Mentorprogram - Stanisław Leszczycki Institute of Geography and Spatial Organization Polish Academy of Sciences

Mentorprogram - beszámoló - Horváth Borisz

Lengyelország, Varsó

Stanisław Leszczycki Institute of Geography and Spatial Organization Polish Academy of Sciences

(2017.08.01 – 2017. 09.30.)

                Hol is kezdjem? Hogyan is foglaljam össze életem egyik legmeghatározóbb 2 hónapját? Nehéz dolog pár oldalba összesűríteni, de megpróbálom! 😉

            Már az érkezésem se volt egy sétagalopp, ugyanis az egyik nagyon jó barátom nősült július 29-én, ami pedig azt jelentette, hogy kötelező ott lennem a lakodalomban, így végül is alvás nélkül indultam neki Lengyelországnak, hiszen hajnalban már indulnom is kellett… 😊 A végállomás még nem Varsó volt, szerencsémre a vasárnap estét nyugodt környezetben tölthettem a bátyámnál Krakkóban, a 3 órás vonatút (Szombathely- Budapest), valamint a 7 órás (Budapest- Krakkó) buszút után. Másnap, július 31-én, hétfőn együtt utaztunk Varsóba, hogy beköltözzek az új „otthonomba” (Varsói Egyetem kollégiuma) a következő 2 hónapra. A kollégiumi bejelentkezést követően, elfoglaltam a szobámat, amelyet egy török egyetemista sráccal kellett megosztanunk közösen az elkövetkezendő 8 hétben, szerencsémre egy nagyon jó fej, kedves emberrel lakhattam együtt 2 hónapig. A kollégiumról röviden: az elején meggyűlt a bajom az adminisztrációval és a recepcióval egyaránt, hiszen a személyzet töredéke tudott csak angolul beszélni, így a kezdeti időszak nehéznek bizonyult, ám a kijelentkezést követően már azt vettem észre, hogy végül is a szívemhez nőtt ez a koli.

            Miután kipakoltam az összes cuccomat, neki is vágtam/unk felmérni a terepet: közelben lévő boltok, éttermek, buszmegállók stb. majd az esti vacsora után el is búcsúztunk egymástól a testvéremmel és ezt követően döbbentem rá, hogy: totál egyedül vagyok, egy tök idegen városban, ráadásul másnap már dolgozok is és fogalmam sincs mikor kell kelnem, hogy időben oda érhessek (Na jó, nem hagyhatom ki a történetből a másik jó barátomat, akinek rengeteget köszönhetek: Google Maps…).

            Kapcsolattartómmal, az utolsó levelezéskor abban állapodtunk meg, hogy augusztus 1-jén, kedden, reggel 8 órakor jelenjek meg a Lengyel Tudományos Akadémia -Területi Tervezési Osztály titkárságán (1.kép). Ami rögtön feltűnt, hogy a lengyelek elég lazán kezelik a dolgokat, legalábbis a magyarokhoz képest biztos könnyedebben állnak neki a munkának. A titkárságra sikeresen oda is értem 8 órára, viszont ott nem volt még senki sem, úgyhogy azt tanácsolták a portán, hogy jöjjek vissza később 9 és 10 óra között. Ezt az időt sikerült is jól kihasználnom arra, hogy felfedezzem a munkahely környékét a reggeli bevásárlásokhoz, kávézásokhoz, valamint ebédelésekhez. Az Akadémia nagyon jó helyen, a Centrumban van, minden szükséges szolgáltatás 5 percen belül elérhető volt számomra.

10 órakor végül meg is érkezett a titkársági munkatárs, aki egyébként rettentő kedves volt, éppen előző nap érkezett meg a nyaralásból, látszott is rajta, hogy fel volt töltődve, és egyben ez is volt az oka annak, hogy később jött be dolgozni. A körbevezetést követően megbeszéltem a supervisorommal, Piotr-val a további teendőket, valamint megkérdezte, hogy milyen területek érdekelnek jobban, majd ezek alapján felvázolta, hogy mi is lesz a fő feladatom a következő hetekben, amíg vissza nem tér az intézet igazgatója. A munkaidő hivatalosan 8-16 óráig tart, amit egyébként egyáltalán nem vesznek szigorúan, a lényeg annyi, hogy a megadott határidőre teljesítve legyen az adott feladat. A munkahelyen leginkább közlekedésfejlesztési projektekben vettem részt, ami számomra új terület és egyben kihívás is volt, ennek ellenére úgy érzem, hogy gyorsan belejöttem, köszönhetően a kollégák kedvességének és türelmének, és nem utolsó sorban a saját érdeklődésemnek is. A kommunikáció gördülékenyen ment, sikerült fejlesztenem a szakmai angolom, megtanulhattam új módszereket (például a szakdolgozatomhoz) és ami a legfontosabb, hogy nagyszerű, barátságos embereket ismerhettem meg itt. Úgy érzem, hogy bátran kijelenthetem azt, hogy az Akadémián töltött idő teljes mértékben hozzájárult a szakmai fejlődésemhez.

1. kép: A hely, ahol dolgoztam...

            Az első 2 hetem tulajdonképpen a város felfedezéséről szólt, a tömegközlekedés megismeréséről, valamint a megfelelő napi rutin kialakításáról. Tudni kell rólam, hogy nem bírok sokáig megmaradni otthon sem a négy fal között, így szinte minden este elmentem valahova munka után is, eleinte persze csak egyedül, de később csatlakozott szobatársam is, hogy megmutasson pár jó helyet a belvárosban és adjon pár tippet a várossal és tömegközlekedéssel kapcsolatban. Véleményem szerint Varsó egy élhető, prosperáló, nagyszerű, szellős, barátságos város. A városban rengeteg hatalmas park van, amit a lengyelek – akik egyébként nagyon aktívak sport területén - és külföldiek egyaránt szívesen használnak sportolásra, pihenésre és szórakozásra. A helyiek elmondása szerint az elmúlt 4-5 évben nagyon nagy (pozitív) változáson ment keresztül a város, ami meg is látszik a városképen (2. és 3.kép). A városról még annyit érdemes tudni, hogy jóval kevesebb látnivaló van, mint például Budapesten, nem kimondottam egy turistacélpont, ám talán ebben is rejlik varázsa. Én mindenesetre beleszerettem a városba.

2. kép: A Centrum éjszaka

3. kép: Egy átlagos hétköznap délután a Mokotowskie Parkban

            Összeségében elmondható, hogy a lengyel életszínvonal nagyjából megegyezik a hazaival, az árakat tekintve nagy hasonlóságot mutatott a magyar árszínvonallal. A tömegközlekedés szerintem nagyon könnyű, még egy turistának is kihívás eltévedni. Mivel Varsóban csupán 2 metróvonal van (még), ezért többnyire busszal és villamossal utaztam, amik még csúcsidőben sem voltak túlzsúfolva (annak ellenére sem, hogy közel 2 millió fő él Varsóban), a járművek pedig állandóan tiszták voltak.

A Belváros, valamint az - újjáépített - Óváros rengeteg szórakozási lehetőséget nyújt, unatkozásra nincs idő. Érdemes megemlíteni a lengyel múzeumokat, melyek szerintem szuper módon vannak kialakítva, itt jöttem rá, hogy múzeumba járni lehet egy tök jó kikapcsolódás, szórakozás. Személyes kedvencem a Copernicus Science Center, ahol több, mint 3 órát sikerült úgy eltölteni egyedül, hogy észre sem vettem.

            Végezetül megpróbálnám nagyon röviden összefoglalni a Varsóban töltött 2 hónapot röviden (persze, hogy nem fogok elárulni mindent 😉). Ahogy említettem a bevezetőben, ráébredtem arra, hogy teljesen egyedül vagyok, és szinte semmi segítségem nincs (persze később ez már nem volt igaz). Annyi hátrányból indultam a részképzésben résztvevőkhöz képest, hogy az állandó jó társaság nem feltétlenül adott, gondolok itt a nyüzsgő kollégiumi életre és a nagy közös bandázásokra. Augusztusban a kollégium szinte kihalt volt, a 10 emeletből csak a felső 3 szinten voltak itt lakók, akinek többsége szintén dolgozott és csak az alacsony ár miatt választotta a kolis életet. Lehetett volna ez a varsói 2 hónap igazi rémálom is, de egyáltalán nem az lett, amihez persze kellett az is, hogy érdekeljen a város, meglegyen az emberben a kellő kalandvágy. Ebből kifolyólag sok vicces szituációba is csöppentem: Például, amikor életemben először elmentem egyedül egy szórakozóhelyre. Úgy láttam itt az ideje annak is, hogy ezt is kipróbáljam, végül is veszteni valóm nincs, ha nem érzem jól magam, hazamegyek és maximum alszok egy jó nagyot a hétvégén. Ám, hála az égnek (és hozzáállásomnak) nem így történt ez az este, és máris sikerült szereznem lengyel barátokat, akikkel nagyon sok jó közös programban tudtam részt venni a további 6 hét során. Tehát, viszonylag gyorsan, az első 2 hét után már barátokat is szereztem, valamint később tagjává váltam a Varsói Magyar Klubnak is. Fontos megemlítenem azt, hogy a lengyelek tényleg(!!!) nagyon kedvelik a magyarokat, az általában ránézésre hűvösnek tűnő (pedig nem azok) lengyel ember napját is feltudta dobni az az információ, hogy éppen egy magyarral van dolguk, hiszen:

„Lengyel – magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”

            Ahogy fentebb említettem, a lengyelek szeretnek sportolni, aminek köszönhetően sikerült részt vennem – szerintem Varsó egyik legjobb közösségi programján – az úgynevezett „Nightskating Warszawa” programon. Az eseményről annyit kell tudni, hogy kezdetben csupán egy egyszeri civil megmozdulás volt annak érdekében, hogy ösztönözzék a városlakókat a sportolásra, mégpedig görkorcsolyával. A kezdeményezés annyira népszerűvé nőtte ki magát, hogy már minden évben, a májustól – októberig tartó szezonban, 4 hetente (csütörtökön) körülbelül 2-3 ezer ember szeli át együtt Varsót görkorcsolyával több, mint 20 km-t megtéve. A kooperáció kiváló a városvezetés és az egyesület között, gondolok itt például az utak lezárására és rendőri kíséretre, valamint a helyieknek is sikerült teljesen megbékélni azzal, hogy 4 hetente, csütörtökön leáll a közlekedés Varsó belvárosában.

            A varsói 2 hónapom nagyon sok mindenben segített nekem, új emberek megismerésén, (munkahelyi) tapasztalatszerzésen kívül nagyon hasznos önismereti lecke is egyben az ösztöndíjas időszak. Bátorítok mindenkit, hogy próbálja csak ki magát egy teljesen idegen környezetben, higgyétek el - most már tapasztalatból - sokszor megfogtok lepődni saját magatokon, hogy mire képes az ember akkor, hogy ha kilép a komfortzónából. Meg fogja érni 😉!