Beszámoló a G. Fekete Éva Esettanulmány Készítő Versenyről

Beszámoló a G. Fekete Éva Esettanulmány Készítő Versenyről

A Budapesti Corvinus Egyetem és a Geo Intézet képviseletében hárman – Ghira Zsófia Anna, Csia Márton és Mozga Gábor – vettünk részt a G. Fekete Éva Esettanulmány Készítő Versenyen. Korábban „Margó” néven volt ismert az említett verseny, ami most először viselte a 2017-ben elhunyt G. Fekete Éva, a Miskolci Egyetem professzorasszonyának nevét, így emlékezve a kiváló kutatóra és tisztelegve a hazai vidékfejlesztés egyik legnagyobb alakja előtt. A verseny tárgya a helyi foglalkoztatásban sikeresen tevékenykedő valamely periférikus térség vagy település helyi foglalkoztatáshoz kapcsolódó kezdeményezéseinek és azok hatásainak bemutatása, valamint a sikeresnek tartott kezdeményezés továbbfejlesztésére, illetve más térségekben történő adaptációjára vonatkozó javaslatrendszer kidolgozása volt. Mindhárman elmondhatjuk magunkról, hogy az inspirációt az augusztusban, Irotán megszervezett G. Fekete Éva Nyári Egyetemen merítettük a vidékfejlesztés, szűkebb lehatárolásban pedig a borsodi és az abaúji térség kapcsán.

Esettanulmányunk elkészítéséhez Magyarország egyik leghátrányosabb térségéhez, az encsi járáshoz tartozó dél-abaúji Ináncs és Hernádszentandrás sikeres (köz)foglalkoztatási programjait, illetve a kiírásnak megfelelően adaptációinak lehetőségeit vizsgáltuk meg és elemeztük. Dolgozatunk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a hátrányos helyzetű térségekben értéket teremtő közfoglalkoztatási program esetén a vezetők milyen kihívásokkal találkoztak a program egyes életszakaszainak során, ezeket hogyan tudták orvosolni, illetve, hogy a jelenben, a működtetési és az önfenntartási szakaszok között milyen nehézségekkel szembesülnek, ezeket hogyan kezelik. A tanulmány elkészítésére három hét állt rendelkezésre, felkészítő tanáraink az Intézet munkatársai, Varga Ágnes és Dr. Jeney László voltak. A releváns szakirodalmak feltárása mellett terepi kutatást is végeztünk, mely során 1-1 interjút készítettünk a választott települések polgármestereivel. Meghatározó élmény volt személyesen is megismerkedni Kiss Péterrel és Üveges Gáborral, akik az értékteremtő közfoglalkoztatásra támaszkodva országos szinten is kiemelkedő és unikális programokat – az önellátó élelmiszertermelés és a közművek saját erőből való kiépítése Ináncson, valamint az önálló értékesítési rendszerrel és partnerhálózattal rendelkező BioSzentandrás márka megteremtése – vittek sikerre saját közösségeikben.

Melegházi növénytermesztés Ináncson
Képet készítette: Ghira Zsófia Anna

BioSzentandrás portékák a helyi kiállító üzletben
Képet készítette: Ghira Zsófia Anna

Interjúink és terepi bejárásunk alkalmával is megbizonyosodhattunk arról, hogy ekkora sikerek eléréséhez a helyi hősök, a közösségfejlesztés és a támogatási források szinergiájának felhasználása egyaránt szükségesek, a hangsúly pedig az értékteremtésen és a fenntarthatóságon van.

A tanulmányi verseny második, szóbeli fordulójára november 24-én került sor az MTA Miskolci Bizottságának Székházában. A döntőbe került négy csapat egyenként 20 percben prezentálhatta esettanulmányának eredményeit, amit egy 10 perces vita követett, majd a zsűritagok az NSKI, az ÉMORKA és a Miskolci Egyetem képviseletében értékelték a résztvevők teljesítményét. Az eredményhirdetésre az esemény végén helyben sor is került, ahol, egy másik Corvinusos és a Miskolci Egyetem delegációját megelőzve, elsőként hozta ki csapatunkat a szakmai zsűri. Ugyanakkor nem csak az első hellyel járó elismerést hoztuk haza Miskolcról, hanem a zsűritagok értékes és építő kritikáját, új kutatások irányát felvető kérdéseit. Valamint sok tanulsággal szolgált a versenytársak pályamunkáinak megismerése is, hiszen így új szempontokat, látásmódokat ismerhettünk meg. Véleményünk szerint a sikeres szereplésen túl, ezek szolgálták igazán azt a célt, amely a verseny kiírásának célkitűzései között is szerepel, hogy a résztvevőkben, jelen esetben csapatunk tagjaiban elköteleződés alakuljon ki az égető problémákkal küzdő vidékfejlesztés iránt.

Ezúton is köszönjük a szervezést és tanárainknak a felkészítő munkát!

Ghira Zsófia Anna, Csia Márton és Mozga Gábor

Prezentálás közben, a döntőben

Üveges Gáborral, Hernádszentandrás polgármesterével az eredményhirdetés után

A döntő után

Mentorprogram - Stanisław Leszczycki Institute of Geography and Spatial Organization Polish Academy of Sciences

Mentorprogram - beszámoló - Horváth Borisz

Lengyelország, Varsó

Stanisław Leszczycki Institute of Geography and Spatial Organization Polish Academy of Sciences

(2017.08.01 – 2017. 09.30.)

                Hol is kezdjem? Hogyan is foglaljam össze életem egyik legmeghatározóbb 2 hónapját? Nehéz dolog pár oldalba összesűríteni, de megpróbálom! 😉

            Már az érkezésem se volt egy sétagalopp, ugyanis az egyik nagyon jó barátom nősült július 29-én, ami pedig azt jelentette, hogy kötelező ott lennem a lakodalomban, így végül is alvás nélkül indultam neki Lengyelországnak, hiszen hajnalban már indulnom is kellett… 😊 A végállomás még nem Varsó volt, szerencsémre a vasárnap estét nyugodt környezetben tölthettem a bátyámnál Krakkóban, a 3 órás vonatút (Szombathely- Budapest), valamint a 7 órás (Budapest- Krakkó) buszút után. Másnap, július 31-én, hétfőn együtt utaztunk Varsóba, hogy beköltözzek az új „otthonomba” (Varsói Egyetem kollégiuma) a következő 2 hónapra. A kollégiumi bejelentkezést követően, elfoglaltam a szobámat, amelyet egy török egyetemista sráccal kellett megosztanunk közösen az elkövetkezendő 8 hétben, szerencsémre egy nagyon jó fej, kedves emberrel lakhattam együtt 2 hónapig. A kollégiumról röviden: az elején meggyűlt a bajom az adminisztrációval és a recepcióval egyaránt, hiszen a személyzet töredéke tudott csak angolul beszélni, így a kezdeti időszak nehéznek bizonyult, ám a kijelentkezést követően már azt vettem észre, hogy végül is a szívemhez nőtt ez a koli.

            Miután kipakoltam az összes cuccomat, neki is vágtam/unk felmérni a terepet: közelben lévő boltok, éttermek, buszmegállók stb. majd az esti vacsora után el is búcsúztunk egymástól a testvéremmel és ezt követően döbbentem rá, hogy: totál egyedül vagyok, egy tök idegen városban, ráadásul másnap már dolgozok is és fogalmam sincs mikor kell kelnem, hogy időben oda érhessek (Na jó, nem hagyhatom ki a történetből a másik jó barátomat, akinek rengeteget köszönhetek: Google Maps…).

            Kapcsolattartómmal, az utolsó levelezéskor abban állapodtunk meg, hogy augusztus 1-jén, kedden, reggel 8 órakor jelenjek meg a Lengyel Tudományos Akadémia -Területi Tervezési Osztály titkárságán (1.kép). Ami rögtön feltűnt, hogy a lengyelek elég lazán kezelik a dolgokat, legalábbis a magyarokhoz képest biztos könnyedebben állnak neki a munkának. A titkárságra sikeresen oda is értem 8 órára, viszont ott nem volt még senki sem, úgyhogy azt tanácsolták a portán, hogy jöjjek vissza később 9 és 10 óra között. Ezt az időt sikerült is jól kihasználnom arra, hogy felfedezzem a munkahely környékét a reggeli bevásárlásokhoz, kávézásokhoz, valamint ebédelésekhez. Az Akadémia nagyon jó helyen, a Centrumban van, minden szükséges szolgáltatás 5 percen belül elérhető volt számomra.

10 órakor végül meg is érkezett a titkársági munkatárs, aki egyébként rettentő kedves volt, éppen előző nap érkezett meg a nyaralásból, látszott is rajta, hogy fel volt töltődve, és egyben ez is volt az oka annak, hogy később jött be dolgozni. A körbevezetést követően megbeszéltem a supervisorommal, Piotr-val a további teendőket, valamint megkérdezte, hogy milyen területek érdekelnek jobban, majd ezek alapján felvázolta, hogy mi is lesz a fő feladatom a következő hetekben, amíg vissza nem tér az intézet igazgatója. A munkaidő hivatalosan 8-16 óráig tart, amit egyébként egyáltalán nem vesznek szigorúan, a lényeg annyi, hogy a megadott határidőre teljesítve legyen az adott feladat. A munkahelyen leginkább közlekedésfejlesztési projektekben vettem részt, ami számomra új terület és egyben kihívás is volt, ennek ellenére úgy érzem, hogy gyorsan belejöttem, köszönhetően a kollégák kedvességének és türelmének, és nem utolsó sorban a saját érdeklődésemnek is. A kommunikáció gördülékenyen ment, sikerült fejlesztenem a szakmai angolom, megtanulhattam új módszereket (például a szakdolgozatomhoz) és ami a legfontosabb, hogy nagyszerű, barátságos embereket ismerhettem meg itt. Úgy érzem, hogy bátran kijelenthetem azt, hogy az Akadémián töltött idő teljes mértékben hozzájárult a szakmai fejlődésemhez.

1. kép: A hely, ahol dolgoztam...

            Az első 2 hetem tulajdonképpen a város felfedezéséről szólt, a tömegközlekedés megismeréséről, valamint a megfelelő napi rutin kialakításáról. Tudni kell rólam, hogy nem bírok sokáig megmaradni otthon sem a négy fal között, így szinte minden este elmentem valahova munka után is, eleinte persze csak egyedül, de később csatlakozott szobatársam is, hogy megmutasson pár jó helyet a belvárosban és adjon pár tippet a várossal és tömegközlekedéssel kapcsolatban. Véleményem szerint Varsó egy élhető, prosperáló, nagyszerű, szellős, barátságos város. A városban rengeteg hatalmas park van, amit a lengyelek – akik egyébként nagyon aktívak sport területén - és külföldiek egyaránt szívesen használnak sportolásra, pihenésre és szórakozásra. A helyiek elmondása szerint az elmúlt 4-5 évben nagyon nagy (pozitív) változáson ment keresztül a város, ami meg is látszik a városképen (2. és 3.kép). A városról még annyit érdemes tudni, hogy jóval kevesebb látnivaló van, mint például Budapesten, nem kimondottam egy turistacélpont, ám talán ebben is rejlik varázsa. Én mindenesetre beleszerettem a városba.

2. kép: A Centrum éjszaka

3. kép: Egy átlagos hétköznap délután a Mokotowskie Parkban

            Összeségében elmondható, hogy a lengyel életszínvonal nagyjából megegyezik a hazaival, az árakat tekintve nagy hasonlóságot mutatott a magyar árszínvonallal. A tömegközlekedés szerintem nagyon könnyű, még egy turistának is kihívás eltévedni. Mivel Varsóban csupán 2 metróvonal van (még), ezért többnyire busszal és villamossal utaztam, amik még csúcsidőben sem voltak túlzsúfolva (annak ellenére sem, hogy közel 2 millió fő él Varsóban), a járművek pedig állandóan tiszták voltak.

A Belváros, valamint az - újjáépített - Óváros rengeteg szórakozási lehetőséget nyújt, unatkozásra nincs idő. Érdemes megemlíteni a lengyel múzeumokat, melyek szerintem szuper módon vannak kialakítva, itt jöttem rá, hogy múzeumba járni lehet egy tök jó kikapcsolódás, szórakozás. Személyes kedvencem a Copernicus Science Center, ahol több, mint 3 órát sikerült úgy eltölteni egyedül, hogy észre sem vettem.

            Végezetül megpróbálnám nagyon röviden összefoglalni a Varsóban töltött 2 hónapot röviden (persze, hogy nem fogok elárulni mindent 😉). Ahogy említettem a bevezetőben, ráébredtem arra, hogy teljesen egyedül vagyok, és szinte semmi segítségem nincs (persze később ez már nem volt igaz). Annyi hátrányból indultam a részképzésben résztvevőkhöz képest, hogy az állandó jó társaság nem feltétlenül adott, gondolok itt a nyüzsgő kollégiumi életre és a nagy közös bandázásokra. Augusztusban a kollégium szinte kihalt volt, a 10 emeletből csak a felső 3 szinten voltak itt lakók, akinek többsége szintén dolgozott és csak az alacsony ár miatt választotta a kolis életet. Lehetett volna ez a varsói 2 hónap igazi rémálom is, de egyáltalán nem az lett, amihez persze kellett az is, hogy érdekeljen a város, meglegyen az emberben a kellő kalandvágy. Ebből kifolyólag sok vicces szituációba is csöppentem: Például, amikor életemben először elmentem egyedül egy szórakozóhelyre. Úgy láttam itt az ideje annak is, hogy ezt is kipróbáljam, végül is veszteni valóm nincs, ha nem érzem jól magam, hazamegyek és maximum alszok egy jó nagyot a hétvégén. Ám, hála az égnek (és hozzáállásomnak) nem így történt ez az este, és máris sikerült szereznem lengyel barátokat, akikkel nagyon sok jó közös programban tudtam részt venni a további 6 hét során. Tehát, viszonylag gyorsan, az első 2 hét után már barátokat is szereztem, valamint később tagjává váltam a Varsói Magyar Klubnak is. Fontos megemlítenem azt, hogy a lengyelek tényleg(!!!) nagyon kedvelik a magyarokat, az általában ránézésre hűvösnek tűnő (pedig nem azok) lengyel ember napját is feltudta dobni az az információ, hogy éppen egy magyarral van dolguk, hiszen:

„Lengyel – magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”

            Ahogy fentebb említettem, a lengyelek szeretnek sportolni, aminek köszönhetően sikerült részt vennem – szerintem Varsó egyik legjobb közösségi programján – az úgynevezett „Nightskating Warszawa” programon. Az eseményről annyit kell tudni, hogy kezdetben csupán egy egyszeri civil megmozdulás volt annak érdekében, hogy ösztönözzék a városlakókat a sportolásra, mégpedig görkorcsolyával. A kezdeményezés annyira népszerűvé nőtte ki magát, hogy már minden évben, a májustól – októberig tartó szezonban, 4 hetente (csütörtökön) körülbelül 2-3 ezer ember szeli át együtt Varsót görkorcsolyával több, mint 20 km-t megtéve. A kooperáció kiváló a városvezetés és az egyesület között, gondolok itt például az utak lezárására és rendőri kíséretre, valamint a helyieknek is sikerült teljesen megbékélni azzal, hogy 4 hetente, csütörtökön leáll a közlekedés Varsó belvárosában.

            A varsói 2 hónapom nagyon sok mindenben segített nekem, új emberek megismerésén, (munkahelyi) tapasztalatszerzésen kívül nagyon hasznos önismereti lecke is egyben az ösztöndíjas időszak. Bátorítok mindenkit, hogy próbálja csak ki magát egy teljesen idegen környezetben, higgyétek el - most már tapasztalatból - sokszor megfogtok lepődni saját magatokon, hogy mire képes az ember akkor, hogy ha kilép a komfortzónából. Meg fogja érni 😉!

Mentorprogram – Planificatio srl. Csíkszereda

Mentorprogram – Planificatio srl. Csíkszereda
Varga Zoltán

A mesterképzésem második évében lehetőséget kaptam egy 6 hetes nyári szakmai gyakorlatra, amelyet a csíkszeredai Planificatio vállalatnál végeztem. Szakmai mentorom, Csák László volt, aki a cég ügyvezető igazgatója is egyben, már több mint 10 éves tapasztalattal rendelkezik a településfejlesztéssel kapcsolatos pályázatok terén és emellett az EU intézményeivel és politika alkotási folyamatait is részletesen ismeri.

A szakmai gyakorlati munkám során az EU Közös Agrárpolitikájának jövőbeli változásait vizsgáltam a 2021-2027-es ciklusban, Hargita megye vonatkozásában. A problematikát az jelentette, hogy felmerült a föld alapú támogatások megszüntetése, ami a gazdálkodók bizonyos rétegének a legfontosabb jövedelemforrását jelentik. Azonban ennek megismeréséhez először szükséges volt megvizsgálni részletesebben ezt a legrégebbi EU-s szakpolitikát, hiszen csak így lehet azt meghatározni, hogy milyen fejlesztési irányokat és célokat fogalmaz meg a mezőgazdasággal kapcsolatosan.  Ezt követően a terület helyi mezőgazdaság sajátosságait kellett feltárni, amely megmutatta, hogy milyen a térség gazdálkodói szerkezete és azt, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük az itt tevékenykedő gazdáknak. Románia 2007-es EU-s csatlakozását követően föld alapú támogatások szerepe egyre inkább nélkülözhetetlenné vált leginkább a kisgazdaságok életében, míg a nagygazdaságok részére ezek mindössze jövedelem kiegészítést jelentettek.

A Régiók Bizottsága a következő fejlesztési periódusra egy meglehetősen sötét képet vázolt fel a támogatásokra vonatkozóan, ezért a Közös Agrárpolitika jövőbeli reformjaival kapcsolatban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) konzultációt kezdeményezett. Ebben a jelenlegi ciklus elmúlt 4 évének tapasztalatait továbbították a döntéshozók felé, hogy így fogalmazzanak meg egy konkrét álláspontot a 2021-2027-es fejlesztési ciklusra vonatkozóan. Ez alapján a Természeti Erőforrások Szakbizottsága előterjesztést nyújtott be a Régiók Bizottsága részére, amelyet a szakmai gyakorlatom időtartalma során jóvá is hagytak. Ez a folyamat jól bizonyítja, hogy az EU figyelembe veszi az egyes tagországok, vagy az egyes régiók sajátos igényeit és ehhez alkalmazkodva módosítja az egyes szakpolitikákat.

            A gyakorlat során lehetőségem volt részt venni egy, a témába vágó konferencián, amely a Közös Agrárpolitika és a Székely termékek jövőjével foglalkozott. A téma beható megismeréséhez nélkülözhetetlen volt az ezen való részvétel, hiszen ott magam is hallhattam az érintett szereplők véleményét, ezáltal jobban tudtam a problémával azonosulni. Úgy vélem, a gyakorlat során egy olyan folyamatot követhettem végig, ahol egy alulról jövő, tagállami kezdeményezés képes volt változtatásokat elérni a jövőbeli teljes szakpolitikára vonatkozóan. Ez a folyamat azonban a különböző ágazatok esetében is hasonlóképpen zajlik, ezét úgy gondolom, hogy ennek ismerete a jövőben mindenképpen hasznomra válik.

            A szakmai gyakorlat során olyan szempontból is szerencsésnek érezem magam, hogy lehetőségem volt egy hosszabb időszakon keresztül Erdélyben lennem és nem pedig csak egy hosszabb körutazáson vettem részt, így könnyebben felvehettem a kinti élet ritmusát. Számomra a legcsodálatosabb dologok a helyi ételek voltak. Lehetőségem volt végig kóstolni a legnagyszerűbb erdélyi ételeket, köztük a csorba levesek végtelen variációit, a puliszkát, a miccset, és még hosszasan sorolhatnám. A helyi boltokban pedig kiváló minőségű sajtokat és húsokat lehetett kapni, de emellett nagyon sokat megfordultam a piacon is, ahol hatalmas választék volt a helyi termelők által megtermelt zöldségekből. Nekem mégis, az összes közül a legkülönlegesebb az áfonya volt, amit vödör számra árultak, na meg a rókagomba. Ha ez pedig nem lett volna elég, akkor havonta egyszer megrendezték a helyi termelők piacát, ahol csak a helyiek által készített kézműves termékeket lehetett vásárolni.

            A szabadidőnkben, a gyakornok társammal, végig stoppoltuk Erdélyt, mivel a tömegközlekedés elég ritka és ehhez képest drága is. Viszont így szerencsére nagyon kalandos utak kerekedtek, amelyek során hosszasabban beszélgethettünk a helyiekkel és jobban megismerhettük a világról alkotott képüket. Rengeteg helyre eljutottunk, csakhogy néhányat említsek: Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Tusnádfürdő, Szent Anna-tó, Medve-tó, Békás-szoros és még számos egyéb helyet. Ezeken a látványosságokon kívül rengeteget túráztunk, habár sok figyelmeztetést kaptunk, hogy jobb, ha a medvékre vigyázunk, de szerencsére sikerült leküzdenünk ezt a félelmet, szóval ez nem lehetett akadály, hogy megmásszuk a Kossuth-sziklát, a Csicsói-Hargitát, az I-es követ, valamit a Brassói hegyet is. Azért csalódott lettem volna, ha úgy kell elhagynom Erdélyt, hogy nem látok medvét, de szerencsére mikor másodjára voltam a Szent Anna-tónál, amikor az otthoni barátaim meglátogattak, akkor pont láttunk egy jó nagy medvét, aki éppen a kukából csemegézett.

      Összességében tehát azt mondhatom, hogy a 6 hét összes hétvégéjére sikerült valami új helyszínt felfedeznünk, vagy valamilyen programon részt venni, tehát nem unatkoztunk. Szeretnék minden jelenlegi és jövőbeli hallgatót arra bátorítani, hogy ha lehetőségük van, mindenképpen jelentkezzenek a mentorprogramra, hiszen kijelenthetem, hogy a legnagyobb élményben lesz részük, egész egyetemi éveik során és emellett még a szakmailag is rendkívül hasznos tapasztalatokra tehetnek szert.