Encsi terepgyakorlat avagy, érdemes-e bevállalni ezt az 5 napot a vizsgaidőszak elején…

Gazdaságföldrajzi- és falufejlesztési műhelymunka és terepgyakorlat

Személy szerint már alapszakosként (vidékfejlesztési agrármérnök alapszak) is kaptam invitálást erre a bizonyos gyakorlatra, de mindig, amikor lett volna kedvem és időm is, már kezdődött a vizsgaidőszak, mely szabadidőt természetesen bűn nem tanulásra fordítani. Idén ez másképp volt (jelenleg már regionális és környezeti gazdaságtan mesterszakosként, az első év végén), több okból is úgy döntöttem „rááldozom” ezt az 5 napot 3 remek szakemberre (Varga Ágnes, Dr. Jeney László, Juhász Pál) a szaktársak újbóli „megismerésére”, illetve egy egyébként remek adottságokkal rendelkező hátrányos helyzetű térségre.

Vasárnap kora délután (14:25) indultunk a Keletiből és hála a világszínvonalú állami vasutaknak, illetve a barátoknak ez az egyébként kb. 200 km-es táv csupán pár rövid pillanatig tartott, mígnem megérkeztünk Ináncs állomásra (17:30). Ezután következett egy kedves kis vacsora, majd rövid megbeszélés (2. kép) az elkövetkező napok törzshelyén, az Aranyhordóban (1.kép, Aranyhordó Panzió Étterem Pizzéria, Pere), remek kiszolgálással, finom ételekkel, egy rövid műhelymunkával, amelyen megismerkedhettünk a térséggel (történetével, földrajzával, gazdasági és társadalmi kihívásaival) számos fontos infóval (már a terepgyakorlattal kapcsolatban) felvezetéssel a következő napok történéseiről, illetve már első este jó hangulattal.

1. kép: A szállás, Aranyhordó Panzió, Pere

2. kép: az első esti műhelymunka

A második nap (épp, mint a többi is) finom reggelivel, rövid eligazítással kezdődött, majd következett az első általam egyébként „normál szintű izgatottsággal” várt látogatás, Hernádszentandráson a helyi polgármester (Üveges Gábor) vezénylésével, majd a helyi biokertészet látogatásával (3. kép), már a kertészetet koordináló hölgyek (Adrienn és Orsi) vezetésével. Mind a polgármester, mind a lányok által tartott előadások során rengeteg érdekességről hallhattunk (a térséggel, a településsel, a lehetőségekkel, a kilátásokkal, egészen az alapvető építőelem szintű információkkal kapcsolatban, de a közmunkaprogramon keresztül a helyi közösségfejlesztésen át egészen a biokertészet működéséig), de csak azt tudom mondani, hogy muszáj személyesen tapasztalni, átélni, ott lenni és magadévá tenni mindezt. Ezután következett az Abaúj Leader Egyesület látogatása, szintén szó esett számos információról, a pályázati pénzek lehetőségeiről és a csökkenő mennyiségekről is, megvallom a hernádszentandrási látogatás hihetetlenül magas mércéje után, egy picit itt alábbhagyott a lelkesedésem (((itt Pali bácsi is remek indikátorként jelezte az érdekességi mérőn a pozíciót))).

3. kép: Biokertészet, Hernádszentandrás

Az 2. nap záró helyszíne pedig az Anyukám mondta étterem volt (4. kép). Én sajnos még nem hallottam róla, ettől függetlenül túlzás nélkül mondható, hogy egy világszinten ismert helyről van szó. Az étteremben Dudás Szilárd az alapító testvérpár egyik tagja szolgáltatta a mesét, az életutat, a recepteket, a történeteket, a lehetőségeket, illetve a hihetetlen mennyiségű érdekességet magába foglaló előadást. Röviden, azért annyit mondanék, hogy olyan kávét van lehetőségünk fogyasztani az étteremben, amit csak a Forma 1 tagjai ihatnak, a „piccán”. Olyan paradicsomszósz van, amit csak Sinatra, Tina Turner, illetve az itt fogyasztó kaphat(ott), de „nyilván” az olíva olaj se lehet más, mint amit a Pápa ebédjéhez használnak. Az pedig már csak hab a ritka kávén, hogy megkóstolhattuk a világ néhány legjobb pizzáját is. Este egy finom vacsora, a szokásos megbeszélés, összegzés (épp ahogy minden látogatási pontnál, az esti összefoglalón is folyamatosan volt lehetőség kérdezni, egyéb irányokba terelni a beszélgetést, mindig egy abszolút nyitott baráti eszmecserét kell elképzelni, a barátok, tanárok, szakértő (Juhász Pál) gondolatainak, - de mindeközben komoly fejlesztéspolitikai lehetőségek, kilátások, aktualitások - megismerése mellett). Ezután természetesen szabad foglalkozás, nincs mit részletezni ott kell lenni, barátokkal beszélgetni, megismerni egymást és így tovább…

4. kép: Anyukám Mondta Étterem, Encs

A következő nap, az Abaújtej Közös Vállalat tejfeldolgozó üzemét látogattuk először, ahol az előzőekhez hasonlóan, rengeteg érdekes infót hallgathattunk meg (a telephely vezetőjétől „természetesen”), munkahelyek, tejipari lehetőségek, terjeszkedés, versenyezhet, illetve számos további érdekességet beleértve is. Megkóstolhattuk a helyben készült finomabbnál finomabb sajtokat, illetve a napi szinten 50 ezer darabban előállított dobozos kakaót is, ezután pedig a gyárat és a raktárházat is volt lehetőségünk testközelből látni, tapintani és szagolni is (5. kép). A következő célpont a Bioball Magyarország (Bionly Kft.) gyára volt, ahol szintén, mint legtöbb esetben a helyi lehetőségekről, kilátásokról, egy kis gazdasági jelentésről, és persze sok érdekességről is szó esett Dsupin János ügyvezető kommentálásában. Ez esetben a helyi szintű közösségfejlesztés és a felnövekvő generációk segítése is kiemelt feladatként jelent meg (ami egy rettentő fontos és kiemelt dolog(nak kellene lennie), az egész térség tekintetében), de a tenni akarás és a „magad uram, ha szolgád nincsen” életstílus is rettentő megnyerő volt János történetében. Majd természetesen itt is volt lehetőségünk körbe nézni, megismerni, hogy is készülnek a számos tanúsítvánnyal ellátott bio extrudátumok, melyeket egyébként főleg német exportra termelnek, a jutalom ez esetben több kartonnyi felső szájpadlásra szigorúan nem ragadó bio „kuki” volt.

5.kép: Abaújtej üzemlátogatás

A nap záró célpontja a Litkán található, Kardos Tanya volt, mely családi farm fő profilja a húsmarha nevelés, olyan minőségben, melyet elsősorban az osztrák piac vesz fel (értsd, elég jó). Az állatok javarészt saját termesztésű takarmányt kapnak, a trágya helyben kerül felhasználásra, amolyan önellátásra hajazó irányokat kell elképzelni. Ez esetben sem merülök el a részletekben, illetve agrármérnökként, talán engem kevesebb meglepetés is ért, de jó volt látni, hogy a társaság azért élvezettel hallgatta és élte bele magát (6. kép) a gazdaságot vezető házaspár „körbevezetésébe”. Fontosnak tartom a hasonló jellegű séták legalább egyszeri „elvégzését”, hiszen már az első napon szóba került, hogy már a vidéki lakosság is sok esetben teljesen elfeledte a hagyományos gazdálkodó életmód mibenlétét (((ezután persze nem csoda, ha valaki megkérdezi, hogy a hátán festékkel jelölt koca, mitől lesz kék))). Egyébként a házaspár rettentő kedves és vendégszerető volt velünk, a korábbiakhoz hasonlóan sok érdekességet meséltek, akár a gazdaság történetéről, akár a napi rutinnal kapcsolatos dolgokról volt is szó.

6. kép: Kardos tanya

A 4. napon kezdésként a krasznokvajdai iskola Igazgatónőjével volt lehetőségünk megismerkedni, aki a térség központi iskolájának lehetőségeiről mesélt nekünk, továbbá szó esett helyi sorsokról, félelmetes tendenciákról, egy egyszerre szomorú és ijesztő jövőképről és egy csodálatos és becsületre méltó tanári karról is. Ez esetben is számos kérdésre kaptunk választ, megtudhattuk mik is a kilátások a térségben tanuló fiatalok számára, de az is kiderült (ami szerintem talán alapvető prioritást kellene, hogy élvezzen, „megoldást kutató” szempontból), hogy a gyerekek sajnos otthonról kevés, sőt inkább negatív motivációval indulnak el reggel. Ráadásul mindez párosul egy korábban kevésbé tapasztalt, de a hallottak alapján a fiatalok körében már sajnos növekvő tendenciát mutató gyengülő koncentrációs képességgel (értsd, a gyerekek már a 3. óra után kifáradnak, és csak minimális esély van az oktatásukra). Ezután következett egy, az imént hallott szomorú valósághoz passzoló hangulatú (csak az időjárást tekintve) esős, egy-másfél órás kis frissítő, jó kedélyű séta (7. kép), melynek célállomása egy éppen kihaló, illetve üdülőfaluvá átalakuló település, Keresztéte (8. kép) volt.

7. kép: Útban Keresztéte felé

A faluban a polgármester az előre befűtött közösségi házban várt bennünket, finom ebéddel és persze az elmaradhatatlan házi pálinkával, melynek hála, nemcsak kívülről, de hamar belülről is felmelegedhettünk. A beszámoló itt is falubejárással párosult (hasonlóan a legtöbb programhoz), beülhettünk az „iskolakápolnába”, megismerhettük a település történetét, de a mezőgazdasággal, a helyi fő iránnyal a levendula termesztéssel, a közmunkaprogram lehetséges „kihasználásával” és az üzleti lehetőségekkel kapcsolatosan is sok újdonságot hallhattunk Nevelős Barnától személyesen.

8. kép: Keresztéte, a levendulás falu

Az utolsó napon, a hazaindulás előtt már csak 1 fő program fért bele, mely Ináncs meglátogatása volt, Kiss Péter Polgármester Úr és Gulyás Pál képviselő Úr koordinálása mellett. Ez a látogatás tökéletesen keretbe helyezte a kirándulást, mely az első napi mércét még talán felül is múlta (valamennyi program sokszorosan felülmúlta egyébként a korábban általam várt szinteket, sehonnan sem jöttem el negatív élményekkel/tapasztalatokkal, persze mindezt a tudás és megismerés tekintetében értve). Először a polgármester vezetésével az ülésteremben a helyi történelemről, a fő programokról, célokról, kilátásokról, közétkeztetésről és sok hasonló érdekességről hallhattunk, majd a helyi körbevezetést már Gulyás Pállal volt lehetőségünk megejteni. Meglátogattuk a helyi mezőgazdasági gépparkot, a saját állatokat és ez esetben is számtalan érdekességet hallottunk arról, hogyan is lehetne tényleg hasznosan és valóban működőképesen alkalmazni a közmunkaprogramot. Szó esett együttműködési lehetőségekről (mely véleményem szerint az egyik fő irányvonal lehet a megoldáskeresés során, ha a vidéki lemaradó térségek lehetőségeit vizsgáljuk) az adottságok megfelelő kihasználásáról (fóliaházakat a helyi patak köré létesíteni (9. kép), és egyszerű vízkiemeléssel öntözni stb.), a helyi tésztagyártásról és ennek kilátásairól, de egy kis aktuálpolitika is előkerült, mely szintén úgy vélem rettentő hasznos és érdekes volt mindannyiunk számára. Mindezek közben, még a hazaindulás előtt, az iskolalátogatás során, kaptunk egy finom, bennem számtalan emléket felidéző menzás ebédet is, illetve a tésztakészítő „üzem” látogatása során mindenki egy nagyon finom frissen készült kürtöskaláccsal lett gazdagabb.

9. kép: Ináncsi kertészetben

Összességében nagyon jól éreztem magam, teljes szívemből ajánlom mindenkinek ezt a néhány napot, nemcsak az „egyszerű” élmények és az imént röviden leírt néhány érdekesség miatt, de a széleskörű szakmai tudás gyakorlati megnyilvánulása és sajáttá tétele éppúgy megjelent minden nap. Ahogy pedig indítottam, vagyis megéri-e feláldozni ezt a pár napot, a válaszom igen, igen és igen. Menjetek személyesen is tapasztaljátok meg, szívjátok magatokba a friss levegőt, ismerkedjetek meg egymással és gyűjtsétek be ezt a hihetetlen mennyiségű tapasztalatot, amit máskor csak nagyon sok munka és szervezés árán lenne lehetőségetek. Természetesen ez a rövidke kis összefoglaló csak a saját szubjektív élményeimet szedi össze, de úgy érzem azért a többiek nevében is beszélhettem és valamennyien hasonló élményekkel gazdagodtunk. Az esti kártyázásokat, iszogatásokat, a közös már-már hullámvasútra hajazó buszutakat még csak el sem kezdtem taglalni…

Egy utólagos kiértékelés során, közösen is kiemeltük annak fontosságát, hogy minden vidékfejlesztéssel foglalkozó/foglalkozni akaró szakembernek érdemes lenne huzamosabb időt eltöltenie vidéken és/vagy valamely halmozottan hátrányos helyzetű térségben, hiszen csak így értheti meg az ott lévő embereket, igényeiket és szükségleteiket. Innen ébredhet rá igazán az ember, hogy többségében bizony nem csak nagyvárosai vannak Magyarországnak, és hallgatva a kőkeményen küzdő és a vidék helyzetét jobbá tenni akaró polgármestereket, képviselőket, vállalkozókat talán ráébredhet az ember, hogy érdemes harcolni, megőrizni a falusi tájat, házakat, hagyományokat, népművészetet, gazdálkodást és ízeket, még egy ilyen nehéz sorsú térségben is. Innen kiindulva, alapvető folyamatokat, ok-okozati kapcsolatokat megvizsgálva indulhat a fáradtságos, de megtérülő munka…

Végezetül pedig szeretném még egyszer megköszönni Áginak és Lacinak, hogy évről évre, lassan egy évtizede, időt és energiát nem sajnálva megszervezik ezt a túrát, ott vannak és nemcsak szakmai, de baráti szinten is segítenek és oktatnak minket, illetve Pali bácsinak is, aki szintén végig kísérte az utunkat és széleskörű szakmai tapasztalatával/tudásával folyamatosan színesítette a beszélgetéseket.

Külön köszönet Vicának, Mikinek és Baunak.

Kis Máté
2018. május

40 days in Csíkszereda

40 days in Csíkszereda

Our REE student, Zoltán Megyesi's experince in the mentor program 2017 of Geo Institute

The reason why I applied for the mentor program was that I can get some work experiences which I will be able to use in the labour market. And I also hoped that I can use my knowledge effectively which I learned during my university years. In first place I applied for this program to join the company and help they work.

            In my personal experiences, the program was more or less research oriented. I had to choose a topic from the offers which were given by the host company. In Csíkszereda we could join to the ESPON search and to survey and to the process of creating the questionnaire related to Common Agricultural Policy. Also I had the change to find my own topic related to the profile of the company or to the region. I chose the second option, and I started collecting some data and creating data base which could help in my thesis. (My thesis is about to show the differences of the economic and social indicators between the Transylvanian cities which have Hungarian majority inhabitants compared to Romanian ones.) The company offered me lot of information and guidelines to start my topic. The work place and other employees were likeable. I was pleased to meet them. I also had the chance to compare the opportunities of the newly graduated students in Hungary to Szeklerland.

The other main advantage of the program was that I could spend about six weeks abroad. I chose Csíkszereda because I had never been in Transylvania before. It was a great experience for me to spend such a long time in different country and to take part in everyday life of a Hungarian speaking community away from the motherland. Csíkszereda had great impact on me with its pleasant small town mood with small distances and a nice historical main street. Although it is a relatively small town everyone could find services those appear in bigger cities with over 100 thousand inhabitants. The historical Szeklerland also have several opportunities to spend time for example hiking, sightseeing and do several kind of activities. There are several high mountain peaks near to the town for example Csicsói-Hargita or Egyes-kő. I had to opportunity to climb both of them. There are historical cities like Brassó and Székelyudvarhely, where I took a long walk. There are beautiful and famous lakes just like Szent-Anna, and Gyilkos-tó. I also had the chance to visit the most famous festival of the Transylvanian Hungarians, Tusványos.

            So I was able to do several kind of activities during the six week program. If I have a chance I would definitely go again.  

Brassó

Békás/Bicaz Gorge

Egyes-kő

Hargitafürdő – Csicsói-Hargita

(Harghita-Bai – Harghita-Ciceului)

Csíksomlyó

Cheers!

40 nap Csíkszeredában

40 nap Csíkszeredában

Megyesi Zoltán REKO-s hallgatónk beszámolója 2017-es mentorprogramról

A mentorprogramra előzetesen azzal a céllal jelentkeztem, hogy bepillantást nyerhessek, adott esetben elsajátíthassam a felsőfokú tanulmányaim során megszerzett elméleti tudás gyakorlatban történő alkalmazását, illetve olyan tapasztalatokat, készségeket szerezzek, melyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy tanulmányaim befejeztével akár a munkaerőpiacon is versenyképes szakmai tudást alapozhassak meg. Elsősorban egy rövidtávú szakmai gyakorlatként képzeltem el a programot, ahol bekapcsolódhatok a cég munkájába, mint gyakornok.

A program – legalábbis személyes tapasztalataim alapján – inkább kutatásorientált volt. A vendéglátó cég munkaterületeihez kapcsolódó témák közül kellett választani. Csíkszeredában részt lehetett venni ESPON kutatásban, a Közös Agrárpolitikával kapcsolatos felmérés, kérdőív kidolgozásában, és mobilitási vizsgálat, mobilitási terv elkészítésében, de a mentorral egyeztetve a cég profiljához vagy a térséghez kapcsolódó saját téma kidolgozására is sor kerülhetett. Esetemben utóbbi történt és adatgyűjtéssel, adatbázis építéssel foglalkoztam, melyben azon kutatásomat és egyben szakdolgozati témámat alapoztam meg, hogy a még magyar többségű erdélyi városok milyen helyzetben vannak román többségű társaikkal szemben a különböző társadalmi-gazdasági fejlettséget mérő mutatók tekintetében.

Így saját témám, leendő szakdolgozatom szempontjából igen hasznos volt a székelyföldi helyszín és a cégnél eltöltött idő. Csák László segítséget nyújtott, hogy kiforrjon a már tavasz óta formálódó témám, illetve megfelelő ajánlásokkal, iránymutatásokkal látott el a kutatás megkezdésének kezdeti lépéseihez. Mindezek mellett az irodai környezet és a cégnél dolgozó kollégák is szimpatikusak voltak. Örültem, hogy megismerhettem őket. Továbbá rálátásom nyílt, hogy egy kezdő diplomásnak milyen lehetőségei vannak Székelyföldön és ehhez képest milyenek lehetnek a saját lehetőségeim Magyarországon, Budapesten.

A mentorprogramon való részvétel egy másik nagy előnye volt, hogy egy külhoni helyszínen vehettem részt rajta. Főleg azért is esett a választásom Csíkszeredára, mivel előtte még nem jártam Erdélyben, ezért ez a 6 hét remek lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy megismerjek a vidéket, meglátogassam a környező nevezetességeket, megismerkedjek határon túli magyarokkal és úgy általában megtapasztaljam milyen is egy másik országban (mivel eddig csak 2-3 napokra hagytam el Magyarországot) a hétköznapi élet, még ha ezt csak másfél hónapig és magyar nyelvű környezetben tettem.

Csíkszeredáról számomra igen szimpatikus kép alakult ki. Kellemes kisvárosi légkört árasztott hangulatos belvárossal, csekély forgalommal, és a városon belüli távolságok sem voltak nagyok, szinte minden gyorsan elérhető volt gyalogosan, legyen szó a munkahelyről, a belvárosról, a Mikói-várról stb. Mégis szinte minden olyan szolgáltatás megtalálható volt, ami 100 ezer fős nagyvárosban is előfordul.

A város tágabb környezete, a történelmi Székelyföld is igen élmény gazdag volt egy magamfajta alföldi gyereknek, akinek az 500 méter magas Tokaji-hegy, és a budai Gellért-hegy már látványos és kimerítő csúcsnak számít. Nem is szalasztottuk el a lehetőséget, hogy ne másszunk meg néhány magaslatot. Így jutottunk el egy meredek kaptatón felmászva a Hargitafürdő (ami Hargita megye legmagasabban fekvő települése (~1300 m)) melletti Csicsói-Hargitára (1755 m), a Brassó fölé magasodó Cenkre (955 m), és Balánbánya szomszédságában fekvő, az utolsó métereken már inkább sziklamászást idéző Egyes-kőre (1608 m), ahol igen szép látvány tárult a szemünk elé. Mindezek mellett még sikerült olyan nevezetes helyekre eljutni, mint a Szent Anna-tó, a Gyilkos-tó, a Békás-szoros, vagy a Csíkszereda közvetlen környezetében fekvő, sokkal inkább kulturális töltettel bíró Csíksomlyói Kegytemplom és a csíksomlyói nyeregben található Hármashalom Oltár. Az erdélyi városok közült volt szerencsék egy hosszabb sétát tenni Szovátán, Székelyudvarhelyen és Brassón. Továbbá a Planificatio-nál dolgozó kollégákkal egy ízben a Tusványosra is eljutottam, ami az erdélyi magyarság egyik legnagyobb rendezvénye, fesztiválja.

Összességében a munka mellett igen sok élményben volt részem, úgyhogy nem bántam meg, hogy végül nem budapesti helyszínen vettem részt a programban. Így is lett volna még bőven mit meglátogatni, sajnálom, hogy nem sikerült minden látnivalókra kapott tippet maradéktalanul teljesíteni, de egyszer még biztos pótolom őket.

Brassó

       Békás-szoros

Egyes-kő

Hargitafürdő – Csicsói-Hargita

 Csíksomlyó

Egészségünkre!

Beszámoló a G. Fekete Éva Esettanulmány Készítő Versenyről

Beszámoló a G. Fekete Éva Esettanulmány Készítő Versenyről

A Budapesti Corvinus Egyetem és a Geo Intézet képviseletében hárman – Ghira Zsófia Anna, Csia Márton és Mozga Gábor – vettünk részt a G. Fekete Éva Esettanulmány Készítő Versenyen. Korábban „Margó” néven volt ismert az említett verseny, ami most először viselte a 2017-ben elhunyt G. Fekete Éva, a Miskolci Egyetem professzorasszonyának nevét, így emlékezve a kiváló kutatóra és tisztelegve a hazai vidékfejlesztés egyik legnagyobb alakja előtt. A verseny tárgya a helyi foglalkoztatásban sikeresen tevékenykedő valamely periférikus térség vagy település helyi foglalkoztatáshoz kapcsolódó kezdeményezéseinek és azok hatásainak bemutatása, valamint a sikeresnek tartott kezdeményezés továbbfejlesztésére, illetve más térségekben történő adaptációjára vonatkozó javaslatrendszer kidolgozása volt. Mindhárman elmondhatjuk magunkról, hogy az inspirációt az augusztusban, Irotán megszervezett G. Fekete Éva Nyári Egyetemen merítettük a vidékfejlesztés, szűkebb lehatárolásban pedig a borsodi és az abaúji térség kapcsán.

Esettanulmányunk elkészítéséhez Magyarország egyik leghátrányosabb térségéhez, az encsi járáshoz tartozó dél-abaúji Ináncs és Hernádszentandrás sikeres (köz)foglalkoztatási programjait, illetve a kiírásnak megfelelően adaptációinak lehetőségeit vizsgáltuk meg és elemeztük. Dolgozatunk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a hátrányos helyzetű térségekben értéket teremtő közfoglalkoztatási program esetén a vezetők milyen kihívásokkal találkoztak a program egyes életszakaszainak során, ezeket hogyan tudták orvosolni, illetve, hogy a jelenben, a működtetési és az önfenntartási szakaszok között milyen nehézségekkel szembesülnek, ezeket hogyan kezelik. A tanulmány elkészítésére három hét állt rendelkezésre, felkészítő tanáraink az Intézet munkatársai, Varga Ágnes és Dr. Jeney László voltak. A releváns szakirodalmak feltárása mellett terepi kutatást is végeztünk, mely során 1-1 interjút készítettünk a választott települések polgármestereivel. Meghatározó élmény volt személyesen is megismerkedni Kiss Péterrel és Üveges Gáborral, akik az értékteremtő közfoglalkoztatásra támaszkodva országos szinten is kiemelkedő és unikális programokat – az önellátó élelmiszertermelés és a közművek saját erőből való kiépítése Ináncson, valamint az önálló értékesítési rendszerrel és partnerhálózattal rendelkező BioSzentandrás márka megteremtése – vittek sikerre saját közösségeikben.

Melegházi növénytermesztés Ináncson
Képet készítette: Ghira Zsófia Anna

BioSzentandrás portékák a helyi kiállító üzletben
Képet készítette: Ghira Zsófia Anna

Interjúink és terepi bejárásunk alkalmával is megbizonyosodhattunk arról, hogy ekkora sikerek eléréséhez a helyi hősök, a közösségfejlesztés és a támogatási források szinergiájának felhasználása egyaránt szükségesek, a hangsúly pedig az értékteremtésen és a fenntarthatóságon van.

A tanulmányi verseny második, szóbeli fordulójára november 24-én került sor az MTA Miskolci Bizottságának Székházában. A döntőbe került négy csapat egyenként 20 percben prezentálhatta esettanulmányának eredményeit, amit egy 10 perces vita követett, majd a zsűritagok az NSKI, az ÉMORKA és a Miskolci Egyetem képviseletében értékelték a résztvevők teljesítményét. Az eredményhirdetésre az esemény végén helyben sor is került, ahol, egy másik Corvinusos és a Miskolci Egyetem delegációját megelőzve, elsőként hozta ki csapatunkat a szakmai zsűri. Ugyanakkor nem csak az első hellyel járó elismerést hoztuk haza Miskolcról, hanem a zsűritagok értékes és építő kritikáját, új kutatások irányát felvető kérdéseit. Valamint sok tanulsággal szolgált a versenytársak pályamunkáinak megismerése is, hiszen így új szempontokat, látásmódokat ismerhettünk meg. Véleményünk szerint a sikeres szereplésen túl, ezek szolgálták igazán azt a célt, amely a verseny kiírásának célkitűzései között is szerepel, hogy a résztvevőkben, jelen esetben csapatunk tagjaiban elköteleződés alakuljon ki az égető problémákkal küzdő vidékfejlesztés iránt.

Ezúton is köszönjük a szervezést és tanárainknak a felkészítő munkát!

Ghira Zsófia Anna, Csia Márton és Mozga Gábor

Prezentálás közben, a döntőben

Üveges Gáborral, Hernádszentandrás polgármesterével az eredményhirdetés után

A döntő után

Mentorprogram - Stanisław Leszczycki Institute of Geography and Spatial Organization Polish Academy of Sciences

Mentorprogram - beszámoló - Horváth Borisz

Lengyelország, Varsó

Stanisław Leszczycki Institute of Geography and Spatial Organization Polish Academy of Sciences

(2017.08.01 – 2017. 09.30.)

                Hol is kezdjem? Hogyan is foglaljam össze életem egyik legmeghatározóbb 2 hónapját? Nehéz dolog pár oldalba összesűríteni, de megpróbálom! 😉

            Már az érkezésem se volt egy sétagalopp, ugyanis az egyik nagyon jó barátom nősült július 29-én, ami pedig azt jelentette, hogy kötelező ott lennem a lakodalomban, így végül is alvás nélkül indultam neki Lengyelországnak, hiszen hajnalban már indulnom is kellett… 😊 A végállomás még nem Varsó volt, szerencsémre a vasárnap estét nyugodt környezetben tölthettem a bátyámnál Krakkóban, a 3 órás vonatút (Szombathely- Budapest), valamint a 7 órás (Budapest- Krakkó) buszút után. Másnap, július 31-én, hétfőn együtt utaztunk Varsóba, hogy beköltözzek az új „otthonomba” (Varsói Egyetem kollégiuma) a következő 2 hónapra. A kollégiumi bejelentkezést követően, elfoglaltam a szobámat, amelyet egy török egyetemista sráccal kellett megosztanunk közösen az elkövetkezendő 8 hétben, szerencsémre egy nagyon jó fej, kedves emberrel lakhattam együtt 2 hónapig. A kollégiumról röviden: az elején meggyűlt a bajom az adminisztrációval és a recepcióval egyaránt, hiszen a személyzet töredéke tudott csak angolul beszélni, így a kezdeti időszak nehéznek bizonyult, ám a kijelentkezést követően már azt vettem észre, hogy végül is a szívemhez nőtt ez a koli.

            Miután kipakoltam az összes cuccomat, neki is vágtam/unk felmérni a terepet: közelben lévő boltok, éttermek, buszmegállók stb. majd az esti vacsora után el is búcsúztunk egymástól a testvéremmel és ezt követően döbbentem rá, hogy: totál egyedül vagyok, egy tök idegen városban, ráadásul másnap már dolgozok is és fogalmam sincs mikor kell kelnem, hogy időben oda érhessek (Na jó, nem hagyhatom ki a történetből a másik jó barátomat, akinek rengeteget köszönhetek: Google Maps…).

            Kapcsolattartómmal, az utolsó levelezéskor abban állapodtunk meg, hogy augusztus 1-jén, kedden, reggel 8 órakor jelenjek meg a Lengyel Tudományos Akadémia -Területi Tervezési Osztály titkárságán (1.kép). Ami rögtön feltűnt, hogy a lengyelek elég lazán kezelik a dolgokat, legalábbis a magyarokhoz képest biztos könnyedebben állnak neki a munkának. A titkárságra sikeresen oda is értem 8 órára, viszont ott nem volt még senki sem, úgyhogy azt tanácsolták a portán, hogy jöjjek vissza később 9 és 10 óra között. Ezt az időt sikerült is jól kihasználnom arra, hogy felfedezzem a munkahely környékét a reggeli bevásárlásokhoz, kávézásokhoz, valamint ebédelésekhez. Az Akadémia nagyon jó helyen, a Centrumban van, minden szükséges szolgáltatás 5 percen belül elérhető volt számomra.

10 órakor végül meg is érkezett a titkársági munkatárs, aki egyébként rettentő kedves volt, éppen előző nap érkezett meg a nyaralásból, látszott is rajta, hogy fel volt töltődve, és egyben ez is volt az oka annak, hogy később jött be dolgozni. A körbevezetést követően megbeszéltem a supervisorommal, Piotr-val a további teendőket, valamint megkérdezte, hogy milyen területek érdekelnek jobban, majd ezek alapján felvázolta, hogy mi is lesz a fő feladatom a következő hetekben, amíg vissza nem tér az intézet igazgatója. A munkaidő hivatalosan 8-16 óráig tart, amit egyébként egyáltalán nem vesznek szigorúan, a lényeg annyi, hogy a megadott határidőre teljesítve legyen az adott feladat. A munkahelyen leginkább közlekedésfejlesztési projektekben vettem részt, ami számomra új terület és egyben kihívás is volt, ennek ellenére úgy érzem, hogy gyorsan belejöttem, köszönhetően a kollégák kedvességének és türelmének, és nem utolsó sorban a saját érdeklődésemnek is. A kommunikáció gördülékenyen ment, sikerült fejlesztenem a szakmai angolom, megtanulhattam új módszereket (például a szakdolgozatomhoz) és ami a legfontosabb, hogy nagyszerű, barátságos embereket ismerhettem meg itt. Úgy érzem, hogy bátran kijelenthetem azt, hogy az Akadémián töltött idő teljes mértékben hozzájárult a szakmai fejlődésemhez.

1. kép: A hely, ahol dolgoztam...

            Az első 2 hetem tulajdonképpen a város felfedezéséről szólt, a tömegközlekedés megismeréséről, valamint a megfelelő napi rutin kialakításáról. Tudni kell rólam, hogy nem bírok sokáig megmaradni otthon sem a négy fal között, így szinte minden este elmentem valahova munka után is, eleinte persze csak egyedül, de később csatlakozott szobatársam is, hogy megmutasson pár jó helyet a belvárosban és adjon pár tippet a várossal és tömegközlekedéssel kapcsolatban. Véleményem szerint Varsó egy élhető, prosperáló, nagyszerű, szellős, barátságos város. A városban rengeteg hatalmas park van, amit a lengyelek – akik egyébként nagyon aktívak sport területén - és külföldiek egyaránt szívesen használnak sportolásra, pihenésre és szórakozásra. A helyiek elmondása szerint az elmúlt 4-5 évben nagyon nagy (pozitív) változáson ment keresztül a város, ami meg is látszik a városképen (2. és 3.kép). A városról még annyit érdemes tudni, hogy jóval kevesebb látnivaló van, mint például Budapesten, nem kimondottam egy turistacélpont, ám talán ebben is rejlik varázsa. Én mindenesetre beleszerettem a városba.

2. kép: A Centrum éjszaka

3. kép: Egy átlagos hétköznap délután a Mokotowskie Parkban

            Összeségében elmondható, hogy a lengyel életszínvonal nagyjából megegyezik a hazaival, az árakat tekintve nagy hasonlóságot mutatott a magyar árszínvonallal. A tömegközlekedés szerintem nagyon könnyű, még egy turistának is kihívás eltévedni. Mivel Varsóban csupán 2 metróvonal van (még), ezért többnyire busszal és villamossal utaztam, amik még csúcsidőben sem voltak túlzsúfolva (annak ellenére sem, hogy közel 2 millió fő él Varsóban), a járművek pedig állandóan tiszták voltak.

A Belváros, valamint az - újjáépített - Óváros rengeteg szórakozási lehetőséget nyújt, unatkozásra nincs idő. Érdemes megemlíteni a lengyel múzeumokat, melyek szerintem szuper módon vannak kialakítva, itt jöttem rá, hogy múzeumba járni lehet egy tök jó kikapcsolódás, szórakozás. Személyes kedvencem a Copernicus Science Center, ahol több, mint 3 órát sikerült úgy eltölteni egyedül, hogy észre sem vettem.

            Végezetül megpróbálnám nagyon röviden összefoglalni a Varsóban töltött 2 hónapot röviden (persze, hogy nem fogok elárulni mindent 😉). Ahogy említettem a bevezetőben, ráébredtem arra, hogy teljesen egyedül vagyok, és szinte semmi segítségem nincs (persze később ez már nem volt igaz). Annyi hátrányból indultam a részképzésben résztvevőkhöz képest, hogy az állandó jó társaság nem feltétlenül adott, gondolok itt a nyüzsgő kollégiumi életre és a nagy közös bandázásokra. Augusztusban a kollégium szinte kihalt volt, a 10 emeletből csak a felső 3 szinten voltak itt lakók, akinek többsége szintén dolgozott és csak az alacsony ár miatt választotta a kolis életet. Lehetett volna ez a varsói 2 hónap igazi rémálom is, de egyáltalán nem az lett, amihez persze kellett az is, hogy érdekeljen a város, meglegyen az emberben a kellő kalandvágy. Ebből kifolyólag sok vicces szituációba is csöppentem: Például, amikor életemben először elmentem egyedül egy szórakozóhelyre. Úgy láttam itt az ideje annak is, hogy ezt is kipróbáljam, végül is veszteni valóm nincs, ha nem érzem jól magam, hazamegyek és maximum alszok egy jó nagyot a hétvégén. Ám, hála az égnek (és hozzáállásomnak) nem így történt ez az este, és máris sikerült szereznem lengyel barátokat, akikkel nagyon sok jó közös programban tudtam részt venni a további 6 hét során. Tehát, viszonylag gyorsan, az első 2 hét után már barátokat is szereztem, valamint később tagjává váltam a Varsói Magyar Klubnak is. Fontos megemlítenem azt, hogy a lengyelek tényleg(!!!) nagyon kedvelik a magyarokat, az általában ránézésre hűvösnek tűnő (pedig nem azok) lengyel ember napját is feltudta dobni az az információ, hogy éppen egy magyarral van dolguk, hiszen:

„Lengyel – magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”

            Ahogy fentebb említettem, a lengyelek szeretnek sportolni, aminek köszönhetően sikerült részt vennem – szerintem Varsó egyik legjobb közösségi programján – az úgynevezett „Nightskating Warszawa” programon. Az eseményről annyit kell tudni, hogy kezdetben csupán egy egyszeri civil megmozdulás volt annak érdekében, hogy ösztönözzék a városlakókat a sportolásra, mégpedig görkorcsolyával. A kezdeményezés annyira népszerűvé nőtte ki magát, hogy már minden évben, a májustól – októberig tartó szezonban, 4 hetente (csütörtökön) körülbelül 2-3 ezer ember szeli át együtt Varsót görkorcsolyával több, mint 20 km-t megtéve. A kooperáció kiváló a városvezetés és az egyesület között, gondolok itt például az utak lezárására és rendőri kíséretre, valamint a helyieknek is sikerült teljesen megbékélni azzal, hogy 4 hetente, csütörtökön leáll a közlekedés Varsó belvárosában.

            A varsói 2 hónapom nagyon sok mindenben segített nekem, új emberek megismerésén, (munkahelyi) tapasztalatszerzésen kívül nagyon hasznos önismereti lecke is egyben az ösztöndíjas időszak. Bátorítok mindenkit, hogy próbálja csak ki magát egy teljesen idegen környezetben, higgyétek el - most már tapasztalatból - sokszor megfogtok lepődni saját magatokon, hogy mire képes az ember akkor, hogy ha kilép a komfortzónából. Meg fogja érni 😉!