vett és adott ajándékba. Azt várták, hogy a megajándékozottak majd megújítják a bérleteket, de nem tették. A bicikliket legtöbbször a vasútállomásról a rendelőintézetig használják a vidékről érkezők, ebben az esetben 15 percen belül marad a használat, amiért az alapdíjon kívül nem kell fizetni.

Győr az első helyek között volt, ahol lehetséges volt mobilról fizetni a parkolásért és okos mélygarázsokkal is rendelkeznek. 2013-ban az E-onnal együttműködve felszereltek 150 intelligens lámpatestet - ezeket a 3 éves kötelező üzemeltetési időszak után leszedték. Városszervíz alkalmazás is működik Győrben, de ezt a honlapon nagyon nehezen lehet megtalálni és egyáltalán nincsen reklámozva. A legnagyobb probléma Győrben, hogy ugyan sok adat összegyűlik az önkormányzatnál a különböző okos megoldásoknak köszönhetően, de ezeket semmire sem használják.

Hallottunk egy jelenleg 500 fős falu, Nagypáli okos város irányba mutató kezdeményezéseiről. A településen 1996 óta hoznak létre fenntartható fejlesztéseket. Közösségi napelemparkjuk van, energiaerdőt telepítettek és a Volánnak vásároltak egy elektromos buszt, hogy a gyerekeket azzal szállítsák az iskolába. A falu népessége meg is duplázódott 1996 óta, hiszen a polgármester egy új településrészt is létrehozott.

Az előadást néhány jó külföldi és hazai példa zárta. Brüsszelben vannak olyan lakóparkok, amelyek belső udvarán hatalmas park van, ahol rengeteg fa található és az állatvilág is megtelepedik. Malmöben zöldtető látogatóközpontok találhatóak és a városi méhészetet is gyakorolják. Emellett esővíz elvezető rendszerek is vannak, amelybe a háztartások szürkevize is belefolyik, miután biológiai szennyvíztisztítón ment át. Köszönjük Lados Mihálynak az előadást, a sok izgalmas új információt és a hazai és külföldi okos város kezdeményezés áttekintését!

Orbán Éva